Az ORFK nagyobb sebességbe kapcsolt: ha nem működik a „mondj nemet”, riogassunk halállal!
Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) komolyan vette Simicskó István drogmentes utópiáját és hasonlóan demagóg eszközzel szállt be a szép új világ építésébe: meghirdette a
„Ne drogozz, mert meghalsz!” című kampányát. Ezzel gyakorlatilag rálicitált a jól ismert – és a felmérések szerint hatástalan – „Mondj nemet!” üzenetre, amit egyáltalán nem a korhoz és a tudományos eredményekhez, hanem a politikai elvárásokhoz igazított. Ismerve, hogy a fiatalok véleményformálására a rendőrök vajmi kevéssé hatnak (leginkább csak inverz módon) és tudva azt, hogy a látványosan túlzó, elrettentőnek szánt üzenetek leperegnek a fiatalokról, sőt esetenként a „csak azért is” válaszreakciót eredményezik, a kampány első látásra totálisan elhibázottnak tűnik. Második ránézésre azonban a helyzet még rosszabb.
Ha a rendőrség üzenetével a dizájnerdrog-használat veszélyeire szeretné felhívni a figyelmet, akkor vajon miért az általános „drogozás” kifejezést használja? Aki életében tíz percnél többet töltött a drogok csoportjáról való tájékozódással, az jó eséllyel tudja, hogy minden olyan kémiai szer – más definíciók szerint akár minden olyan tevékenység is –, amely hatással van az idegrendszer működésére és függőséget alakíthat ki, drognak minősül, függetlenül annak legális, illegális vagy C-listás státuszától. Na, most akkor melyik drogra gondoljon az üzenet befogadására törekvő fiatal? A dohány és az alkohol közismerten évente több tízezernyi halálos megbetegedésért felelős Magyarországon, míg a hagyományos kábítószerek túladagolása évente 15-30 halálesethez vezet. Dr. Zacher Gábor toxikológus egy interjúban – talán némi túlzással – azt állította, hogy „egy az egymillióhoz az esélye annak, hogy valaki belehaljon a kábítószer-használatba”. Ugyanitt azt is elmondja, hogy az alkohollal kapcsolatos betegségekbe évente 30-40 ezren, a dohányzás okozta betegségekbe pedig évi 10-20 ezren halnak bele. Ezek után vajon milyen halált okozó drogokra releváns asszociálni az üzenet kapcsán? Nem lehet a rendőrség számlájára írni, hogy Magyarországon az elmúlt években a pálinka és a dohány is nemzeti termék lett, de ha preventív üzenettel szeretne élni a népességre legveszélyesebb drogokkal kapcsolatban, akkor a maga kiforratlan stílusában elsősorban a dohányzás és a töményezés veszélyeire kellene felhívnia a figyelmet. A prevenció azonban nem a rendőrség feladata, ahogyan ezt egyre több helyen ismerik fel.
A kapkodó kampányt alighanem a júniusi, dizájner drogokhoz köthető halálesetek hívták életre. Szerencsétlen fejlemény azóta az új Btk. elfogadása, amely már a C-listás szerek fogyasztóit is büntetni rendeli, ez ugyanis épp a törvénykövető kíváncsiakat terelheti a C-listán még nem szereplő, ismeretlen hatású dizájner drogok használata felé, ami folyamatos extra kockázatvállalást jelent. A dizájner drogok a legnagyobb veszélyt mégsem rájuk, hanem azokra a használókra jelentik, akik egyéb, intravénásan használt szereket pótolnak velük. Ahogy Demetrovics Zsolt addiktológus jellemezte őket: „Naponta lövik úgy a karjukba a különböző szereket, hogy tudják, akár bele is halhatnak”. Számukra a segítséget nem e tény rendőrségi megerősítése, hanem a megfelelő ártalomcsökkentő és mentálhigiénés segítség jelenti.
Végeredményben a rendőrség kampányából nem a megelőzési technikák elemzésein alapuló megfontolások, hanem a média által gerjesztett pánik és a politikai üzenetekhez való megfelelési kényszer tükröződik, ami semmi jóra nem vezethet. Ez az akció csak abbéli hitünk megerősítésére szolgál, hogy a prevenciót a terület szakértőire kell bízni és e szereplők szakmai igényű meghatározásához mielőbb ki kell dolgozni a prevenciós programok akkreditációját.
Kardos Tamás
Drogriporter
2013.07.03.
