Hírek

„Nem képmutatás-e, hogy az egészségünket a fű szívásával kapcsolatban oly meghatóan féltő kormányok semmit sem tettek és tesznek azért, hogy megakadályozzák az alkohol fogyasztására buzdító, rendkívül eredményes televíziós és egyéb reklámozást – kiemelten a fiatalságot leginkább érdeklő sportesemények közvetítésénél?
Arányos-e a statisztikai adatok ismeretében az alkoholfogyasztás csökkentésére fordított kormányzati pénzeszközök mértéke a tiltott szerek elleni háború költségeivel?”

„Friderikusz Sándor műsorában nagyon megrázott a fiatal lány története, akit marihuánával való visszaélés miatt többévi fegyházbüntetésre ítéltek. Először egy évet, majd kiszabadulása után pótlólag még három hónapot rács mögött töltött. Goromba kérdéseket tettem fel, miközben a könnyeimet törölgettem. Ki az az elmebeteg szadista, kik azok az embertelen törvényhozók, akik képesek voltak megnyugtatni lelkiismeretüket, az általuk kreált paragrafusokra hivatkozva úgy vélik, helyénvaló a fiatal lányt fegyházba zárni azért, mert az alkoholnál, a cigarettánál, de akár a túlzott kalóriáknál is ezerszer kevésbé káros szer fogyasztásában lelte örömét, s azt valakivel megosztotta?”

„Gönczöl Katalin a bűnmegelőzési törvény előkészítése kapcsán úgy vélekedett, hogy „elidegenedett világunkban a növekvő bűnözéstől, a kábítószerek terjedésétől való félelem összehozza az embereket”. Svéd példával illusztrálta, hogy a drogfogyasztás miatti félelmükben szülők tanárokkal, szociális munkásokkal összefogva rajtaütésszerűen jelentek meg azokban a diszkókban, ahol szerintük nem teljesen helyesen töltik el gyerekeik a szabadidejüket. Komoly mozgalom indult ebből, kivilágított sportpályákat létesítettek a szórakozóhelyek közelében, alternatívákat kínálva a fiatalság egészségesebb időtöltéséhez. Náluk is indult egy pingpongprogram Óbudán, amely mára országos mozgalommá vált.

Mindezt azért tartottam fontosnak felidézni, mert úgy látom, hogy a céltudatos és csak a kipécézett drogok elleni propaganda (karöltve az alkoholfogyasztás elleni fellépés majdnem teljes hiányával) még a 2000-es év emberét, a mélyen tisztelt és szeretett Gönczöl Katalint is félrevezette.”

„Érdeklődve tanulmányoztam az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkárával készült interjút, amelyet Szále Lászlónak adott a droghelyzetről. Topolánszky Ákos válaszában sok a vitatható elem. „Zsákutca a kulturált kábítószer-fogyasztás” – állítja a minisztérium szakértője. Hogy ez mit jelent, nem világos, különösen annak ismeretében, hogy a túlnyomó hányadot kitevő marihuána esetében a kulturált fogyasztás inkább jellemző, mint az alkoholélvezőknél. „Magyarországon a drogprobléma és az azzal összefüggő egyéni és társadalmi szenvedések olyan mértékűek, ami összefogásra késztet” – tudjuk meg, de azt is, hogy „átfogó képünk nincs, a kiterjedtséget nem ismerjük, de nagyjából meg tudjuk becsülni”. A szakértő szerint „figyelmeztető jel, hogy nagyon gyorsan terjednek a függőséget okozó szerek”, másutt viszont szerencsére eloszlatja azt a riogató képet, hogy az eseti használat függőséghez vezet. Kijelentve, hogy „…az eseti használóknak töredéke lesz drogfüggő. Ez azonban nem teszi kevésbé veszélyessé a problémát”.

Hogyne tenné?!”

„Vannak fontos igazságok, amelyeket a jelek szerint újból és újból ki kell nyilvánítani. A szamár közismert csökönyösségét elfogadjuk, mert azon változtatni nem tudunk. Kormányunk bizonyos területeken megnyilvánuló megátalkodottsága azonban könnyen bizonyulhat politikai öngyilkosságnak, amihez persze joguk van. A baj sajnos ott van, hogy bizonyos esetekben, például a tervezett és főleg a marihuána használókat sújtó törvényszigorítások tragikus következményeiben – a drogmaffiák kivételével – az egész társadalom lesz kénytelen osztozkodni, sovány vigaszt lelve abban, ha netán a felelős minisztert idővel leváltják az eleve kudarcra kárhoztatott döntések miatt.”

