Aki vadkendert termeszt, annyit kap, mintha embert ölt volna (Ajánló – NOL)

Indítsunk egy a médiában és a köznyelvben gyakran felbukkanó tévedés korrigálásával: a címmel ellentétben a Farkas fivérek a kendernek egy nemesített fajtáját termesztették, ugyanis a vadkender – alacsony THC tartalmának köszönhetően – alkalmatlan arra, hogy pszichoaktív szerként fogyasszák.

Ezt a bakit leszámítva, Lencsés Károly cikke nagyon jól körüljárja a kannabisz termesztés és fogyasztás büntethetőségének kérdéskörét, rávilágítva a hazai jogszabályok olyan nehezen alátámasztható sajátosságaira, mint például a vádlottak által előállított vagy értékesített kábítószerfajták megkülönböztetésének hiánya a hatóanyag-tartalom és a veszélyesség tekintetében.

A cikk értékéhez nagyban hozzájárul, hogy a büntetőjoggal szemben tanúsított kritikus szemléletmódot a Rendőrtiszti Főiskola egy oktatója, Dr. Németh Zsolt meglátásaival támasztja alá. A nyugalmazott rendőrezredes véleménye szerint „tévúton jár, aki a kábítószer-problémát büntetőjogi eszközökkel kívánja megoldani… bizonyított, hogy a marihuána nem „kapudrog”, tehát ettől senki nem válik függővé. Attól viszont igen, ha nyomorúságos körülmények között nő fel, ha családon belüli erőszak éri vagy ha nem szerez piacképes szakmát”.

Németh ezen felül úgy véli, hogy az emberek többségét nem a büntetéstől való félelem, hanem a józan ész tartja vissza, miközben a büntetőjogi szankciókkal való fenyegetőzés következtében pont a legveszélyeztetettebbek szorulnak ki a kezelésből: „a fenyegetettség oda vezet, hogy a segítségre szoruló drogosok legfeljebb tizede veszi igénybe az ellátórendszert, a többi végképp lecsúszik”.