Az ENSZ főtitkár üzenete az AIDS világnap alkalmából politikai vezetést sürget.
Az ENSZ főtitkár üzenete az AIDS világnap alkalmából politikai vezetést sürget.
Ma „ünneplik” világszerte az AIDS világnapját. Idézőjelben írtam, hogy ünneplik, ugyanis nem a szó szoros értelmében vett ünnepnap ez: sokkal inkább alkalom, lehetőség arra, hogy felrázzuk a társadalmat álságos nyugalmából és közönyéből, amelyet a világot sújtó egyik legnagyobb közegészségügyi fenyegetéssel szemben tanúsít: „velem ez úgy sem történhet meg”. Dacára annak, hogy 38,6 millióan élnek jelenleg is HIV-el, és mindezidáig 25 millió emberéletet követelt az AIDS betegség. A közöny mellett szokásos reakció még a félelem, ami a tudatlanságból fakad, és együtt jár a diszkriminációval, stigmával és kiközösítéssel. Az emberek azt gondolják, hogy azzal védik meg magukat és a családjukat a legjobban, ha távol tartják maguktól a HIV pozitív embereket, és úgy általában távol tartják maguktól ezt a témát.
Pedig mind a tudomány, mind a józan paraszti ész igazolja, hogy a HIV-el szembeni megfelelő védekezést nem a kiközösítés és távolságtartás biztosítja – éppen ellenkezőleg. A gyermekeket azzal lehet a legjobban felvértezni, ha pragmatikusan és őszintén felvilágosítjuk őket a vírus terjedésének módjáról és a védekezés lehetőségeiről – a vírus ugyanis kizárólag vér, sperma, hüvelyváladék és anyatej útján terjed. Ezek mind olyan testnedvek, amelyek hétköznapi érintkezések során csupán extrém ritka helyzetekben keveredhetnek egymással. A szexuális érintkezés során pedig a jó minőségű kondomok használata gyakorlatilag 100%-os védelmet nyújt a fertőzéssel szemben. Rossz taktika, ha a fiatalokat a különféle kisebbségekhez tartozó szexuális partnerek diszkriminációjára, vagy a szexuális érintkezésektől való tartózkodásra szólítjuk fel (pl. ne szeretkezz a saját nemedhez tartozóval vagy bevándorlóval, ne közösülj análisan stb.) ahelyett, hogy a fertőzés megelőzésének univerzális praktikáit tanítanánk meg nekik! Ne áltassuk magunkat: az ilyen tanítások nem a HIV prevencióról szólnak. Mint ahogy nem a HIV prevencióról szól az sem, ha az injekciós droghasználók egészségét feláldozzuk az absztinencia oltárán, és nem biztosítjuk számukra a steril injekciós felszerelést vagy a szubsztitúciós szerekhez való hozzáférést.
Hogy mennyire nem nőtt még fel a magyar társadalom a HIV-el járó óriási felelősséghez, az is jelzi, milyen gyéren reagál az AIDS világnapon a hazai sajtó és a hazai politika. Illetve hogyan reagál a HIV pozitív emberekre a magyar nyilvánosság. A jelenlegi reakció legfeljebb pánikreakcióként leírható: a média a HIV pozitívokat olyan emberekként állítja be, akiktől félni kell, magát a HIV fertőzést pedig „halálos betegségként” mutatja be (holott hatékony antiretrovirális kezeléssel a tünetek jelentkezése megelőzhető). Nem segítenek a helyzeten azok a bulvármédia által felkapott botrányok, amelyek a HIV fertőzést szándékos gonoszság eredményeként prezentálják, és azok a politikusok sem, akik a bevándorlás szigorításától remélik a társadalom védelmét.
Az AIDS Világnap központi üzenetének idén az ENSZ a politikai vezetést (leadership) választotta. Ma Magyarországon fájón érezzük ennek a politikai vezetésnek a hiányát. Van egy AIDS stratégiánk, amelynek nincs igazi gazdája, az abban előírt hatékony prevenciós módszerek pedig csak szórványosan jutnak el a célcsoportokhoz. Különösen égető a hiány az olyan marginalizált csoportok esetében, mint a szexmunkások vagy az injekciós droghasználók. Az egészségügyi reform forgatagában félő, hogy a HIV prevenciónak még azok a bástyái is megrendülnek, amelyek ezidáig legalább több-kevesebb szilárdsággal, társadalmi elismertség nélkül folytatták mindennapos küzdelmüket a járvány ellen.
