„Okos ember más kárán tanul- a közmondás szerint. Sajnos a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni szakértőinkre, hogy alkalmaznák ezt a bölcs elvet, legalábbis ami hazánk kábítószer-politikáját illeti. A hírek szerint olyan szigorítások készülnek, amelyek még a marihuána használóit is börtönbüntetéssel sújtanák. Remélem ebből nem lesz semmi,
hiszen még az Egyesült Államokban is rájöttek évekkel ezelőtt,hogy a több millió – a lakosság nem jelentéktelen százalékát kitevő – marihuánaélvezők bebörtönzése értelmetlen,
és talán néhány elmaradottabb állam kivételével ma már alig fordul elő, több nyugati országban pedig legális a „fű” szívása. Az amerikai drogellenes küzdelem számos tanulsággal szolgálhatna a „szakértők” számára, és megóvhatná a költségvetést olyan célkitűzések finanszírozásától, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve. Mint tudjuk, ennek a magasztos küzdelemnek az a célja, hogy bizonyos káros vagy annak vélt kábítószereket eltávolítson a kereskedelemből a társadalom érdekében. Az Egyesült Államok dollármilliárdokat költött az elmúlt évtizedekben ennek a célnak az elérésére s, mint tudjuk,
kudarcot vallott, hiszen a mai napig bezárólag sosem volt olyan időszak, amikor bármilyen droghoz ne lehetett volna könnyedén hozzájutnia annak, aki ezt igényelte. Ez természetesen azt jelenti, hogy a látványos sikerekkel, milliós szállítmányok lefülelésével való büszkélkedés főleg arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az elfogott mennyiségek sokezerszerese továbbra is háborítatlanul jut el a fogyasztók millióihoz. Ezek vitathatatlan tények, de miután az USA-ban ma már sok tízezernyi ember él a (hatástalan) drog elleni küzdelemből, nem könnyű az eredménytelen pénzpocsékolást megállítani.”
Okos ember más kárán tanul- a közmondás szerint. Sajnos a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni szakértőinkre, hogy alkalmaznák ezt a bölcs elvet, legalábbis ami hazánk kábítószer-politikáját illeti. A hírek szerint olyan szigorítások készülnek, amelyek még a marihuána használóit is börtönbüntetéssel sújtanák. Remélem ebből nem lesz semmi,
hiszen még az Egyesült Államokban is rájöttek évekkel ezelőtt,hogy a több millió – a lakosság nem jelentéktelen százalékát kitevő – marihuánaélvezők bebörtönzése értelmetlen,
és talán néhány elmaradottabb állam kivételével ma már alig fordul elő, több nyugati országban pedig legális a "fű" szívása. Az amerikai drogellenes küzdelem számos tanulsággal szolgálhatna a "szakértők" számára, és megóvhatná a költségvetést olyan célkitűzések finanszírozásától, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve. Mint tudjuk, ennek a magasztos küzdelemnek az a célja, hogy bizonyos káros vagy annak vélt kábítószereket eltávolítson a kereskedelemből a társadalom érdekében. Az Egyesült Államok dollármilliárdokat költött az elmúlt évtizedekben ennek a célnak az elérésére s, mint tudjuk,
kudarcot vallott, hiszen a mai napig bezárólag sosem volt olyan időszak, amikor bármilyen droghoz ne lehetett volna könnyedén hozzájutnia annak, aki ezt igényelte. Ez természetesen azt jelenti, hogy a látványos sikerekkel, milliós szállítmányok lefülelésével való büszkélkedés főleg arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az elfogott mennyiségek sokezerszerese továbbra is háborítatlanul jut el a fogyasztók millióihoz. Ezek vitathatatlan tények, de miután az USA-ban ma már sok tízezernyi ember él a (hatástalan) drog elleni küzdelemből, nem könnyű az eredménytelen pénzpocsékolást megállítani.
A fentiek ismeretében nem hiszem, hogy akadna épeszű ember, aki elhinné, hogy pont hazánknak lenne esélye egy olyan cél megvalósítására, ami sehol másutt nem sikerült. Bölcsebb lenne, ha a kormányzat nem az eleve kudarcra ítélt területeken,hanem a drogfogyasztás, valamint a nagyságrendekkel károsabb alkoholfogyasztásra és a dohányzásra vonatkozó minél hathatósabb felvilágosítómunkában keresné a szűkös anyagiak felhasználási módját. Tudomásul kell venni, hogy – legalábbis a nyugati országokban – a vonatkozó törvények és a különböző társadalmak drogfogyasztó szokásai között nincs túl sok összefüggés, ez pedig arra utal, hogy a mindenkit lepipáló szigorúságú törvények gyártásával nem sokra megyünk. Példaként megemlítem, hogy az angolok nagyobb százaléka szív marihuánát, mint a hollandok, pedig náluk tiltja a törvény, Hollandiában pedig nem.
El kell fogadni, hogy élő piaci folyamatokat nemigen lehet megváltoztatni. Amíg valamire igény van, azt valakik valahogyan ki fogják elégíteni. A jelen témakörben még akkor is, ha a lebukott drogárusítóra netán halálbüntetés várna. Kis ország vagyunk, még nincs kidobnivaló pénzünk, mint az amerikaiaknak.
Schedel Andor
Budapest