„Van valami az amerikai természetben, ami imádja a gyors techonológiai javításokat, és a DTC (= közvetlenül a vásárlót célzó) reklámozás elhiteti velünk, hogy a drogok gyógyírt nyújthatnak a fizikai és lelki bajainkra, nyavalyáinkra – még az egzisztenciális válságainkra és a makacs személyiségi hibáinkra is,” jelenti ki Terry J. Allen, az In These Times újságírója a gyógyszercégek marketingjét elemző cikkében. Beszámol róla, hogy az amerikai gyógyszeripar mintegy 4,2 milliárd dolláros forgalmat bonyolít le évente, és mindent elkövet, hogy növelje a profitjait. 2004-ben az ambuláns betegellátásban mintegy 3 milliárd alkalommal írtak fel gyógyszert 200 millió dollár értékben – ez tette ki az összes egészségügyi kiadás 20%-át. A gyógyszereladásban való növekedést csupán részben magyarázza az orvosilag indokolható lakossági igények növekedése. 1998-ban a gyógyszerlobbi elérte, hogy az Élelmiszer és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) engedélyezze a közvetlenül a vásárlót célzó marketinget a gyógyszerek népszerűsítésére. Egy vizsgálat szerint minden egyes dollár, amit a gyógyszercégek 2000-ben a DTC-re költöttek, 4,2 dollár megtérülést hozott a növekvő gyógyszereladás révén, így az összes gyógyszereladás mintegy 12%-áért a reklámozás volt felelős, 2,6 milliárd dolláros többletbevételt produkálva a részvényeseknek. 

Az FDA jelentése szerint négy orvosból legalább három arról számolt be, hogy a páciensek a reklámok hatására alulbecslik a gyógyszerek kockázatait, míg felülbecslik a pozitív hatásaikat, így számos esetben szükségtelenül próbálnak feliratni gyógyszert maguknak. Maga a szakma is könnyen a gyógyszercégek marketingjének részévé válik: a The Observer c. brit lapban Antony Barnett beszámol róla, hogy az orvosi szaklapokban függetlennek mondott szakértők tollából cikkek százai jelennek meg, de ezeket valójában a gyógyszercégek munkatásai írják, és a feltüntetett szerzők a szöveget is alig látták. Ezen „szellemszerzők” által írt cikkek mind valamilyen gyógyszer alkalmazásának hatékonyságát dícsérik, ajánlva használatukat a többi orvos számára. Az orvosi diagnosztika is alkalmazkodik a gyógyszercégek igényeihez, így egyre több olyan problémát definiálnak újra orvosi problémaként, amit korábban az életmóddal vagy a személyiség hibáival hoztak összefüggésbe. Ennek eredményeként az amerikai lakosság egyre nagyobb hányadát sorolják a valamilyen egészségügyi rendellenességben szenvedők közé: tízből egy 18 évnél idősebb nőt diagnosztizálnak súlyos klinikai depresszióval, aki antidepresszáns drogok fogyasztására szorul, a 16 éves fiúk 15%-át figyelemhiányos hiperaktivitás rendellenességgel (ADHD). Nem véletlen, hogy az ADHD gyógyszerek a harmadik helyen álltak a 17 évesnél fiatalabbak számára eladott drogok között. A „normalitás” definíciójába egyre kevesebben férnek bele, egyre kevesebb viselkedésforma, fizikai vagy lelki állapot számít „normálisnak”. 

Sárosi Péter 

Kapcsolódó cikkek: 

Betegséget árulnak
 
Nem vagyok lázongó alkat