Átfogó cikk az elterelés működésének problémáiról és a javítására tett javaslatokról
Janecskó Kata és Somogyi Péter a holland és a cseh drogpolitika változásainak rövid bemutatása különböző szemszögekből vizsgálja meg a hazai elterelés intézményét. A szerzők nem bocsátkoztak kalkulációkba, hanem felkeresték az elterelést működtető és az elterelés eredményeit elemző szervezeteket, illetve elbeszélgettek egy érintettel, aki részt vett a programban.
Ez a fiatalember – aki az ellene, marihuána birtoklásáért indult eljárás miatt választotta az elterelést – feleslegesnek ítélte meg a fél éves kezelést, ugyanis sem előtte, sem utána nem ítélte magát problémás fogyasztónak. Egy idő után már csak havonta járt a pszichológushoz, aki két-három kérdés után útnak engedte.
A megszólított szakértők is egyöntetűen kritikával illették a jelenlegi szabályozást.
Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia vezetője szerint a kezelés időtartamának és a kezelési alkalmak meghatározása előtt pszichiátriai és igazságügyi elmeorvosi véleményt is figyelembe kellene venni. Mint mondja, a külföldi tapasztalatok arra mutatnak, hogy a marihuána használók esetében hatékonyabb a rövidebb időtartamú, kevesebb alkalomból álló, koncentráltabb kezelés. A jelenlegi rendszert kényelmesnek ítéli a kezelőhelyek szemszögéből, ugyanis nem kell foglalkozniuk a droghasználók felkutatásával. Ennek azonban árnyoldala is van: tízezres nagyságrendűre becsli azoknak a problémás fogyasztóknak a számát, akik nem kerülnek a rendőrség látóterébe, így az elterelésbe sem, de maguktól sem kérnek segítséget. Rácz ezért nagyobb hangsúlyt fektetne a megkereső programok szakmai tartalmának fejlesztésére.
Felvinczi Katalin, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet (NDI) igazgatója is felhívja erre a problémára a figyelmet és úgy véli, hogy a „már létező kezelési formák és segítségnyújtási programok olykor nehezen elérhetők a komoly függők számára, akik kevésbé motiváltak arra, hogy ilyen szolgáltatásokat vegyenek igénybe”. Felvinczi az intézményes szervezésen változtatatna, hogy sikeresebben megtalálják és kezelőprogramokba juttassák a problémás fogyasztókat.
Különösnek tartjuk Törzsök Helga, a Kvanum Zen Alapítvány szakmai vezetőjének álláspontját az elterelésről. Szerinte ugyanis „fontos, hogy az alkalmi kábítószer-fogyasztók kapcsolatba kerüljenek az elterelést végző intézmények valamelyikével”.
A TASZ ezzel ellentétben úgy gondolja, hogy az alkalmi fogyasztóknak nincsen szüksége büntetőjogi fenyegetettségre (amin keresztül az út az eltereléshez vezet), és nehezteli, hogy a kezelésbe a problémás szerhasználók helyett az alkalmi fogyasztók kerülnek, akiknek jó háromnegyede nem rendelkezik kezelést igénylő problémával .
A TASZ Drogpolitikai vezetője szerint „az elterelés rossz és működésképtelen állami befektetés, mert az alkalmi marihuána-fogyasztók kezelése pénzt von el az egyébként is szűkös keretből, és a valóban súlyos problémákkal küzdő függők kezelésére kisebb tér marad. (…)
A TASZ szerint probléma az is, hogy a kábítószerrel kapcsolatos eljárások 90 százaléka a fogyasztók ellen indul, míg a terjesztők és a nagybani termelőkkel szembeni eljárások aránya 10 százalék alatt van. A büntetőjogi elrettentésre a drogprobléma egészségügyi-szociális kiadásainak négyszeresét, mintegy évi 8 milliárd forintot költ az ország”
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.01.15.
