Bemutatjuk a TASZ tanulmányát a börtönökben előforduló, droghasználattal illetve vérrel és szexuális úton terjedő fertőzésekkel kapcsolatos kockázatokról, amely szabadult intravénás droghasználókkal készített interjúk alapján készült.
A tanulmány a Drogprecenciós Alapítvány által 15 volt fogvatartott intravénás kábítószer-használóval készített mélyinterjú tapasztalatait foglalja össze. A tanulmányt egyfajta olvasókönyvnek szántuk, melyben az interjú alanyok saját szavaikkal mesélnek a börtön falai mögött történtekről.
A kutatás nem reprezentatív, hanem kvalitatív vizsgálat, tehát az egész börtönnépességre nézve általános vagy számszerűsíthető következtetések levonására nem alkalmas. Alkalmas viszont arra, hogy részletes képet kapjunk a bent előforduló potenciálisan kockázatos magatartásformákról, hogy az ezek megelőzésére és megfelelő kezelésére tett kísérleteket is hozzájuk igazítva lehessen hatékonyabbá tenni.
Itt tudja a tanulmányt elolvasni vagy letölteni.
TASZ: Börtön és kockázatok
1. A hazai börtönökben létezik pszichoaktív szerhasználat. Legelterjedtebb a gyógyszerek visszaélésszerű használata (többnyire rivotrilé). A fogvatartottak nagy mennyiségű kávét és cigarettát fogyasztanak.
2. A börtönökben létezik kábítószer-használat, legelterjedtebb a kannabisz. Kapcsolatoktól és pénztől függően minden kábítószer beszerezhető.
3. Létezik intravénás használat is, de ez – bár közülük többen is használtak így bent – az interjúalanyok véleménye szerint ritka jelenség. Az interjúalanyaink maguk nem osztották meg mással tűiket, de láttak olyan helyzeteket, ahol ez megtörtént.
4. Léteznek a vérrel és szexuális úton terjedő betegségek szempontjából az intarvénás használaton túl kockázatos helyzetek és viselkedések, ezek pedig a következők:
• Tetoválás – igen gyakorinak mondták a kutatás résztvevői.
• Testékszerek behelyezése (péniszgolyó, vazelin a pénisz bőre alá) – gyakorinak mondták a kutatás résztvevői.
• Verekedések – gyakorinak mondták a kutatás résztvevői. A börtönök zsúfoltsága megnöveli a verekedések előfordulását.
• Szexuális kapcsolatok – Az interjúalanyok nem tartják gyakorinak, egy részük szerint óvszer használata jellemző, mások szerint nem. A nemi erőszakot szintén nem tartják gyakorinak, és inkább a fiatalabb rabokra tartják jellemzőnek. Nemi erőszak esetében óvszer használatát nem gondolták jellemzőnek az interjú alanyok.
5. Az interjú alanyok a BV intézmények egészségügyi ellátását intézményfüggőnek tartják. Az egészségügyi ellátást gyakran nagyon rossznak ítélik meg, főleg a tököli rabkórház esetében. Többen panaszkodtak arról, hogy nem mondják meg nekik, hogy mi az a gyógyszer, amit kapnak, nem hiszik el nekik, ha betegek, illetve hogy különféle betegségekre is ugyanazt a pár gyógyszert kapják, vagy nem megfelelő gyógyszert kapnak.
6. Az interjúalanyok elmondása szerint a bekerüléskor nem kaptak megfelelő orvosi ellátást elvonásuk vagy függőségük kezelésére. A WHO és az ENSZ által is javasolt, a létfontosságú gyógyszerek listáján szereplő és a nyugati országokban problémamentesen és hatékonyan alkalmazott metadonasszisztált detoxikáció vagy fenntartó metadon kezelés nem elérhető a magyar bv. intézményekben. Volt olyan interjúalany, aki akkor sem kapta a metadont tovább, ha kint korábban metadonkezelésben részesült. Egy olyan kinti civil szervezetről tudunk, ahova BV intézményből kiszállították a rabot metadonkezelésre. Egy interjúalanyunk számolt be róla, hogy szabadulás előtt Suboxone-kezelést ajánlottak fel neki.
7. Az interjú alanyok közül volt, aki részt vett önkéntes HIV, HCV és egyéb nemi betegség szűrésen, volt aki nem, az alapján, hogy felajánlották nekik vagy sem. Volt olyan interjúalany, aki kapott Interferonkezelést HCV fertőzésére és voltak olyan alanyaink, akik nem. A vérrel és nemi úton terjedő betegségekkel kapcsolatban az interjú alanyaink nem kaptak személyes felvilágosítést, volt aki semmilyen információt nem kapott, más olvasott erről szóló szórólapot vagy faliújságot látott.
8. A HIV-pozitív fogvatartottakat elkülönítik a többi fogvatartottól egy külön erre létesített intézményben Tökölön.
9. A hepatitis C-pozitív interjú alanyok arról számoltak be, hogy amikor elmondták, hogy HCV-pozitívok, akkor elkülönítették őket és indokolatlan biztonsági intézkedéseket foganatosítottak velük szemben. Később az elkülönítés megszűnt.
10. A büntetés-végrehajtás a kábítószer-használók számára úgynevezett „prevenciós körleteket” létesített, melyek a magukat kábítószer-használónak mondott személyek egy részének az átlag börtönviszonyokhoz képest komfortosabb körülményeket teremt, információs és segítő foglakozásokat nyújt számukra, mellyel célja a kábítószer-használattal való felhagyás, a társadalomba történő reintegráció.
11. Az interjúalanyok meg tudtak nevezni több olyan szolgáltatást, amely a szabadulás utáni időszakra készíti fel őket. A pszichológusok, lelkészek és civilek benti segítségét hasznosnak ítélték meg.
12. A kutatás idején számunkra hozzáférhető civilek közül 2007-ben összesen két civil vagy egyházi intézményt tudtunk azonosítani amely végzett felvilágosítást a szexuálisan és vérrel terjedő betegségekről, és csak egy szervezetnek volt az AIDS-ről összeállított szóróanyaga.
13. Az interjúalanyok szerint szükség lenne több pszichoaktív szerrel és vérrel és nemi úton terjedő fertőzéssel kapcsolatos felvilágosításra a börtönökben.
14. Az interjúalanyok szerint a börtönben az egyik legfőbb probléma az unalom, több elfoglaltsággal és munkalehetőséggel az unalomból fakadó szerhasználati és egyéb kockázatokat is csökkenteni lehetne.
Az eredeti kutatási terv szerint a szabadult intravénás droghasználók tapasztalatait összevetettük volna jelenleg is fogvatartottakkal, fogvatartókkal valamint a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) munkatársaival. A kutatás 2 éves időtartama alatt azonban nem sikerült a BV intézményekbe belépést nyernünk, ezért erre nem volt lehetőségünk. Az együttműködés problémáiról részletesen olvashatnak a tanulmányban.
A tanulmány az Európai Bizottság támogatásával, a "CONNECTIONS – Integrated responses to drugs and infections across European criminal justice systems" című nemzetközi együttműködés keretében került megvalósításra. A Drogprevenciós Alapítvány kutatásának önrészét a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatta.
Takács István Gábor
TASZ
2011. Január 4.
