Az USA legrégebbi drogreformszervezete a Nemzeti Egyesület a Marihuánatörvények Reformjáért (NORML), melyet 1970-ben hoztak létre, célja a kannabisszal kapcsolatos jogszabályok megváltoztatása és a marihuánafogyasztók üldözésének megszüntetése. A szervezet a kontrollált marihuánafogyasztást az amerikai kultúra szerves, „normális” részének tekinti, és hasonló módon szabályozná, mint az alkohol vagy dohány fogyasztását: engedélyezné azt a felnőttek, tiltaná a kiskorúak számára. A NORML igazgatótanácsában olyan személyiségek foglalnak helyet, mint John P. Morgan orvos (a Marihuána mítoszok, marihuána tények c. könyv szerzője), David Boaz, a Cato Intézet aligazgatója és Keith Stroup ügyvéd, aki a szervezet jelenlegi vezetője. A NORML minden amerikai államban fiókszervezeteket hozott létre, amelyek a helyi törvényhozásnál és jogalkalmazó hatóságoknál lobbiznak a marihuánatörvények reformjáért.



A Soros György által alapított Nyílt Társadalom Intézet (OSI) egyik programja a Nemzetközi Ártalomcsökkentés Fejlesztő Program (IHRD, www.soros.org/initiatives/ihrd), mely mind a new yorki, mind a budapesti OSI központban irodával rendelkezik. Az IHRD elsősorban donorszervezetként működik, a kelet-európai ártalomcsökkentő programok, kezdeményezések és civil szervezetek (például a TASZ) munkájának támogatását tűzte ki célul, több mint 200 projektet támogatnak 23 országban. Kiadványokkal, kezelési útmutatókkal és konzultációkkal próbálják népszerűsíteni az ártalomcsökkentő programok bevezetését illetve kiszélesítését. Alapvető prioritásuknak tekintik az intravénás droghasználat nyomában terjedő fertőző betegségek, elsősorban a HIV/AIDS és Hepatitis C járványok megfékezését, kontrollját. A drogpolitikában a közegészségügyi és emberi jogi megközelítés fontosságát hangsúlyozzák a büntetőjogi-tiltóval szemben.
Az Európai Civil Szervezetek Tanácsa az Igazságos és Hatékony Drogpolitikáért (ENCOD, www.encod.org) a drogtörvények reformjáért küzdő civil szervezetek, fogyasztói önsegítő csoportok munkáját hivatott koordinálni. Az 1994-ben alapított nemzetközi egyesület tulajdonképpen laza hálózatként működik, melynek tagjai elsősorban online tartják a kapcsolatot egymással, és többnyire csak az éves közgyűlésen találkoznak személyesen. Az ENCOD vezetője Joep Oomen holland aktivista. A szervezet gyakran radikálisnak minősülő akciókkal kívánja felhívni a közvélemény figyelmét a drogfogyasztók üldözésének abszurditására, minden évben demonstrációt szerveznek az ENSZ éves drogügyi közgyűlése idején Bécsben. Kampányokat folytatnak a harmadik világban a koka és ópiumtermesztő parasztokat ért atrocitások ellen, véleményük szerint a drogfogyasztás a nyugati országokban nem csökkenthető a harmadik világ lakosságának tömeges repressziója segítségével.
Kevésbé radikális megközelítést képvisel a 2002-ben európai alapítványok támogatásával létrehozott Senlis Council (www.senliscouncil.org), mely az alulról jövő akciókkal szemben elsősorban a politikai és szakmai elit képviselőivel való tapasztalatcsere és dialógus fontosságát hangsúlyozza. A szervezet létrehozott egy politikusokból, rendőrökből és szakértőkből álló tanácsadói szervet (Commité de Sage = Bölcsek Tanácsa), melyben olyan tekintélyes személyiségek kaptak helyet, mint Raymond Kendall, az Interpol korábbi vezetője, Sir Keith Morris, korábbi kolumbiai birt nagykövet, Mario Soares, Portugália korábbi elnöke, Manuela Carmena Castillo, a madridi Legfelsőbb Bíróság bírója. A Senlis Council elsősorban kiadványokkal és témába vágó kutatások folytatásával próbál hatást gyakorolni a politikai döntéshozókra. Céljuk egy bizonyítékokon alapuló, a büntetőjogi eszközök helyett a közegészségügyi módszereket előtérbe helyező drogpolitika kialakítása.
A Nemzetközi Antiprohibicionista Ligát (Antiprohibitionist League, www.antiprohibitionist.org) az olasz központú Transznacionális Radikális Párt hozta létre, vezetője Marco Perduca. Az IAL prioritása az ENSZ nemzetközi kábítószerkonvencióinak megváltoztatása, a drogok legális szabályozási rendszerének megteremtése. Rendszeres kritikai állásfoglalásokat jelentetnek meg a nemzetközi drogtilalmi rendszer végrehajtó testületeinek jelentéseivel szemben, képviselőik gyakran keverednek botrányos helyzetekbe (direkt letartóztatják magukat marihuánafogyasztás miatt).