Európai viszonylatban keveset költünk drogpolitikára, annak a nagy része is a büntető-igazságszolgáltatásra megy el.

Európai viszonylatban keveset költünk drogpolitikára, annak a nagy része is a büntető-igazságszolgáltatásra megy el.
 

Az Országgyűlés Kábítószerügyi Eseti Bizottságának szeptember 12-i ülésén a képviselők és a szakértők meghallgatták és megvitatták a Szociális és Munkaügyi Minisztérium beszámolóját a kábítószerrel kapcsolatos költségvetés helyzetéről. A kábítószerügyekért felelős szakállamtitkár asszony elmondta, hogy jövőre a megszorítások következtében a kormány idén 1,125 milliárd forintos büdzséje jövőre csekély mértékben (előreláthatólag mintegy 100 millió forinttal) csökken. Ez azonban nem veszélyezteti a jelenlegi programok finanszírozását – hangsúlyozta. A Nemzeti Drogstratégia (2000-2009) aktuális végrehajtási feladatairól (drogpolitikai akcióterv hiányában) rendszeres kormányhatározatok rendelkeznek. A legutóbbi 2004-es után idén újabb kormányhatározat várható. 2008-ban módosul a Szociális Törvény is, a közösségi ellátást kiveszik az önkormányzatok hatásköréből és állami hatáskörbe helyezik azt. Ettől azt remélik, hogy ezentúl olyan helyekre is eljussanak szolgáltatások, ahová jelenleg nem.

Portörő Péter, az SZMM Kábítószerügyi Koordinációs Osztályának vezetője egy 2006-os vizsgálat eredményeit ismertette, amelyet a Nemzeti Drog Fókuszpont végzett a kábítószerrel kapcsolatos társadalmi kiadásokról. A vizsgálat kimutatta, hogy az állam egy év során összesen mintegy 10 milliárd forintot (43,5 millió eurót) fordít drogügyre, a közkiadások 0,11 százalékát. 7-8 milliárd forintot büntető-igazságszolgáltatási feladatokra fordítunk, míg az egészségügyi és szociális ellátórendszerre összesen 2,4 milliárd jut. Ha európai összehasonlításban szemléljük ezeket az adatokat, akkor ez több szempontból is aránytalannak számít. Egyrészt azért, mert a legtöbb nyugat-európai állam a közkiadások jóval nagyobb hányadát fordítja drogügyekre (Hollandia például 0,96 százalékát). Másrészt pedig jóval kisebb arányban költenek kínálatcsökkentésre és nagyobb arányban kezelésre és megelőzésre. Finnországban például az összkiadások 76%-át fordítják megelőzésre és kezelésre, és csupán 24%-át a büntető-igazságszolgáltatás költségeire. Hasonlóan magas arányban költenek viszont a kínálatcsökkentésre Hollandiában, mivel a holland nemzetközi kikötők és repületerek a drogkereskedelem fontos elosztóközpontjai. A különbség azonban Magyarország és Hollandia között az, hogy míg az előbbiben a büntetőeljárások több mint 80%-a fogyasztói típusú magatartások miatt indul, addig Hollandiában a fogyasztást nem büntetik, a bűnüldöző szervek a nagybani kereskedőkre és termesztőkre összpontosítanak.

A közkiadások alakulása néhány európai országban

A kábítószerügyi kiadásaink nem voltak mindig ilyen alacsonyak: 2003-ban a tárcák igényei alapján egy 700 millió forintos különkeret állt rendelkezésre a Nemzeti Drogstratégia végrehajtására. 2002 és 2004 között ezenkívül egy 2 millió eurós PHARE támogatási keretet is a drogterület fejlesztésére és evaluálására fordítottak. 2004-ben kapta a terület a legnagyobb támogatást, 1,796 milliárd forintot. A 2005-ös költségvetést azonban a kormány drámai mértékben – 996 millió forintra – csökkentette, amely azóta is minden évben 1 milliárd forint körüli maradt. Az önkormányzatok ehhez képest viszonylag kis összegeket fordítottak drogpolitikára, még a Fővárosi Önkormányzat kábítószerügyi költségvetése sem haladja meg a 30 millió forintot. Az üzleti szférát eddig még sajnos nem sikerült megnyerni a drogprevenciós és terápiás programok támogatásának. Hogy mire elég a jelenlegi költségvetés? A legtöbb pénzt a minisztérium pályázatok formájában osztja szét a prevenciós, terápiás és ártalomcsökkentő szolgáltatást nyújtó programok között – ez az összeg keveset változott az elmúlt évek során (stabilan 700 millió forint körül maradt). Minden olyan szervezet pályázhat, amely a Stratégia első pilléréhez kapcsolódó tevékenységet végez. A közoktatási intézmények drogprevenciós tevékenysége külön, normatív támogatási kategóriát képez.

Mind az ellenzéki, mind a kormánypártok képviselői kritikusan nyilatkoztak a költségvetés aránytalanságairól, bár a hangsúlyokat máshová helyezték. Hoffman Rózsa képviselő asszony (KDNP) szerint a már működő programok hatékonyságának szigorúbb monitorozására, és új típusú programokra, például mezőgazdasági munkaterápiát alkalmazó otthonokra lenne szükség. Gusztos Péter (SZDSZ) azt hangsúlyozta, hogy a magyar állam túl sokat költ egyszerű fogyasztók elleni büntetőeljárásokra. Abban egyetértés mutatkozott, hogy a bizottság jelentésében térjen ki erre a problémára is.  

Sárosi Péter