Alkoholizmus

Mi az alkoholizmus? Mi az alkoholhasználati zavar? Hogyan gyógyulunk?

Ha az alkohol napi szinten jelen van az életedben és érzed, hogy már többet vesz el, mint amennyit ad, érdemes lehet foglalkoznod az ivásoddal és azzal, hogy miként tudsz fogást találni rajta. Ebben az írásban bemutatom az alkoholfüggőség jeleit és tüneteit, az alkoholizmus és az alkoholfüggőség fogalmait, az alkohollal kapcsolatos lehetséges szerhasználati célkitűzéseket, felépülési utakat, és igyekszem választ adni a kérdésre: hogyan tovább?

Az alkoholizmus jelei és tünetei

Honnan tudhatod, hogy problémád van az alkohollal? A legegyszerűbb teszt talán az, ha elképzeled, hogy két hétig nem jutsz alkoholhoz. Ha ekkor gombóc keletkezik a torkodban, akkor tudhatod, hogy gondod – pontosabban: teendőd – van. 

Ha ennél komolyabb tesztet szeretnél végezni magadon, akkor az interneten található gyakran hibásan beállított mérések helyett javaslom, hogy végezd el egy perc alatt a John Hopkins Egyetem által készített CAGE nevű alkolizmus tesztet, amelynek keretében csak négy dolgot kell gyorsan átgondolnod:

1. Érezted már valaha, hogy vissza kellene fognod az ivásodat?
2. Előfordult már, hogy ideges lettél, amikor mások kritizáltak az ivásod miatt?
3. Volt már bűntudatod vagy érezted magad „rossz”-nak az ivásod miatt?
4. Előfordult már, hogy ivással kellett indítanod a napot, hogy össze tudd szedni magad vagy enyhítsd a másnaposságod tüneteit?

Ha legalább két kérdésre igennel tudsz felelni, akkor jó esélyed van rá, hogy az alkoholfogyasztásod a veszélyes zónában helyezkedik el.

Ne tévesszen meg az, ha a tükörbe nézve nem egy tipikus alkoholistát látsz – inkább fogadd el, hogy a tipikus alkoholhasználati zavarral küzdő ember pont úgy néz ki, mint te, vagyis nincs semmilyen látható jele annak, hogy gondja lenne az ivással. Sőt, az alkoholhasználati zavarral élő emberek többsége normális életet él: dolgozik, főz, este mesét olvas a gyerekeknek, fizeti a csekkeket és semmi, de semmi nem látszik rajta abból, hogy gondja lenne az ivással.

Természetesen komolyabb tüneteid is lehetnek. Ilyen például az, ha alkohol nélkül üresnek érzed a létezést, az unatkozást rendszeresen alkohollal kell felütnöd, ha a Youtube elé ülve esténként felpattintasz egy-két sört, vagy ha gyakran iszol egyedül is otthon. Ha rendszeresen másnapos vagy, ne vedd félvállról. Figyelmeztető jel, ha néhány alkoholmentes nap után kényelmetlenül érzed magad a bőrödben vagy ha kifejezetten azért jársz társaságba, hogy ott közösen tudj inni a barátaiddal. Ezeket a tüneteket tapasztalja a legtöbb alkoholhasználati zavarral küzdő ember, de ennél sokkal keményebb tünetek és jelek is meg tudnak jelenni idővel, amelyek már egy laborvizsgálat során az adatokban is látszanak. De ha a laborod rendben van, az távolról sem jelenti azt, hogy nincs problémád az itallal.

Ha az eddigieket olvasva magadra ismersz, ne ijedj meg. Nem kell magad egy vesztes alkoholistának vagy egy reménytelen iszákosnak gondolnod, mert nem vagy az. És ezzel kapcsolatban kell is most tennünk egy első pillantásra elméletinek látszó kitérőt, ami ízig-vérig gyakorlati jelentőséggel bír.

