Minden intravénás droghasználó számára elérhető, komplex tűcsere programok, HIV tesztelés, széles körben igénybe vehető kezelések, prevenció és egészségügyi felvilágosítás, valamint a kábítószer használat dekriminalizálása – nagyjából ezek lennének azok az intézkedések, melyekkel a konferencia meghívott vendégeinek tapasztalata szerint megelőzhető lenne a HIV és a Hepatitis C járványveszély. 

A TASZ december 16-i ártalomcsökkentő konferenciájának apropója, hogy az átalakuló drogpiac, a dizájner drogok terjedése és a gazdasági megszorítások miatt az európai ártalomcsökkentő programok egyre kedvezőtlenebb környezetben kénytelenek folytatni életmentő munkájukat. Hogy megtudjuk, miként kezelik Görögországban és Romániában az intravénás droghasználók ellátatlansága miatt kialakult HIV járványt, egy-egy ártalomcsökkentő előadót hívtunk meg a két országból, akik a tevékenységek fő sodrában vesznek részt. Vendégünk volt továbbá az ENSZ Kábítószerügyi Hivatalának (UNODC) vezető tanácsadója, aki a hatékony ártalomcsökkentés gyakorlatáról beszélt. Hazai vizekre a délutáni szekcióban eveztünk. 

MEGNYITÓ

Sárosi Péter, a TASZ drogpolitikai programvezetője megnyitójában ismertette, hogy világszerte miként áll az ártalomcsökkentő szolgáltatások helyzete és ezen belül hol helyezkedik el Magyarország. A hazai viszonyokat elemezve felidézte a Kék Pont Alapítvány józsefvárosi ártalomcsökkentő programjának pár hónappal ezelőtti, kényszerű bezárását, mely az éves, országos tűcsere forgalom 30-40%-át bonyolította és emlékeztetett, hogy a gyakrabban injektált dizájner drogok terjedése miatt még több tűre lenne szükség. Az Ombudsman ártalomcsökkentéssel foglalkozó, szeptemberben megjelent jelentéséből kiemelte a megállapítást, mely szerint az egészéghez fűződő jog akkor sérül, amikor kivételes, szélsőséges ellátatlanságot eredményező helyzet van – amilyet például a Józsefvárosban is láthatunk. Az alapvető jogok biztosa szerint a tűcsere szolgáltatás nem csak a droghasználók, de a környezetükben lakók egészséges környezethez való jogait is elősegíti. Márpedig a maradék, talpon maradt tűcsere szolgáltatók finanszírozása jelenleg elégtelen, ezért a civilek egy sávos támogatási javaslatot dolgoztak ki, amiben a működéshez, a kiosztott tűk számához, és a drop in szolgáltatás meglétéhez igazítanák a támogatás mértékét.

‪‬

ÁRTALOMCSÖKKENTÉS – NEMZETKÖZI TRENDEK, TAPASZTALATOK

Fabianne Hariga, a UNODC vezető tanácsadója az intravénás droghasználók HIV prevenciójáról, a kezelésükről és gondozásáról tartotta előadását. A globális helyzetet ismertetve elmondta, hogy világszerte 12,7 millió intravénás droghasználóról tudunk, akik közül 1,7 millióan fertőzöttek HIV-vel és 52%-uk Hepatitis C-vel. Öt éve nemzetközi megállapodás született az új HIV fertőzések visszaszorításáról, de az első periódusra kitűzött 15%-os cél helyett csak 10%-os csökkenést sikerült elérni. A legnagyobb fertőzöttségi arányt a börtönökben lehet megfigyelni. A UNODC a következő intézkedéseket javasolja a HIV fertőségek csökkentésére:

• Tűcsere
• Opiát szubsztitúciós terápoa
• HIV tesztelés és tanácsadás
• Antiretrovirális terápia
• Szexuálisan terjedő betegséges prevenciója
• Kondom program injektáló droghasználóknak és partnereiknek
• Célzott információs program és oktatás injektáló droghasználóknak és partnereiknek
• Hepatitis vírusra irányuló prevenció, oltás, diagnózis és kezelés 
• TBC-re irányuló prevenció, diagnózis és kezelés

A tűcsere és az opiát szubsztitúciós terápia hatékonyságát a résztvevők több ábrán keresztül ismerhették meg – a leghatékonyabb, ha a két program párhuzamosan működik. A programok elérhetősége szempontjából fontos, hogy a szolgáltatásoknak mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie fizikailag és anyagilag, nem lehetnek diszkriminatívak és a kínálatot az igény szerint kell alakítani. Ezenfelül a programok terjedéséhez támogató jogi és politikai kereteket kell kialakítani, támogató rendészeti gyakorlatot, és a bebörtönzés helyett alternatívákat kell kitalálni, beleértve a dekriminalizációt. Hariga előadása végén nyomatékosította, hogy az ártalomcsökkentés nem ellentétes a nemzetközi kábítószer-egyezményekkel, amelyek betartásához a droghasználók és a személyes célú birtoklás kriminalizálására sincs szükség!