Ez a nap a számonkérés napja kell, hogy legyen. Számonkérés a média, az egészségügyi ellátás és a civil társadalom, de elsősorban a politikai vezetők felé: hol marad a politikai vezetés Magyarországon az AIDS elleni küzdelemben?
Az ENSZ főtitkár üzenete az AIDS világnapja alkalmából
Az idén az AIDS Világnap központi témája a politikai vezetőszerep (leadership). Enélkül soha nem tudjuk leküzdeni a járványt.
Az AIDS minden más betegségtől különbözik. Társadalmi ügy, emberi jogi ügy, gazdasági ügy. Olyan fiatalok közül szedi áldozatait, akiknek a gazdasági fejlődésben, intellektuális gyarapodásban és gyermeknevelésben lenne központi szerepe. Aránytalanul keményen sújt a nőkre. Gyermekek millióit tette árvává. Ugyanazt teszi a társadalommal, mint amit a HIV vírus tesz az emberi testtel – lecsökkenti védekezőképességét és gyengíti tettrekészségét, akadályozza a fejlődést és fenyegeti a stabilitást.
Nem szükségszerű, hogy ez megtörténjen. Vannak eszközeink arra, hogy megelőzzük a fiatalok megfertőződését. Vannak eszközeink a már megfertőzöttek gyógykezelésére. Vannak eszközeink az ellátás és támogatás biztosítására.
Kézzelfogható és figyelemre méltó előrelépést tettünk meg ezen frontok mindegyikén, de ennél többet kell tennünk. Bár az új adatok szerint a globális HIV prevalencia csökkenésnek indult, a számok még mindig megdöbbentően magasak. Alapvető küldetésünk, hogy mindenki számára biztosítsuk a HIV prevencióhoz, kezeléshez, ellátáshoz és támogatáshoz való hozzájutást. Köztük a migránsok, a szexmunkások, az injekciós droghasználók és a férfiakkal szexuális kapcsolatot folytató férfiak számára is. A kormányzati hivatalnokok, banki tisztviselők, jogalkalmazók, tanárok és nemzetközi szervezetek munkatársai számára szintén. Minden ember számára – bárhol is éljenek, bármit is tegyenek.
A stigma leküzdése az egyik legnagyobb kihívás marad számunkra. Még mindig ez a legnagyobb akadály az AIDS elleni közösségi fellépéssel szemben. Ez az egyik oka annak, hogy a járvány még mindig nagy pusztítást végez a világon.
Ezen a napon a HIV-el járó stigma megszüntetését célzó politikai vezetőszerepre szólítok fel. Ünneplem azokat a bátor egyéneket, akik nyíltan vállalják HIV státuszukat, akik fáradhatatlanul küzdenek a HIV pozitív emberek jogaiért, akik egymást tájékoztatják az AIDS-ről. Felszólítom a kormányokat arra, hogy vállaljanak politikai vezetőszerepet a járvány teljes megértése érdekében, így a forrásokat arra fordíthatják, amire valóban szükség van. Politikai vezetőszerepre szólítok fel minden szinten, hogy előrelépésre kerülhessen sor a HIV prevencióhoz, kezeléshez, ellátásthoz és támogatáshoz való univerzális hozzáférhetőség 2010-re kitűzött céljának megvalósításához – amelyre a kormányok tavaly kötelezettséget vállaltak. Csupán két évünk maradt hátra a határidő lejártáig. Politikai vezetésre van szükségünk, most.
Mint Főtitkár, elkötelezett vagyok amellett, hogy az Egyesült Nemzetek családját sikerre vezetem ezen az úton – hogy biztosítsam az AIDS-el kapcsolatos tevékenységek prioritásait, hogy buzdítsam a tagállamokat az ügy nemzeti és nemzetközi politika napirendjén tartására, és hogy az ENSZ-et annak modelljévé alakítsam, hogyan is kell egy munkahelynek reagálnia az AIDS-re.
Bármi is a szerepünk az életben, bárhol is élünk, akár így, akár úgy, mindannyian HIV-el élünk. Mindannyian érintettek vagyunk. Mindannyiunknak felelősséget kell vállalnia. Ezen az AIDS Világnapon mutassunk politikai vezetőszerepet, hogy felnőljünk a felelősséghez.
Ford. Sárosi Péter
