A droghasználattal kapcsolatos törvények és a helyi gyakorlat

Hollandiában az 1928-as ún. Ópiumtörvény 1976-os módosítása a drogok két fajtáját különbözteti meg: „könnyűdrogok” (kannabisz és származékai) illetve „keménydrogok” (minden egyéb illegális anyag). A törvényhozók szerint az első kategória „elfogadható kockázatot” jelent a társadalomra, míg a második csoport „elfogadhatatlan kockázatot.”

Az 1997-es lengyel drogtörvény az ellenőrzött anyagoknak a nemzetközi szerződésekben (1961, 1971, 1988) található felsorolását és szerkezetét követi (narkotikumok, pszichotróp anyagok, prekurzorok).

Az 1998-as drogjogi szabályozás az ellenőrzött anyagok három kategóriáját hozta létre:

Az ellenőrzött anyagok listáját nagyhercegi rendeletek szabályozzák Luxemburgban. Egy 2001-es törvény minden a listán szereplő anyag engedély nélküli birtoklását bűncselekménynek nyilvánította.

Németország: droghasználattal kapcsolatos törvények a helyi gyakorlatban.

Portugáliában a kábítószerrel kapcsolatos szabályozás alapja az azóta többször módosított 15/93 sz. törvényerejű rendelet, ami a kereskedői és felhasználói elkövetők határozott megkülönböztetésével szabályozza a büntetéseket, receptírási előírásokat, jogosultságokat, felhatalmazásokat és ellenőrzési tevékenységet, valamint a gyógykezelés, megelőzés és nyomozás felelősséget – beleértve a pénzmosással kapcsolatos előírásokat.