Az alkoholizmus / alkoholhasználati zavar két értelmezése

Mert az, hogy miként gondolkodsz az alkohol-problémádról, meghatározza azt, hogy hogyan kezdhetsz vele dolgozni, és milyen utat választhatsz magadnak. Ezért most szeretném bemutatni neked a két legfontosabb megközelítést, hogy tudatosan tudj gondolkodni azzal kapcsolatban, hogy neked mire van szükséged, és mi segít neked. 

A hagyományos modell: az Anonim Alkoholista megközelítés és az orvosi gondolkodás

Az alkoholizmus ma elterjed, uralkodó felfogását az Anonim Alkoholista mozgalom és az 1950-es évektől kibontakozó rehabilitációs orvostudomány, például egy Elvin Morton Jellinek nevű orvos munkássága formálta. Magyarországon ez a megközelítés vált meghatározóvá, és a hazai ellátórendszerben dolgozó szakemberek jelentős része az Anonim Alkoholista mozgalom és a hagyományos orvostudomány alapján értelmezi az alkoholfüggőséget. 

Ebben a felfogásban az alkoholizmus halálos kimenetelű, progresszív betegség, amelyet csak és kizárólag élethosszig tartó, megszakítatlan absztinencia révén lehet tünetmentessé tenni. Az alkoholizmus jellemzője az alkohollal szembeni fokozódó tolerancia, amely abban jut kifejezésre, hogy a betegséggel küzdő személy egyre többször és egyre nagyobb mennyiségben igényli a szert a vágyott élvezet eléréshez és ahhoz, hogy csillapítsa fokozódó elvonási tüneteit. 

Ebben a felfogásban az alkoholizmus lényegi vonása a kontrollvesztés: ez azt jelenti, hogy a szervezetbe kerülő alkohol hatására a betegben leküzdhetetlen vágy ébred a következő adag iránt, és akár az eszméletvesztésig veszi magához a szert. A betegség egyik fontos vonása a betegségtudat hiánya vagy gyengesége, és a segítségkéréssel szembeni tagadás: a beteg ignorálja a figyelmeztető jeleket, és kitart amellett, hogy neki az itallal nincsen gondja, miközben abban a hitben ringatja magát, hogy ivását képes kontroll alatt tartani, és képes lenne felhagyni az ivással, ha elhatározná magát. 

A hagyományos felfogás szerint a felépüléshez szükséges impulzust a mélypont elérése adja: az alkoholfogyasztás kapcsán bekövetkező katasztrófa (baleset, munkahely elvesztése, pénzügyi összeomlás, házasság felbomlása) hatására az alkoholista feladja a valósággal szembeni tagadását, elfogadja betegségének tényét, majd egy határozott döntéssel a felépülés útjára lép, és absztinens életmódot választ. Az absztinencia melletti elköteleződéssel veszi kezdetét a felépülésmunka, amelyet időnként kisebb-nagyobb visszaesések szakíthatnak meg, de ha az érintett kitart az útján, akkor idővel stabil, szermentes életmódot alakíthat ki. A felépülés legfontosabb mértékegységét ebben a felfogásban az absztinens napok száma jelenti.

Az önkontroll-modell felemelkedése és elterjedése

Alan Marlatt nyomán önkontroll-modellnek nevezem az addiktológiai gondolkodás fősodra mellett kialakuló megközelítést, amely hazánkban ugyan egyelőre kevéssé terjedt el, de nemzetközi viszonylatban rendkívül komoly tekintélyre tett szert. 

Az önkontroll-modell szerint nem betegségként, hanem életmódbeli elakadásként, helytelen sémák rendszereként és rossz szokásként kell tekintenünk arra, ha valaki nem tudja megfelelően kontrollálni az alkoholfogyasztását – a használat önmagában nem betegség, de ez jottányit sem változtat azon, hogy ez a szokás betegséghez és akár halálhoz is vezethet. 

