Hogyan formálja a média szenzációvá az ártalomcsökkentő szolgáltatások hiányosságait
Főleg a bulvárlapok fantáziáját mozgatta meg az a Louisville-i eset, mely során egy fogvatartott kábítószerfüggő vaginájában fecskendőket találtak a börtönőrök. A Blikk, a Bors és a Hír24 nem azon szisszent fel, hogy miért szorulhat egy injekciós droghasználó ilyen kockázatos és fertőzésveszélyes megoldásra pár üres tű miatt, vagy hogy milyen bizonyítványt állít ez ki a börtönről, csupán a szokatlan tárolási mód kihangsúlyozásáig, illetve a Bors esetében a droghasználó arcképének teljesen indokolatlan megosztásáig jutottak.
Ezzel szemben sokkal jogosabb lenne megdöbbenni azon, hogy világszerte a büntetés-végrehajtási intézmények jelentős részében többségében hiányosak, vagy teljes mértékben hiányoznak az alacsonyküszöbű és egyéb ártalomcsökkentő szolgáltatások, holott ezek nem csak a drogfüggők számára elengedhetetlenek, hanem általános közegészségügyi érdekeket szolgálnak. Azokban az országokban, ahol az injekciós droghasználók megbélyegzettsége alacsonyabb – például a dekriminalizációnak és a drogterápiás szolgáltatások fejlesztésének köszönhetően Portugáliában – a kábítószerfüggők kevésbé kényszerülnek rejtőzködésre és hajlandóbbak igénybe venni a számukra kínált kezelést. A portugál drogpolitika irányváltása nem csak a túladagolásos halálesetek drasztikus csökkenésével járt, hanem számos függő számára tette lehetővé a társadalmi reintegrációt és a munkavállalást, ami után már nem szorulnak rá, hogy a Louisville-i eset főszereplőjéhez hasonlóan lopásból fedezzék a szükségleteiket. Ugyanakkor az új kipróbálók száma sem nőtt, így nem igazolódtak be azok a félelmek, melyek azt jósolták, hogy az intézkedés nyomán majd többen fordulnak a kábítószerek használatához. Örömteli lenne, ha hasonló hírek esetén a szenzációhajhász fogások helyett az újságírók a tényleges problémákra mutatnának rá.
Kardos Tamás
Drogriporter
2013.01.14.
