Drogügyi Pillanatkép – kerekasztal beszélgetés az ELTE-ÁJK-n

 

A ránézésre száz fő körüli hallgatóságról Ragályi Lili elmondta, hogy nagy részük mesterszakos és bár az egyetemen is van kábítószerügyi kurzus, de egy szakemberek közti kerekasztal beszélgetés hasznos kiegészítéseket nyújthat és lebonthatja a mélyen beivódott sztereotípiákat, mint például hogy intravénásan csak heroint használnak. A tévhitre csatlakozva Csák Róbert beszámolt a dizájner drogok megjelenésével bekövetkezett droghasználati változásokról, többek között, hogy a józsefvárosi intravénás heroin- és amfetaminhasználók egyaránt az új szerekre cserélték le a drogokat. A dizájner drogok elterjedésének okait keresve Sárosi megjegyezte, hogy a sikeres rendőrségi akciók sokszor kiszámíthatatlan következményekkel is járnak. Utalt az Ecstasy (MDMA) tabletták előállításához szükséges szafrol lefoglalásokra, ami hiányt eredményezett az Ecstasy piacon. E vákuum betöltésére jelent meg az egyik első, széles körben elterjedt dizájner drog, a mefedron, amit a tiltólistára helyezés után újabb szerek követtek. A mefedron népszerűségével kapcsolatban Földes úgy vélekedett, hogy a tömegmédia kevés kivételtől eltekintve nem járult hozzá az ismertté válásához, hiszen a célpopuláció más forrásokból tájékozódik. Felrótta viszont az állami hírügynökségnek, hogy évtizedek óta differenciálatlanul kezeli a drogkérdést és elsősorban a drognév+mennyiség típusú lefoglalásokat kezeli hírértékű esetekként. Véleménye szerint a drogkérdés nem különösebben érdekli a hírfogyasztókat, ezért a média is csak a szélsőséges eseteket közli. Felvinczi Katalin szerint a politikusoknak is érdeke lenne, hogy az emberek differenciáltabban gondolkodjanak a drogkérdésről, hiszen így jobban megértenék, hogy miért szükségesek például a marginalizált csoportokat célzó kezelőprogramok. Ehelyett viszont olyan szakmailag megkérdőjelezhető intézkedéseket támogatnak, mint az iskolai és a munkahelyi drogtesztelés. Sárosi ezt azzal magyarázta, hogy a politikusok bonyolult társadalmi problémákra egyszerű rendészeti megoldásokat kínálnak, a közvélemény pedig rövidlátóan reagálva hajlamos elfogadni őket. 

 

Felvinczi elmondta, hogy mióta a drogmegelőző programok engedélyezését szakmai ajánláshoz kötötték, a korábbi 230 körüli hazai prevenciós program száma mostanra 20 alá csökkent, de az ellentmondásos szabályozás eredményeként az engedéllyel nem rendelkező programok is bejuthatnak az iskolákba, így a szcientológusok prevenciója vagy a rendőrség D.A.D.A. programja is, mely nem érdemelte ki a szakmai ajánlást. Egy friss cikk kapcsán, melyben az igazgató a droghasználó diákokat hibáztatja, Sárosi trendszerűként jellemezte a diákok bűnözőkként kezelését és a rosszullétek esetén a rendőrök riasztását. A statisztikákból kiolvasható, hogy az eljárások 90%-át droghasználók ellen indítják, rendszerint csekély mennyiségű kannabisz birtoklásával tetten ért személyek ellen. Csák szerint éppen a rajtakapástól való félelem magyarázza, hogy mind többen fordulnak a törvény kiskapuját kijátszó dizájner drogok felé és idézte a tavalyi lefoglalási adatokat, amiben a szintetikus kannabinoidok (herbál, műfű stb) megelőzték a kannabiszt. Dávid Ferenc a hallottakat összegezve megállapította, eljutottunk oda, hogy a felelősségre vonás miatt mára a fogyasztók kisebb kockázatot látnak az ismeretlen összetételű szerek használatában, vagyis a tudatosság szerepe visszaszorult a droghasználatban. 

 

Sárosi ehhez hozzáfűzte, hogy a kábítószerek démonizálása közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a magyar társadalomban a legnagyobb károkat az alkohol okozza és egészen beivódott a köztudatba az Alkotmánybíróság 2004-es drogjogi szigorításának egyik érve, miszerint a kábítószerekkel ellentétben „az alkohollal megtanult együtt élni a magyar társadalom”. Felvinczi felvetésével egyetértve, miszerint nincs társadalmi konszenzus a drogprobléma kezeléséről (éppúgy, ahogyan a szegénységről, a prostitúcióról és a hajléktalanságról sincs), a TASZ drogpolitikai szakértője több példán keresztül szemléltette, hogy politikai szinten is ellentmondásos a viszony. Egyet kiemelve közülük: míg például a Drogstratégia szükséges és támogatandó szolgáltatásként tartalmazza a tűcserét, addig az ezt megszavazó Kocsis Máté számos problémáért hibáztatta és kiüldözte a tűcsere szolgáltatást Józsefvárosból. A megoldáson töprengve Dávid Ferenc feltette a kérdést: ismervén, hogy a dizájner drogok mind a kannabisz és az MDMA valamelyikének hatásait utánozzák, mely két szer az alacsony kockázatú kábítószerek közé tartozik, nem lenne érdemes elgondolkodni e két drog legalizálásán elgondolkodni? Felvinczi szerint bármily racionálisan is hangzik a felvetés, a megvalósítása jelenleg teljesen irreális lenne. A beszélgetést lezáró „hogyan tovább?” kérdésre a kerekasztal résztvevői úgy vélték, hogy meg kellene találni a közös hangot a politikusokkal vagy még inkább a mögöttük álló értelmiségi  holdudvarral, e folyamat sikerében pedig a drogszakmának is komoly felelőssége van. A jó ügyért tenni kívánó hallgatókat pedig arra buzdították, hogy csatlakozzanak a négy drogügyi szakmai ernyőszervezet (MAT, ÁSZ, MADRISZ, MADÁSZSZ) valamelyikéhez, hiszen e szervezeteknek is jót tennének az aktív fiatalok csatlakozása.