Az önkontroll-modell szerint a kontrollvesztés-felfogás téves, mivel a kontrollképességre nem tekinthetünk úgy, mint a várandósságra (valaki vagy várandós vagy nem), hanem inkább úgy kell felfognunk, mint az állóképességet: mindannyian rendelkezünk vele, bár a képesség erőssége egy széles spektrum valamely pontján helyezkedik el: annak is van állóképessége, aki 10 percet tud gyalogolni, és annak is, aki órákon át képes futni. Mindez azt jelenti, hogy az alkohol feletti kontroll képessége nem biztos, hogy elveszett, hanem inkább sérült, és valamilyen módon helyreállítható, fejleszthető, edzhető képesség. Ez a döntő különbség a hagyományos modell és az önkontroll-modell között.

Az önkontroll-modell nem tekinti a felépülés kizárólagos céljának az absztinenciát, hanem megengedi azt is, hogy kontrollált fogyasztás (kevesebbet inni) vagy az ártalomcsökkentés (kevésbé tömény alkoholos italokat fogyasztani) legyen a célkitűzés. Az absztinencia-célkitűzés és a kontrollált fogyasztás célkitűzése egyenrangú egymással, és az alkoholhasználati zavarral küzdő embernek joga és lehetősége van rá, hogy autonóm módon döntsön saját szerhasználati célkitűzéséről. Az önkontroll-modell eszköztára alkalmas rá, hogy bármely célkitűzés esetén támogatást adjon. Ez azt is jelenti, hogy az absztinencia nem lehet feltétele annak, hogy valaki pszichoterápiás vagy addiktológiai támogatást kapjon.

Az önkontroll-modell és a kontrollált ivás

Az önkontroll-modell talán leginkább vitatott pontja a kontrollált fogyasztás lehetősége. A kontrollált ivás témáját már az 1960-as évek óta komoly viták övezték, de az ezredfordulót követően egyre több kutatási adat került napvilágra, amelyek azt bizonyították, hogy az alkoholhasználati zavarral rendelkező személyek tömegesen képesek uralmat szerezni szerfogyasztásuk felett, és a kontrollált ivás útjára térni. A széles körben ismert addiktológiai mondás, miszerint “ezerből egy ha képes a kontrollált fogyasztásra”, ma ma már egyre inkább előítéletnek és önbeteljesítő jóslatnak tűnik, nem pedig tudományosan megalapozott ténynek. Nézzünk ezzel kapcsolatban három kutatási adatot:

• William Miller és Ricardo F. Muñoz egy éven át követtek nyomon alkoholhasználati zavarral küzdő személyeket. Eredményeik szerint egy év után az érintettek 15%-a stabil moderálásra, 23%-uk egészen jó moderálásra volt képes, 24%-ban absztinensek lettek, míg 37%-uk nem változtatott alkoholfogyasztási szokásain.
• A nagy port felverő amerikai IBTA-vizsgálatban fizikailag is alkoholfüggő („Gamma-típusú”) alkoholbetegek egyfelől kontrollált ivást célzó kezelést, másfelől absztinenciafókuszú beavatkozást vettek igénybe. Az eredmények azt mutatták, hogy a kontrollált fogyasztásra törekvő csoport rövid-, közép- és hosszútávon jobb eredményeket ért el az alkoholfogyasztás kontrolljában és a visszaesések megelőzésében, menedzselésében, mint az absztinenciára törekvő kontrollcsoport.
• A UKATT (United Kingdom Alcohol Treatment Trial) kutatási eredményei szerint azok a páciensek, akik a kontrollált ivást választották célul, az egy éves utánkövetés során ugyanolyan jó eredményeket értek el, mint azok, akik az absztinenciát tűzték ki célul.

Annak ellenére, hogy a kontrollált fogyasztás lehetőségét jelenleg is éles szakmai viták övezik, a kontrollált ivás támogatását célzó szolgáltatások egyre szélesebb körben válnak elérhetővé. Számos országban – például Németországban, Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Svédországban, Kanadában, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában – vált elérhetővé szabad szerhasználati célkitűzéssel dolgozó addiktológiai támogatás. A kliensek egyik részét absztinenciájuk megtartásában, másik részét ártalomcsökkentésben, harmadik részét kontrollált ivásban támogatják. A szerhasználati célkitűzés sok esetben szabad: nem az alkoholhasználati zavar súlyossága, hanem az egyén motivációja és autonóm választása a döntő szempont.

