Az USA nagy részén nem kaphatnak ösztöndíjat azok a diákok, akiket egy spangli elszívásán kaptak rajta.
Az USA nagy részén nem kaphatnak ösztöndíjat azok a diákok, akiket egy spangli elszívásán kaptak rajta.
Az 1998-as Felsőoktatási Törvény (Higher Eduction Act, HEA) megtagadja azon diákoktól a szövetségi ösztöndíjak és szociális segélyek folyósítását, akik ellen a múltban eljárás indult „kábítószerrel való visszaélés” (a Drogtilalom-Magyar nagyszótár szerint például egy spangli elszívása) miatt. A drogellenes háború egyik legelkötelezettebb hívének számító Mark Souder republikánus képviselő által kiagyalt törvényt kezdettől súlyos szakmai kritikák érték. A felsőoktatási törvény reformjáért küzdő csoport (CHEAR) nemrégen lezárt és publikált vizsgálatából kiderült, hogy 2000 óta mintegy 180 ezer (!) személytől tagadták meg a szövetségi támogatásokat a HEA alapján. Mivel a szövetségi szabályozás gyakran modellértékűnek számít az állami törvényhozás számára, napjainkra a legtöbb állami ösztöndíj is zárva marad a lebukott diákok számára.
Az egyes államok szabályozása | ||
Megtagadják a legtöbb állami juttatást a drogügybe keveredett diákoktól | ||
Alabama Alaszka Colorado Florida Georgia Hawai Idaho Louisana | Maine Massachusetts Montana New Hamsphire New Jersey Oklahoma Oregon Rhode Island | Dél-Karolina Dél-Dakota Tennessee Utah Washington Nyugat-Virginia |
Az egyes oktatási intézmények hozhatnak döntés a kizárásról | ||
Arizona Connecticut Delaware Kansas | Maryland Michigan Mississipi Nebraska | Észak-Karolina Észak-Dakota Ohio Virginia |
Nincsenek korlátozó állami jogszabályok | ||
Arkansas California Illinois Indiana Iowa Kentucky | Minnesota Missouri Nevada New-Mexico New York Pennsylvania | Vermont Wisconsin Wyoming District of Columbia |
Forrás: https://www.raiseyourvoice.com/statereport/fallingthrough.pdf | ||
A statisztikák nem bizonyítják, hogy a törvény bármennyire is közelebb vitte volna a diáktársadalmat a „drogmentesség” elérése felé, ugyanakkor számos káros hatása van. Mégha az illegális drogok fogyasztását súlyos devianciának tartjuk is, akkor sem tűnik ésszerűnek a megbotlott diákot még mélyebbre taszítani azzal, hogy hátráltatjuk a sikeres tanulmányi eredmények elérésében. Kétségtelen emellett az is, hogy a drogokkal kísérletező diákok között számtalan rendkívül tehetséges fiatal is akad, akik helyett így kevésbé tehetséges diákok fognak ösztöndíjban részesülni (ezáltal az ösztöndíjrendszer alapja kérdőjeleződik meg). Maga Souder képviselő is belátta, hogy a törvény „problémás gyermekké” vált, így kezdeményezte annak puhítását. A Kongresszus nemrégen jóváhagyta azt a módosító indítvány, amely bizonyos feltételek mellett (pl. drogterápiás kurzus elvégzése) lehetővé teszi a diákoknak az ösztöndíj-képesség visszaszerzését.
A TASZ amerikai testvérszervezete, az ACLU azonban az egész törvényt alkotmányellenesnek minősítette, és jogi képviseletet ajánlott fel azon diákoknak, akiktől droggal kapcsolatos vádak miatt megtagadták a juttatásokat. Adam Wolfe, az ACLU ügyvédje bejelentte, hogy több száz diákkal állnak kapcsolatban, és országszerte perelni kívánják azokat a hivatalnokokat, akik a megtagadó határozatokat aláírják. A Diákok az Ésszerű Drogpolitikáért (SSDP) nevű szervezet sem elégedett a korlátozott reformmal, beperelte az Oktatási Minisztériumot is, amely a szövetségi ösztöndíjak pályázati kérdőívén keresztül tudakozódik a pályázó droggal kapcsolatos ügyeiről.
Sárosi Péter
