Szakmai aggályok és a bizonyítvány magyarázása a készülő Drogstratégia kapcsán
A véleményezés lezárulásának és az állásfoglalások megjelenésének alkalmából rövid összefoglalót olvashatunk a szakma Drogstratégia tervezethez fűzött véleményéről. E témáról korábban írtunk részletesebben oldalunkon, a Metropol jóvoltából most azonban a szélesebb olvasóközönség is megismerheti a szakma álláspontját. Újdonságot viszont ne ezzel kapcsolatban, hanem a tervezetet készítő munkacsoport vezetőjével, Dr. Grezsa Ferenccel készített interjúban keressünk, melyben az NDI vezetője a dokumentum védelmére kel.
A tiltakozó drogszakma egyik vádpontja az, hogy semmilyen szakmai indoka nem volt a 2009-ben elfogadott új Drogstratégia visszavonásának, ezért minden jel arra mutat, hogy az új stratégia kidolgozása politikai nyomásra kezdődött. A vádra Grezsa azt válaszolja, hogy „az elmúlt egy-két év magyarországi adatai szerint újra növekedni kezdett a kipróbálók száma a serdülő korosztály körében, és itthon is megjelentek új típusú szerek, az úgynevezett dizájnerdrogok”.
Az elmúlt egy-két év serdülőkori drogfogyasztásával kapcsolatos felmérések adatai múlt héten jelentek meg, ezzel pedig bajosan igazolható az egy évvel korábban az új Drogstratégia létrehozásáról hozott döntés, hacsak nem jósokkal állunk szemben. Másrészt hogyan kérhetők számon az utolsó évek fogyasztási mutatói egy olyan stratégián, amelyet éppen a végrehajtásának megkezdése előtt vontak vissza? Érdemes arra is emlékeztetni, hogy a visszavonást Téglásy nem új fogyasztói trendek megjelenésével, hanem az előző stratégia „vállalhatatlanságával” indokolta, melyben az ártalomcsökkentés szerinte aránytalanul nagy szerepet kapott. Kérdés, hogy a növekvő drogfogyasztási statisztikák mellett mennyire indokolható az ártalomcsökkentő szolgáltatások visszaszorítása és nyílt démonizálása?
A Grezsa-féle munkacsoport ártalomcsökkentéssel szembeni egyik érve ezúttal is elhangzik:
„Az új stratégia a nem használókra, az egészségre is nagy figyelmet kíván fordítani. Ez is hangsúlyos koncepcionális fejlődést jelent.”
Nem győzzük ismételni, hogy a visszavont stratégia egy külön pillérben 7 sűrűn szedett oldalon foglalkozott a megelőzéssel, vagyis az egészség megőrzésével, míg az ártalomcsökkentés külön pillért nem, csupán egy bő oldalt érdemelt ki. Ráadásul a visszavont stratégiában megelőzés tervezett színterei között szerepelt a család, az iskola, a munkahely, a szabadidő eltöltés helyszíne, az Internet és más médiumok, a gyermekvédelmi intézményrendszer, a büntető-igazságszolgáltatás intézményei és a speciális szükségletű csoportok. Ezek ismeretében álságosnak hat Grezsa azon állítása, hogy az „új stratégia az illetékességet tágabban értelmezi. Például a pedagógusok vagy a háziorvosok nem ré¬szei a szűkebb drog-szakmának, szerintünk mégis fontos szereplői a megelőzés területének. A szigorúan vett szakmai szervezetek mellett tehát új szereplők is megjelenhetnek”. A két felsorolást összehasonlítva az látszik, hogy nem a most készülő, hanem a visszavont stratégia értelmezte tágabban a megelőzés illetékességét.
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.11.03.