Az Európa Tanács új konvenciója a közegészségügyi megközelítésre hív fel a drogpolitikában.
Az Európa Tanács új konvenciója a közegészségügyi megközelítésre hív fel a drogpolitikában.
A 47 tagállamot és mintegy 800 millió polgárt tömörítő Európa Tanács október 3-i ülésén elfogadta az 1576 (2007) egyezményt, amely a bizonyítékokon alapuló, a közegészségügyre összpontosító drogpolitika szükségességét hangsúlyozza. Bár az Európa Tanács határozatai nem kötelező érvényűek és inkább retorikai jelentőségűek, fontosnak minősíthető az, hogy még a hagyományosan a büntetőpolitikát favorizáló, szigorú megközelítést alkalmazó országok – például Oroszország vagy Svédország – is aláírták a jelenlegi konvenciót. A szöveg természetesen nem tartalmazza a dekriminalizáció vagy a legalizáció szorgalmazását, és a 11.8 bekezdés felhívja a figyelmet a büntető-igazságszolgáltatás szerepének fontosságára, azonban az eddigi kínálatcsökkentő erőfeszítések sikertelenségéről beszél:
„A jelenlegi nemzetközi trendek ezenkívül további bizonyítékot szolgáltatnak a drogok kínálatának és termelésének csökkentésére szolgáló törekvések gyászos kudarcáról. A világ legnagyobb herointermelő országának, Afganisztánnak a jelenlegi illegális drogpiaca bőséges bizonyítékokkal szolgál a drogprobléma átfogó megoldásának sikertelenségéről. A mákültetvények felszámolását célzó, hat éve zajló katonai beavatkozások ellenére az Egyesült Nemzetek megerősítette, hogy 2006-2007 folyamán az előző évihez képest a máktermelés 60%-al nőtt.”
Az Európa Tanács az EU drogstratégiájára hivatkozva arra hív fel, hogy a tagállamok segítsék elő a közegészségügyi szolgáltatásokhoz való nagyobb hozzáférést, különös tekintettel Kelet-Európában és Közép-Ázsiában, ahol komoly lemaradások vannak ezen a téren. „ Az eszkalálódó HIV/AIDS járvány ezekben a régiókban tovább növeli ennek sürgősségét: Kelet-Európában és Közép-Ázsiában az ismert HIV transzmissziós esetek 80%-a az injekciós droghasználat következménye.” A Tanács egyezménye sajnos még nem elérhető magyar nyelven, ezért a Drogriporter saját (nem hivatalos) fordításban közli a rendelkező részt:
8. Az Európa Tanács egyezménye a következő három, egymással összefüggő célkitűzés megvalósítását mondja ki:
8.1. előmozdítani az egészséghez való jog – mint alapvető emberi jog – érvényesülését a problémás droghasználat kontextusában;
8.2. tisztázni az egészséghez való jog mibenlétét a problémás droghasználat jelenségére alkalmazva;
8.3. elősegíteni az egészséghez való jog érvényesülését szolgáló jó gyakorlatok azonosítását a problémás droghasználat terén, közösségi, országos és nemzetközi szinten.
9. Ezen célkitűzések megvalósítása során az egyezmény, amelynek ki kell egészítenie a létező nemzeti drogpolitikák keretét, a következő négy elemet foglalja magába:
9.1. prevenció és tájékoztatás, beleértve a marginalizált és sérülékeny csoportok speciális igényeit célzó beavatkozásokat;
9.2. kezelés, amely a kezelési eljárások széles körét lefedi, beleértve a szubsztitúciós kezelést és a tűcsere programokat, beépítve a pszichoszociális komponenst a különféle kezelési eljárásokba;
9.3. rehabilitáció és szociális reintegráció, így a börtönbüntetés terápiás alternatívái és a munkaerőpiaci reintegráció;
9.4. monitorozás és evaluáció, mely a legjobb gyakorlatok azonosítását célozza.
10. Mivel a droghasználat számos negatív következménye helyi szinten érezhető, az egyezménynek meg kell erősítenie a szubszidiaritás elvét, elősegítve azokat a módszereket, amelyek segítségével több helyi önkormányzat működhet hatékonyan. Ez azt a törekvést tükrözi, hogy az egészségügyi drogpolitikai beavatkozásokat a tudományos bizonyítékok és a helyi viszonyok egyaránt formálják.
11.1. terjesszék ki a keresletcsökkentő programok alkalmazását, mérjék fel azokat és terjesszék a legjobb gyakorlatokat;
11.2. növeljék a hozzáférhetőséget az iskolai prevenciós programokhoz és tegyék azokat hatékonyabbá;
11.3. javítsák a prevenciós beavatkozásokat és a kockázati tényezők azonosítását bizonyos célcsoportok, különösen a fiatalok esetében, ezzel együtt terjesszék ezeket az adatokat a szakemberek körében, hogy korai beavatkozást célzó programokat alkalmazhassanak;
11.4. biztosítsák, hogy a célzott kezelési, továbbképzési és szociális integrációs programok hozzáférhetőek és elérhetőek legyenek. Ezeknek a programoknak magukba kell foglalniuk a bevált pszichoszociális és farmakológiai stratégiákat, be kell fogadniuk a jelenlegi szolgáltatások által el nem ért drogfüggőket, különös tekintettel a fiatalok számára kialakított speciális szolgáltatásokra, illetve a drogfüggők munkaerőpiaci beilleszkedésére;
11.5. fejlesszenek ki további alternatívákat a függők bebörtönzésével szemben, létesítsenek prevenciós, terápiás és reintegrációs szolgáltatásokat a fogva tartottak számára;
11.6. növeljék az ártalomcsökkentő szolgáltatások és ellátás hozzáférhetőségét, ezenkívül létesítsenek az AIDS, a hepatitis C és más vér útján terjedő fertőzések, illetve a túladagolásos halálesetek megelőzését szolgáló programokat;
11.7. támogassák a dependencia és hasonló jelenségek, az egyes drogok hatásmechanizmusa, illetve a hatékony egészségügyi beavatkozások megismerését szolgáló kutatásokat;
11.8. hajtsanak végre operatív rendészeti beavatkozásokat a heroin, a kokain, a kannabisz és a szintetikus drogok termelésének, kereskedelmének csökkentésére, különös tekintettel az országok közötti operatív programokra, ezen drogoknak a harmadik országokban történő termelésével és kereskedelmével kapcsolatos adatok gyűjtésére, a legjobb gyakorlatok megosztására és információcserére;
11.9. tervezzenek és alkalmazzanak a pénzmosás és a drogokkal összefüggő pénzügyi termékek újrahasznosítása elleni beavatkozásokat, különösen információcsere és legjobb gyakorlatok megosztása útján;
11.10. segítsék elő a nemzetközi szervezetekkel való együttműködést, például a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságokkal, az EMCDDA-vel, illetve a civil társadalommal és a problémás droghasználat által leginkább érintett közösségi csoportokkal;
11.11. támogassák a nemzeti parlamenteken belül az olyan mechanizmusok és struktúrák, így például a többpárti bizottságok kialakítását, amelyek nemzeti szintű válaszokat adnak a problémás droghasználatra;
11.12. kínáljanak megfelelő pénzügyi támogatást.
A közgyűlési vita során jóváhagyott szöveg, 2007. október 3. (33. ülés).
Sárosi Péter
