Elrettentő riport és ingyen reklám a mefedron utódairól
A drogfogyasztás média-reprezentációjával kapcsolatosan visszatérően emlegetjük annak fontosságát, hogy a kérdésben leginkább érintett csoportot, az egyes szerek használóit is meg kell szólítani, be kell vonni őket a róluk szóló párbeszédbe. Persze ennek a megszólításnak is megvannak a maga íratlan szabályai, amiket figyelmen kívül hagyva egy zavaros információkupachoz jutunk.
Az RTL Klub Híradója július 12-i, esti adásában a mefedron betiltását követően elterjedt, új szintetikus drogokról számolt be egy használó, Zacher Gábor toxikológus és Csákó Ibolya KKB tag meglátásain keresztül. Sajnos a használó a legkevésbé sem nevezhető tipikus partidrog-fogyasztónak, Dr. Zacher megint a toxikológiától egészen távol eső területről „szakért”, Csákó pedig a hazai szabályozás korszerűségét azzal indokolja, hogy olyan országba nem törvényes az itthon engedélyezett drogok szállítása, ahol azok már illegálisak… De kezdjük az elején, majd fókuszáljunk a megszólított fogyasztó mondandójára.
„Eddig nem ismert partidrogok terjednek a fiatalok között. Az új anyagok erősebbek és veszélyesebbek, mint az eddigiek” indít egy önellentmondással az RTL Klub. Vagy ismerjük egy szer használatának következményeit és így képet alkothatunk a potenciáljáról és a veszélyeiről, vagy ismeretlen szerekről és ismeretlen hosszú távú hatásokról beszélünk. Valóban nem könnyű ennek meghatározása a dizájner drogok esetében, amiből csak idén 41-et azonosítottak az EU-ban, de pont emiatt nem is vehetjük őket egy kalap alá, mondván hogy egytől-egyig erősebbek és veszélyesebbek, mint a tavalyi sláger, a mefedron. Persze valamivel fel kell kelteni az érdeklődést. És hogy ez fenn is maradjon, rögtön a riport elején megismerkedhetünk Andreával, a mefedron és társainak egyik fogyasztójával.
Az interjú felvezetésében megtudjuk, hogy a bemutatott lány tavaly egy növényi tápsóként árusított anyagot használt, amit idén betiltottak (mefedron), „mert kiderült, hogy valójában kábítószer”. Egy szerről maximum a laborvizsgálat után derülhet ki, hogy a tiltólistán szereplő drog, vagyis kábítószer. A mefedron esetében nem ez történt: a legális státusza 2011. január 1-ig tartott, ezután tiltólistára vették, vagyis nem kiderült róla, hogy kábítószer, hanem azzá nyilvánították.
A legégetőbb hiány az interjúban – teljes terjedelmében lásd itt –, hogy a készítők nem tisztázzák egyértelműen, hogy a lány milyen drogfogyasztói réteghez tartozik, így a beszámolóját hallgatva sokan azt gondolhatják, hogy ő az új keletű szerek egyik tipikus felhasználója. A beszélgetés során tudjuk csak meg a történetéből, hogy 12 éves kora óta, immár 16 éve fogyaszt különböző pszichoaktív szereket és metadon fenntartóprogramban vesz részt, vagyis minden valószínűség szerint heroinhasználó (volt), így jó eséllyel a dizájner drogokat intravénásan fogyasztók körébe tartozik.
Tévedés ne essék: nagyon is érdekes és tanulságos az a folyamat, amiről Andrea és a Kék Pont felmérése is beszámol, hogy miként állnak át az intravénás fogyasztók a bevett szerekről (elsősorban az amfetaminról és a heroinról) a mefedronra és egyéb dizájner drogokra, azonban a néző ezzel nem fog közelebb kerülni a tipikus, az új szereket parti közegben fogyasztó fiatalokhoz, akik számára egészen mást jelentenek ezek a drogok. Ezzel kapcsolatban érdemesebb a Daath mefedronnal kapcsolatos felméréséhez fordulnunk.
Andrea az interjú elején arról beszél, hogy a betiltás után változtattak a szer képletén, amitől az erősebb lett és „egy hónap alatt bele lehet halni”. Itt a riporternek fontos lett volna rákérdeznie, hogy ez milyen használati mód mellett történhet meg – akár a hétvégi rekreációs fogyasztás is halált eredményezhet, vagy ehhez napi többszöri, intravénás használat szükséges? Mert mondhatjuk, hogy az alkohol fogyasztásába is bele lehet halni pár óra leforgása alatt, de mértékletes használata egyes kutatások szerint akár az élet hosszát és minőségét is megnövelheti. Közvetlenül mefedron okozta halálesetekre alig találunk példát, az újabb szerek esetén pedig abba a problémába ütközhetünk, hogy gyakorlatilag nem is tudhatjuk, hogy pontosan melyik vegyi anyaggal állunk szemben. Ezt tükrözi az interjúalany kétségbeesett próbálkozása is, amikor megpróbálja felsorolni a piac új szereplőit. A jelenet kitűnően érzékelteti, hogy a használók jelentős része azt sem tudja, hogy mit vesz, pláne ha egy díler az eladó. Andrea szerint például most az MDP4, az MP3 és az MP4 fut… Biztos, ami biztos, a riport során azért felvillan néhány honlap a jelenleg legális szerek nevével, ami bőven kimeríti az ingyen reklám fogalmát, és amely hathatós útmutatót nyújthat a vállalkozó kedvű kísérletezők számára. Ezt követően Andrea a „lebénítja az agyat, mert növényirtó szerből lett” érveléssel fejtegetésbe bocsátkozik az új szerek hatásmechanizmusról is, ami egyáltalán nem az ő asztala, és amit a nyilvánvaló tévedések miatt kár volt benne hagyni az interjúban.
A riport az elrettentő beszámolón felül azt a látszatot kelti, hogy egész Európán belül Magyarországon használják a legtöbb dizájner drogot és minden más uniós országban már tiltólistán vannak ezek a szerek. Ehhez képest az Eubarométer friss – önbevalláson alapuló – felmérésből az derül ki, hogy a legális dizájner drogok fogyasztása „Írországban terjedt el a leginkább, ahol a fiatalok 16 százaléka vallotta azt, hogy már fogyasztott ilyen szert, az Egyesült Királyságban, Lettországban és Lengyelországban szintén tíz százalék körüli értéket kaptak a kutatók. Magyarországon ellenben a fiatalok 2 százaléka vallotta azt, hogy kísérletezett már dizájner drogokkal”.
Összegzésként azt mondhatjuk, hogy a riport minden elemében igyekszik túldramatizálni a kérdést, ami – mint mindig – ezúttal is ahhoz vezet, hogy tényszerű információkat alig tudunk meg az új szintetikus szerek tulajdonságairól és a fogyasztók között betöltött szerepéről.
Kardos Tamás
Drogriporter
2011.07.14.