Marianella Kloka a Görögországban kitört HIV járvány leküzdésének folyamatáról számolt be a PRAKSIS (Programs of Development, Social Support and Medical Cooperation) civilszervezet munkatársaként, mely ingyenes szolgáltatást nyújt többek között hajléktalanoknak, társadalombiztosítás nélkülieknek, gazdasági migránsoknak, menekülteknek, romáknak, szexmunkásoknak és injektálók droghasználóknak.

Görögországban 2011-ben nagy ugrást észleltek a HIV előfordulásában, aminek hatására az egészségügyi miniszter rögtön nemzetközi segítségért folyamodott. Hét alapvető tevékenységi javaslatot kaptak:

• 1. Tűcsere
• 2. Oltás Hepatitis A és B ellen, HIV fertőzöttek speciális ellátása
• 3. Opiát szubsztitúciós terápia biztosítása mindenki számára, aki igénybe szeretné venni
• 4. TBC vizsgálat, megelőzés
• 5. Antiretrovirális terápia az egészségügyi támogatási állapottól függetlenül
• 6. Egészségügyi felvilágosítás a célcsoportnak
• 7. Célzott szolgáltatások az intravénás használóknak

A görög Nemzeti Drogmegelőzési Szervezet (OKANA) felkérte a civileket az együttműködésre. A PRAKSIS az elsők között csatlakozott a segítőkhöz és önkéntesekkel, illetve kórházak bevonásával működött közre a feladatban. Görögország ebben az időszakban kiváló példát nyújtott a kormányzati és civil összefogás eredményességére a drogterületen: a 2012-2013-as évekre sikerült elérni a WHO által ideálisnak ítélt, intravénás droghasználókénti havi 200 tű biztosítását, támogatások érkeztek az Uniós közösségtől és civil donoroktól, valamint a droghasználókat is sikerült bevonni a tevékenységekbe. Az új HIV fertőzések aránya az intézkedéseket követően látványos csökkenésnek indult: 

• 2010-ben 15
• 2011-ben 213 
• 2012-ben 514 
• 2013-ban 239 
• 2014 novemberéig pedig 84 új HIV fertőzöttet szűrtek ki.

A görög ártalomcsökkentés a jövőben további kihívásokkal néz szembe: még mindig sokat kell várni az opiát szubsztitúciós terápiába kerülésre, a droghasználó szobák működését ki kell emelni a szürke zónából és törvényessé kell tenni őket, különös figyelmet kell fordítani a Hepatitis és a TBC fertőzések megelőzésére, javítani kell a hozzáférhetőséget a szolgáltatásokhoz a szabad és a fogvatartott droghasználók körében egyaránt, javítani kell a kondomprogramok elérését és növelni kell az intravénás szerhasználókkal foglalkozó szakértők számát.

A délelőtti szekció utolsó előadását Valentin Simionov, a Romanian Harm Reduction Network (RHRN) projektvezetője tartotta, aki szervezetének történetét és a román ártalomcsökkentés új kihívásait ismertette. A 2002 óta létező, hivatalosan 2006-ban bejegyzett RHRN ártalomcsökkentéssel és az emberi jogokat szem előtt tartó, hatékony politikák kialakításáért dolgozik. Kutatásokat végez az új szerek előfordulásáról és a tűcsere szolgáltatásokról, együtt dolgozik a médiával és képzéseket tart az ártalomcsökkentés alapelveiről, a tűcseréről, a túladagolás megelőzéséről és az emberi jogokról. A kutatásokat és a tréningeket arra is felhasználják, hogy megváltoztassák a jelenlegi törvényeket. Törekvéseik elsősorban arra irányulnak, hogy a szegények is hozzáférjenek az életmentő szolgáltatásokhoz, szeretnék elérni, hogy dekriminalizálják a kábítószer használatot és csökkentsék az alacsony szintű kereskedők büntetését, hogy alternatívát nyújtsanak a bebörtönzés helyett, hogy teremtsék meg a minőségi sztenderdeket a kábítószerrel kapcsolatos szolgáltatásokban, továbbá hogy javuljon a civilek támogatása és alakítsanak ki szolgáltatásokat a fiatalkorúaknak.

