A Blikk és a Híradó kibogozta a kegyetlen gyilkosságok indítékát
A közgondolkodás pozitív alakulását jelzi, hogy a „drogos” mint jelző már azon keresőszavaink közé tartozik, mellyel egyre ritkábban bukkanunk rá híradásokra a mainstream médiában. Bár távol állunk még attól, hogy a sajtóorgánumok alkalmi drogfogyasztókról és problémás szerhasználókról tájékoztassanak, az már ritkaságszámba megy, amit ma reggel a Híradó portálján olvashattunk.
Kérdés az is, hogy a közszolgálati média Kékfény rovata miért a Blikkből veszi át a híreket, ennél is zavarba ejtőbb viszont, hogy a tartalom mellett a nyelvezet és a sztereotípiák is átvételre kerültek. De miről is van szó? A Híradó portálja a Blikk híre nyomán a csepeli hajléktalancsoport által elkövetett brutális gyilkosságokról tájékoztat a következő címmel: „Csepeli horror: drogos önkívületben öltek a gyilkosok”. Ezzel szemben az alcím már csak egy „drogos gyilkosról” beszél: „Lapinformációk szerint Dragan Bajics speedet szedett és ezt a vallomásában is megerősítette”. Íme a drogos gyilkosok.
A cikk már az első sorában ráerősít a címre és azt állítja, hogy „drogos őrületükben gyilkoltak a csepeli hajléktalanbanda elfogott tagjai”. Továbbolvasva kiderül, hogy a bandatagok részegek voltak és a már említett szerb Dragan Bajics bevallotta, hogy amfetamint is fogyasztott. Ez utóbbi tényező alapján a Blikk és vele karöltve a Híradó megoldottnak is tekinti az indíték, illetve a brutalitás kérdését és kimondja: „feltehetően a drogoknak köszönhető önkívületükben gyújtották fel a holttestet, a hamut pedig a Dunába szórták”.
Ha eddig nem is, ezen a ponton már fel kell merülnie a kérdésnek: Ugyan mióta okoz önkívületet az amfetamin és miért lenne ez szükséges egy brutális gyilkosság elkövetéséhez?
A Wikipedia részletes összefoglalást nyújt az amfetamin pszichés hatásairól, melyek a következők: „Étvágycsökkenés, állóképesség növekedése, növekszik a fizikai erő és főleg a szellemi képességek, valamint fokozódik a szexuális vágy. Jellemző továbbá a fokozott légzés, magabiztosság, hiperaktivitás, eufória, izgatottság, hányinger, akaratlan mozgások, bőbeszédűség, viszketés, szívritmuszavar, fejfájás.”
Ezzel szemben az alkohol pszichére gyakorolt hatásairól a következőket lehet elmondani: „Kb 1,8-3,0 ezrelék közötti állapot, melynek során a mozgáskoordináció már elég bizonytalan, és a térbeli tájékozódás képessége is romlik. A tudatos összemosódik a tudatalattival, cselekvésének szándékai nem egyértelműek”. Ennél magasabb mennyiség pedig kómához, vagy akár halálhoz is vezethet.
Valójában mérsékelt dózisban mind az amfetamin, mind az alkohol képes magabiztosságot nyújtani a használónak, amely egy eltervezett gyilkosság végrehajtásában segítséget nyújthat, ám önkívületről leginkább az alkohol esetében beszélhetünk. Bár a krónikus amfetaminfogyasztás eredményezhet paranoiát, amely akár a gyilkosság magyarázata is lehet, a cikkben említett körülmények, az elszámolási vitát követő kínzás és a társas elkövetés nem erre utalnak. Ugyanakkor érdemes megemlékezni az alkohol és az erőszakos bűncselekmények kapcsolatáról: Pár évvel ezelőtt egy svéd tanulmány rámutatott, hogy az alkohol sokkal inkább növeli az agressziót, mint bármely más tudatmódosító szer. Ezt bizonyítja az Amerikai Egyesült Államokban egy 2010-es összesítés is, mely alapján az erőszakos bűncselekmények 40%-át (!) alkoholos befolyásoltság alatt követték el. Ugyanez az adat Németországban 30%. Vagyis ha a bűnbakot mindenképp egy vegyületben szeretnénk felfedezni, akkor a statisztikák alapján sokkal inkább az alkoholra kéne mutogatnunk.
Azonban továbbra is kérdés, hogy a kegyetlenség kapcsán van-e egyáltalán okunk van önkívületet vagy „drogos őrületet” feltételezni? Egy magát többé-kevésbé még objektívnek tartó hírportál miért szeretné az elmeorvosi szakértő véleményét megelőzően, olcsó sztereotípiákra támaszkodva ítéletet mondani a gyilkosságok indítékáról? Vajon azért van erre szükség, hogy a készülő Drogstratégia elképzeléseivel összhangban mindennemű "droghasználat erkölcsi alapon is megítélhető és elutasítható" lehessen? Vagy talán megnyugvást okoz a tévénézőknek a bűnbak felmutatása, az önkívületet és őrületet okozó drog személyében? Hát, ha megnyugvást nem is okoz, de annak fenntartásában biztosan segítséget nyújt, hogy a társadalom által leginkább elutasított csoport a jövőben is a kábítószer-használóké legyen.
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.11.07.