Az alkoholhasználat és a szerhasználati célkitűzések

Ha tehát úgy látod, hogy alkoholproblémával küzdesz, az első és legfontosabb teendőd az, hogy megértsd: ahhoz, hogy változni tudj, nem kötelező, hogy vesztes alkoholistának vagy egy morális roncsnak lásd magad. Tekints úgy magadra, mint akinek van egy veszélyes életvezetési elakadása, amellyel nagyon jó eséllyel meg tudsz küzdeni. 

Attól sem kell félned, hogy kötelező módon örök absztinenciára leszel kárhoztatva, ha segítséget kérsz – tudományos kutatások eredményei bizonyítják, hogy a kontrollált fogyasztás súlyos fokban alkoholfüggő személyek esetén is lehet járható út. Hogy számodra ez működőképes megoldás-e, azt természetesen nem lehet előre megmondani, de fontos, hogy értsd: szerhasználati célkitűzésed megválasztását a saját kezedbe veheted.

Az alkohol feletti kontrollnak több formája is lehetséges: 

• Ártalomcsökkentésnek nevezzük azt a megközelítést, amikor valaki úgy dönt, hogy törli a legveszélyesebb alkoholos italokat az életéből. Ha például korábban sok esetben fogyasztottál röviditalokat, megteheted, hogy eztán csak sört vagy bort iszol. Ebben az esetben meg tudod engedni magadnak az alkoholfogyasztást, ugyanakkor kevesebb kárt fogsz okozni magadnak, és kisebb lesz az esélye annak is, hogy intoxikált állapotban olyan dolgot tegyél, amelyet később megbánsz.
• A kontrollált fogyasztás lényege, hogy az ivásodat egy előzetesen rögzített tervnek rendeled alá. Ebben az esetben három kritériumot határozhatsz meg: (1) a héten elfogyasztott maximális ital mennyiségét, (2) az egyszeri fogyasztásra eső maximális ital mennyiségét, és (3) a hétre eső absztinens napok számát. Ha megvan a terved, akkor figyelheted, hogy mennyiben vagy sikeres a célod elérésében, és az eredmények alapján finomhangolhatod a tervedet. 
• Az absztinencia ugyancsak választható opció. Választhatsz átmeneti vagy teljes absztinenciát. Átmeneti absztinencia esetén például úgy döntesz, hogy egy hónapig vagy egy évig nem fogyasztasz alkoholt, majd az eredmények és a tapasztalatok fényében döntést hozol arról, hogy fenn akarod-e tartani továbbra is a teljes tartózkodást. És természetesen választhatsz teljes absztinenciát is, amely mindenképpen a leginkább egészséges választás, hiszen az alkoholnak korszerű ismereteink szerint nincs biztonságos és egészséges mértéke.

A fogyasztásod csökkentése során érdemes figyelembe venned az Egészségi Világszervezet által meghatározott kockázati szinteket. Megteheted, hogy megfigyeled, hogy mennyi jelenleg az átlagos napi fogyasztásod, és célként határozod meg, hogy ezt egy vagy két kockázati szinttel csökkentsd. Ha két szinttel is vissza tudod fogni a fogyasztásodat, rendkívüli mértékben csökkentetted az alkoholhasználattal összefüggő egészségügyi kockázataidat.

Fokozat	Férfi (g/nap)	Nő (g/nap)	Kockázati fokozat
Alacsony	1-40	1-20	Alacsony kockázat
Közepes	41-60	21-40	Mérsékelt kockázat
Magas	61-100	41-60	Magas kockázat
Nagyon magas	>100	>60	Nagyon magas kockázat

Alkoholhasználati kockázati szintek férfiak és nők esetében (WHO)

Lehetséges, hogy úgy érzed, hogy számodra most a fenti három célkitűzés közül egyik sem járható út. Ebben az esetben további két cél közül is választhatsz. 