A 2000-ben indult tűcsere hamar napi 100 klienst látott el és sokszor kellett rendőri atrocitással szembenéznie. Öt évvel később a rendőrség is elismerte a programok szükségességét, melyek addigra már 5000 injektáló droghasználót értek el. A 2007-től kialakult optimális működésnek a 2010-es krízis vetett véget, mely során a fő támogató Globális Alap kivonult Romániából és a UNODC is befejezte az ártalomcsökkentő programját az országban. Ebben az évben még csak 2 HIV fertőzött droghasználót szűrtek ki, de 2011-ben már 62-t. Görögországgal ellentétben, a román kormány lassabban és csekélyebb együttműködéssel reagált, ezért a droghasználók 2012-ben szerveződni kezdtek és közös nyilatkozatot adtak ki, egy évvel később pedig tüntetést szerveztek a drogfogyasztók büntetése ellen. 2014-re némelyest csökkent az új fertőzöttek száma, de a szolgáltatók továbbra is a kormány segítségét várják.

ÁRTALOMCSÖKKENTÉS – HAZAI TRENDEK, TAPASZTALATOK

Sajnos a program szerint a délutáni szekciót indító Nyitrai Imre, az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára fél nappal a konferencia előtt lemondta részvételét, így nem ismerhettük meg az alacsonyküszöbű programok szerepét az állam drogpolitikájában. 

Az első előadást így Horváth Gergely, a Drog Fókuszpont igazgatója tartotta az Ártalomcsökkentés hazai trendjeiről. Horváth elsőként a rekreációs színtéren folyó ártalomcsökkentésről, vagyis a partiszervizekről számolt be, melyekből 2013-ban 23 működött az országban. Összesen 572 eseményen vettek részt és ezeken több mint 28 ezer fiatallal kerültek kapcsolatba. Partiszerviz képzést egy fővárosi és egy pécsi szervezet végez. 

Tűcserét 2013-ban 29 szervezet végzett. A kliensek száma az elmúlt tíz évben ezerről közel 5000-re nőtt. Az új pszichoaktív szerek (dizájner drogok) használata 2010 óta zárkózik fel a hagyományos kábítószerekhez az injektáló szerhasználók körében és 2013-ban már a kliensek ¾-e ilyen szereket injektált. 2011-ig nőtt a tűcserék kiosztott és begyűjtött tűk száma, azóta azonban folyamatos a visszaesés. Míg 2011-ben még havonta 187 fecskendő jutott egy injektáló szerhasználóra, addig ez a szám 2013-ra 92-re esett, mely arány még rosszabb, ha a rejtett fogyasztókat is belekalkuláljuk a számításba. Opiát szubsztitúciót 2013-ban 12 szolgáltató végzett, a kliensek 75% férfi, átlagéletkoruk 35-37 év, tehát nem új szerhasználókról van szó. Egy évben körülbelül 600-800-an vesznek részt terápiában, mely 90%-uk esetében fenntartó kezelést jelent. A Drog Fókuszpont idén 10 éves, ezért Horváth bemutatta az eltelt időszak eredményeit összefoglaló új kiadványt.

Dr. Péterfi Zoltán epidemiológus, a Pécsi Tudományegyetem docense a magyarországi drogfogyasztók Hepatitis C megelőzésének és kezelésének gyakorlatát és tanulságait ismertette. A magyar gyakorlatban legalább 6 hónapos absztinencia szükséges a kezelés elkezdéséhez, azt követően 100%-os a támogatás. Az absztinencia megkövetelésének ellenére a stigmatizáció még az egészségügyi dolgozók körében is magas, sokan megbízhatatlan betegeknek tartják a leállt injektáló szerhasználókat. Dr. Péterfi saját tapasztalatai ennek ellentmondanak, ő kifejezetten elhivatott, a megbeszélt időpontokon megjelenő betegekről tud beszámolni, akik az előírásnak megfelelően adagolják a gyógyszereket. A leállt, Hepatitis C kezelésen résztvevők csoportterápiákra járnak, egymást segítik, így a kezelést nem kell a körükben felfüggeszteni. A praxisában eddig mindössze egyetlen beteg esett vissza, viszont ő nem is járt csoportterápiára és elzárkózott a segítségtől. További tapasztalat, hogy a leállt droghasználók jobban reagálnak a kezelésre, mint a nem-droghasználók, vagyis esetükben hamarabb szorul vissza a vírus. Ennek magyarázata, hogy fiatalabbak a többi betegnél, nincsenek társult betegségeik és jobban bírják a mellékhatásokat. A gyógyszeres kezelés módjától függően 60-90%-os gyógyulási eredményt lehet elérni. Jövőre itthon is elérhető lesz az interferon-mentes kezelés, mely 99%-os gyógyulási rátával kecsegtet, ám nagyon költséges és a támogatása még nem tisztázott.

Az előadásokat követően párhuzamos szekciók következtek két témában:  

1. Hogyan kommunikáljunk az ártalomcsökkentésről?

2. Kihívások a party szcénában folytatott ártalomcsökkentés előtt

Kardos Tamás

Drogriporter

2014.12.18.