„Örvendetes az új kormány elszántsága, amellyel folytatni/kívánja a törvénytelenségek elleni harcot és még nagyobb erőkkel kíván fellépni a szervezett bűnözés, köznyelven a maffiák ellen. Sajnos , a készülőben lévő kábítószer-ellenes intézkedések arra utalnak, hogy-a fiatal kormányzat öngóllal fogja indítani a maffia elleni mérkőzést, a vereség szinte garantált, s még a jóhiszeműség is kérdéses, hisz a valóban hozzáértők nyomasztó többsége rossznak ítéli a koncepciót, különösen a marihuánára vonatkozó passzusai miatt. A sok évtizedes nyugati tapasztalatok alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy semmiféle törvénynek sem sikerült elérnie azt a célt, hogy a káros,de népszerűségnek örvendő anyagok forgalmazását és használatát meggátolja,vagy legalább csökkentse,valamint az is, hogy ezek a törekvések kizárólag a szervezett bűnözésnek szolgáltak a hasznára.”

„Okos ember más kárán tanul- a közmondás szerint. Sajnos a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni szakértőinkre, hogy alkalmaznák ezt a bölcs elvet, legalábbis ami hazánk kábítószer-politikáját illeti. A hírek szerint olyan szigorítások készülnek, amelyek még a marihuána használóit is börtönbüntetéssel sújtanák. Remélem ebből nem lesz semmi,

hiszen még az Egyesült Államokban is rájöttek évekkel ezelőtt,hogy a több millió – a lakosság nem jelentéktelen százalékát kitevő – marihuánaélvezők bebörtönzése értelmetlen,

és talán néhány elmaradottabb állam kivételével ma már alig fordul elő, több nyugati országban pedig legális a „fű” szívása. Az amerikai drogellenes küzdelem számos tanulsággal szolgálhatna a „szakértők” számára, és megóvhatná a költségvetést olyan célkitűzések finanszírozásától, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve. Mint tudjuk, ennek a magasztos küzdelemnek az a célja, hogy bizonyos káros vagy annak vélt kábítószereket eltávolítson a kereskedelemből a társadalom érdekében. Az Egyesült Államok dollármilliárdokat költött az elmúlt évtizedekben ennek a célnak az elérésére s, mint tudjuk,

kudarcot vallott, hiszen a mai napig bezárólag sosem volt olyan időszak, amikor bármilyen droghoz ne lehetett volna könnyedén hozzájutnia annak, aki ezt igényelte. Ez természetesen azt jelenti, hogy a látványos sikerekkel, milliós szállítmányok lefülelésével való büszkélkedés főleg arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az elfogott mennyiségek sokezerszerese továbbra is háborítatlanul jut el a fogyasztók millióihoz. Ezek vitathatatlan tények, de miután az USA-ban ma már sok tízezernyi ember él a (hatástalan) drog elleni küzdelemből, nem könnyű az eredménytelen pénzpocsékolást megállítani.”

„Ez a címe a Juhász Gábor által vezetett parlamenti bizottság jelentéséről szóló rövid összefoglalásnak egy Miskolcon tartott nemzetközi, kábítószeres bűnözéssel foglalkozó tanácskozás kapcsán (Biztonságtechnika, november 4., 2. oldal). Amennyiben a beszámoló híven tükrözte a bizottság jelentésének lényegét, néhány megjegyzés helyénvalónak tűnik.

Annak természetesen lehet örülni, hogy a bizottság nem tartja bűnözőknek a marihuánaélvezők millióit, köztük egy nagyhatalom elnökét, de hogy mind betegek lennének, akik gyógyításra szorulnának, enyhén szólva vitatható.”

„Mint tudjuk, ilyesmi nálunk még nincs, annál több badarság úgynevezett szakértőink szájából, tisztelet a kivételeknek. Nagyon sok múltbeli televíziós adásra volt jellemző az összes illegális anyag egy kalap alá vétele. Miközben a marihuána veszélyeiről beszélnek, emberi roncsok jelennek meg a képernyőn, amint éppen injekciós tűvel adnak be maguknak valamit. A gyanútlan tévénézőnek fogalma se lehet arról, hogy a látvány mennyire félrevezető, azt ugyanis nem közli a szakértő, hogy a droghasználók elenyésző százaléka válik a kemény drogok rabjává. Tipikus és szándékosan félrevezető ijesztgetés, hogy a bemutatott emberi roncsok mind marihuánával kezdték és lám, hova jutottak! Statisztikai tény (USA, Hollandia), hogy a marihuánaélvezők millióinak elenyésző százaléka válik heroinfüggővé, így az említett beállítás igazságtartalma körülbelül annyi, mintha a sörivást tennénk felelőssé, hisz aligha kérdéses, hogy az érintettek fogyasztottak már alkoholt, mielőtt eljutottak a kemény droghoz.”