• Kárcsökkentő fogyasztásnak nevezzük azt, amikor valaki ugyan nem akar változtatni a fogyasztási szokásain, de el akarja kerülni az ebből fakadó károkat. Például a fiatal nő, aki a hétvégi partizás után erősen ittasan, egyedül megy haza a városban, okkal tarthat attól, hogy hazafelé bajba kerül, valaki kihasználja kiszolgáltatott állapotát, és bántalmazza vagy erőszakoskodik vele. Ebben az esetben kárcsökkentő fogyasztásnak nevezzük, ha gondoskodik róla, hogy egy józan barátja vele menjen bulizni vagy elhatározza, hogy nem tömegközlekedéssel, hanem taxival utazik haza. 
• Ha pedig valakinek még ez sem fér bele, akkor még mindig nyitva áll előtte a tanulás és az önmegfigyelés. Ebben az esetben nem teszel mást, mint mindent a régiben hagysz, nem határozod el magad arra, hogy csökkented a fogyasztásodat, de naplózod azt, hogy mikor mennyit ittál, és ennek során mi történt veled. Ezt kiegészítheted azzal, hogy tanulsz arról, hogy az alkoholnak milyen hatása van a testedre és a lelkedre. 

A kárcsökkentő fogyasztás és az önmegfigyelés talán első pillantásra kevésnek tűnhet neked, ugyanakkor érdemes tudatosítani: ha csak minimális szinten is elkezdesz figyelni és vigyázni magadra, azzal máris fejleszted az öngondoskodási képességedet. Márpedig az alkoholhasználati zavar részben öngondoskodási deficit, és amint képessé válsz egy kicsit többet és jobban törődni magaddal, máris elkezdtél dolgozni a felépüléseden és azon, hogy ne maradj végleg kiszolgáltatva az alkoholnak. Kis lépések, de idővel messzire visznek.

Az alkoholizmuson túl: a szégyentől az öngondoskodás felé

Ha kevesebbet iszol, az idegrendszered tisztulni és regenerálódni kezd, és már egy-két nap után érezni fogod a pozitív hatásokat. Túl a másnaposság kimerítő idegrendszeri sokkján (mert az idegrendszered számára ez egy brutális sokk), a második-harmadik alkoholmentes napon máris érezni fogod, hogy mennyivel kipihentebb és erősebb vagy, ha pedig kontrollált fogyasztást választottál, érezni fogod, hogy kevésbé vagy rosszul. És minél kevesebbet iszol, a tested és a lelked annál jobban fogja érezni magát, te pedig egyre magabiztosabb leszel, és egyre kevésbé fogod szégyellni magad. 

De az alkoholmentességtől vagy az alkohol feletti kontrolltól még nem leszel feltétlenül boldog és gondtalan ember. Az alkoholhasználati zavarnak két forrása van, és ha tovább akarsz haladni az utadon, ezekkel is érdemes foglalkoznod. Nem azért iszol, mert romlott alak vagy, és nem azért iszol, mert ez a hobbid. 

• Egyfelől talán azért iszol, mert valamilyen lelki szenvedésre és fájdalomra keresel gyógyírt, mert elviselhetetlen érzelmek tartanak fogságban. Ebben az esetben az egyik legfontosabb teendőd, hogy önismereti munkát végezz, amelynek a kerete lehet például egy pszichoterápiás folyamat, egy pszichodráma-csoport vagy egy testorientált pszichoterápiás program elvégzése. Voltaképpen mindegy, hogy melyik utat választod, a lényeg az, hogy elindulj és folyamatosan haladj egy önismereti úton, ahol elmélyítheted a magaddal való kapcsolatodat, és új impulzusokat szerethetsz. 
• Másfelől lehetséges, hogy azért iszol, mert megszoktad – az alkoholhasználati zavar ugyanis sok esetben a szokásrendszer rendellenes működése miatt alakul ki. A szokásaink életünk tartópillérei, és a szokások formálják az ébren töltött idő 70-90%-át. A szokásaid formálásában sokféle támogatást szerezhetsz: például olvashatsz a témában, részt vehetsz speciális programokban vagy kérhetsz addiktológiai segítséget, ahol támogatnak abban, hogy képes legyél elhagyni az egészségtelen szokásaidat (amelyek közül az alkoholfogyasztás csak az egyik), és új, egészséges szokásokat formálni és stabilizálni. 

