Beszámoló a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet és a Magyar Addiktológiai Társaság közös konferenciájáról
„Drogkutatások és Drogpolitika – Prioritások, szükségletek, finanszírozás” címmel rendezett közös konferenciát az NDI és a MAT, azzal a deklarált szándékkal, hogy iránymutatást és löketet adjanak a hazai drogkutatásoknak.
A rendezvény az európai színtér felől közelített a hazai kutatásokhoz. A nyitóelőadást tartó Maurice Gallá, aki az Európai Bizottság drogügyi irodájának munkatársa, beszámolt az Unióban folyó drogkutatások helyzetéről, kiemelve azokat a területeket, amelyben erősek az európai kutatók (ezek az általánosabb, a drogfogyasztás okaira irányuló vagy epidemiológiai vizsgálatok) és amelyekben kevésbé (ilyenek például a magas prioritású drogpolitikai elemzések vagy a kínálatcsökkentés hatékonyságának vizsgálata, amire Magyarországon négyszer annyit költünk, mint a kezelésekre és a prevencióra együttvéve). Nehezményezte, hogy a kutatások többsége csupán nemzeti szintű és kevés az EU tagállamok között átívelő kutatás, amelyeknek pedig az EU kiemelt támogatást biztosít. A magyar kutatókat is országokon átívelő tanulmányok készítésére buzdította, illetve arra, hogy legalább az absztraktokat publikálják angol nyelven a szakfolyóiratokban, hiszen lehetséges, hogy egy kincsesbányán ülünk, de ezek a kincsek magyar nyelven nem jutnak az ország határain kívülre. Gallá beszámolt még az aktuálisan futó uniós projektekről, melyekre várják a hazai kutatók pályázatait is.
Rácz József azt az utat mutatta be, ahogyan a kutató a tudományos problémától eljut a publikációig. Számba vette azokat a tudományelméleti-, morális-, politikai- és támogatói megfontolásokat, amelyekkel a kutató előzetesen találkozik és a rájuk adott válaszában meghatározza a kutatás irányultságát. Dewey tudományos módszerén keresztül megvilágította, hogy mennyiben változott napjaink kutatási módszere, amely a probléma meghatározása helyett a konklúzióval (a kábítószerek veszélyesek) indítja a kutatást, és hogy hogyan járnak az olyan kutatók – lásd David Nutt esetét – akik nem a bevett konklúzióval kezdik a kutatást. Rácz ismertette azokat a nem szorosan a kutatási folyamathoz kötődő praktikákat, amelyeket a kutatók gyakran szem elől tévesztenek, többek között hangsúlyozta a tudományos közlemény írásának fontosságát és mikéntjét, elkerülve az olyan buktatókat, mint az ismeretlen kéziratokra, vagy a többségében saját munkára való hivatkozás, illetve a lektorálásnak vagy éppen az etikai engedély kérésének elmulasztása.
Demetrovics Zsolt előadása szorosan kapcsolódott Ráczéhoz, ő a hazai drogkutatások vizsgálatából leszűrt tapasztalatait osztotta meg. Történeti áttekintést nyújtott a magyar kutatásokról, amelyek a ’80-as évek közepétől indultak be, különös tekintettel az első Nemzeti Stratégiának (2000-2009) a kutatásokra gyakorolt hatásaira. Hazánkban az utóbbi tíz évben született drogkutatások többsége epidemiológiai (43%) vagy társadalomtudományi (23%), kevesebb az intervenciók monitorozására irányuló (16%), a pszichológiai (11%) és a kriminológiai (6%) vizsgálat. Legjellemzőbb problémaként a kutatások spontaneitás-vezéreltsége jelent meg, illetve az, hogy nem minden esetben sikerült a kutatások alapját képező kérdést a tudomány nyelvére lefordítani és a kutatások nemzetközi kontextusában elhelyezni, valamint gyakran nem történt meg az előzmények feltárása és a megfelelő tájékozódás a szakirodalomban. A módszertan tekintetében felmerült a mintavétel kérdése, a kutatást segítő nemzetközi eszközök kiválasztásának és használatának dilemmája, az adatfeldolgozás és az eredmény bemutatásának problematikája.
Holtzerné Kiss Éva a drogszakmán kívülről, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) vezető tanácsosaként érkezett a konferenciára és a kormány Tudomány-, Technológia- és Innováció-politikai (TTI) stratégiája (2007-2013) és Intézkedési Tervére és a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapra (KTIA) koncentrálva ismertette, hogy melyek azok a pályázatok, amelyeken a drogkutatók jó eséllyel indulhatnak.
A délután a workshop szekcióké volt, melyek közül jómagam „A bizonyíték-vezérelt drogpolitika előmozdításának lehetőségei” címűt választottam. A beszélgetés moderátora, Elekes Zsuzsanna évtizedes kutatói tapasztalatai alapján keserű képet festett le a drogkutatások és a politika viszonyáról. Szerinte még a 2000-ben született Nemzeti Drogstratégiát övező időszak volt az, amelyben a politikusok leginkább odafigyeltek a tudomány eredményeire – ezt a stratégiát példátlan módon, összpárti konszenzussal szavazták meg. Azóta az Országos Addiktológiai Intézet bezáratása, vagy éppen a Frech Ágnestól rendelt tervezet elutasítása nem éppen a politika drogprobléma iránti érzékenységét mutatták. A résztvevők javaslatai szerint a politikusokat, az egyéb érdekcsoportokat és a közvéleményt érdekeltté kellene tenni a kérdésben és a tudomány álláspontjában (ennek mikéntje talány), esetleg a „tényeken alapuló döntéshozatal” kifejezést lehetne „informált döntéshozatallá” módosítani, ami kevésbé sugallja azt a képet, hogy az drogszakma természettudományos evidenciákként szeretné láttatni az eredményeit. Felmerült a sajtó felelőssége is, az ő felkészültségükkel kapcsolatban megoszlottak a vélemények.
A konferencia a workshopokról folytatott megbeszélés, a mielőbbi találkozás és az eredményes jövőbeli együttműködés reményének kifejezésével zárult.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.02.24.