Az alkoholfüggőségből való felépülés nem egyszeri döntés és morális pálfordulás eredménye, hanem inkább magaddal kötött szerződésként érdemes rá tekinteni, amelyben vállalod, hogy törődsz magaddal, figyelembe veszed az igényeidet, és ennek érdekében rendszeres és kitartó önismereti munkát végzel, miközben elköteleződsz abban, hogy együttérző módon figyeled és követed magad. A felépülésnek nem célja és nem kritériuma a szermentesség – sokkal inkább az a cél, hogy az alkoholhasználati zavar mögött rejlő fájdalmat és szenvedést tudd gyógyítani, miközben természetesen azon is tudsz dolgozni, hogy a saját szerhasználati célkitűzésedben minél inkább sikeres legyél. 

Verdes Tamás

VAVO | Addiktológiai konzultáns

Források:

• Adamson, S. J., Heather, N., Morton, V., Raistrick, D., & UKATT Research Team (2010). https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/20130150/ Alcohol and alcoholism (Oxford, Oxfordshire), 45(2), 136–142.
• American Psychiatric Association (2013): Desk Reference to the Diagnostic Criteria from DSM 5TM. Washington DC – London, APP.
• Körkel, J. (2015): https://psycnet.apa.org/record/2015-33778-004 Sucht, 61, 147-174.
• G. Alan Marlatt and Judith R. Gordon (1985): Relapse Prevention. Maintenance Strategies in the Addictive Behaviors. The Guilford Press. New York – London.
• Roizen, Ron: The Great Controlled-Drinking Controversy, pp. 245-279 [Chapter 9] in Marc Galanter (ed.), Recent Developments in Alcoholism, Vol. 5, New York: Plenum, 1987.

Gyakran Ismételt Kérdések:

Mi az alkoholizmus?
Ma már kevésbé helyes ennek a kifejezésnek a használata. Helyette az alkoholhasználati zavar meghatározást tekintjük korszerűnek. Az alkoholhasználati zavar a DSM-5 diagnosztikus kataszter értelmezésében az alkoholfogyasztás problematikus mintázatát jelenti, amely jelentős mértékű organikus károsodáshoz vagy szorongáshoz vezet. 

Mikor hal meg egy alkoholista?
A rendszeres és kóros alkoholhasználat csökkenti az élettartamot. Ennél is súlyosabb és látványosabb probléma az alkoholhasználatnak az egészségtartamra gyakorolt negatív hatása: lehetséges, hogy sokáig élsz, de az egészséged és az életminőséged jelentősen romlik a leélt időszakban.

Mennyire veszélyesek az alkohol elvonási tünetek?
Akár életveszélyesek is lehetnek. A tünetek közé tartozhat remegés, szorongás, rohamok vagy delírium tremens, ami sürgős orvosi ellátást igényel. Ha félsz attól, hogy ilyen tünetek kialakulhatnak, mindenképpen kérj orvosi segítséget a leszokáshoz.

Napi 2 sör alkoholizmusnak számít-e?
Határeset. Férfiak esetében ez még az alacsony kockázati szintű fogyasztásnak felel meg, nők esetében már meghaladja azt. Ennél is fontosabb az, hogy ha napi szinten fogyasztasz alkoholt, akkor szinte biztos, hogy alkoholproblémával küzdesz, és érdemes foglalkoznod vele.

Mik az alkoholizmus jelei?
A legerősebb jel az, hogy az alkohol a mindennapi működésed és életvezetésed részévé vált. Ha gondot jelent számodra az, hogy két hétig ne fogyassz alkoholt, akkor feltehetően alkoholhasználati zavarral küzdesz.

A szócikket Verdes Tamás addiktológiai konzultáns készítette, aki a VAVO oldalon várja az alkoholfogyasztási zavarokkal küzdőket és hozzátartozóikat!