Ha Ráth-Végh István élne, bőven találna anyagot, az Emberi butaság kultúrtörténete, — a múlt század harmincas éveiben megjelent sorozatának újabb kötetéhez. Úgy vélem, hogy az elmúlt ötven év nyugati világunkra vonatkozó legkárosabb emberi ostobaságának az aranyérmét azok érdemelnék, akik „egészségünk védelmében” bizonyos kábítószerek előállítását, árusítását és fogyasztását bebörtönzéssel sújtandó, súlyos bűncselekménnyé nyilvánították.
Ha Ráth-Végh István élne, bőven találna anyagot, az Emberi butaság kultúrtörténete, — a múlt század harmincas éveiben megjelent sorozatának újabb kötetéhez. Úgy vélem, hogy az elmúlt ötven év nyugati világunkra vonatkozó legkárosabb emberi ostobaságának az aranyérmét azok érdemelnék, akik „egészségünk védelmében” bizonyos kábítószerek előállítását, árusítását és fogyasztását bebörtönzéssel sújtandó, súlyos bűncselekménnyé nyilvánították. Ez már bűn volt, nem hiba, ugyanis az elhíresült (szerencsére rég eltörölt) amerikai szesztilalom során már bebizonyosodott, hogy a fogyasztási igények kielégítését törvényi tiltással meggátolni lehetetlen. Az igényeket a szervezett bűnözői csoportok, a maffia elégítette ki csempészet és titkos szeszfőzdék működtetésével, busás adómentes hasznot zsebelve be. Az USA nem tanult a történtekből és az immár nemzetközivé tett és kudarcra ítélt drogellenes háború éllovasaként, gazdasági világhatalommá tette a drogmaffiákat szerte a világon.
Több évtizede tudjuk már, hogy bár az USA egymaga dollár-milliárdokat költött és költ erre a háborúra, amelynek céljaiból semmi nem valósult meg! A mai napig megszakítás nélkül lehet hozzájutni a tiltott drogokhoz, úgy az USA-ban, mind azokban az országokban, amelyek csatlakoztak a kudarcra ítélt „szélmalomharchoz”.
Bebizonyosodott, hogy az „egészségünk védelmére” kiagyalt törvény hatalmas károkat okozott a legszegényebb országok mezőgazdaságában, ahol a mák, kokain cserje, vagy az indiai kender termeléséből élt a lakosság, és a drogháború már sokezerszeresen több emberéletet követelt, mint ahányan valaha is meghaltak a tiltott drogok fogyasztásától. Modern fegyverekkel felszerelt ellenérdekelt bűnözői „hadseregek” irtják egymást és az útjukba kerülő ártatlan polgárokat, Mexikótól Afganisztánig. A „drogbárók” pénzügyi ereje számos országban már kormányzati hatalomként működik, korrupciót, anyagi, és erkölcsi züllést eredményezve.
Hazánk kormányzatai és „szaktanácsokat” nyújtó tudósaink, az aranynál is értékesebb „gyémánt díjat” érdemelnek a butaság kultúrtörténete eme nemes versenyében, mert annak ellenére, hogy birtokában voltak mindazoknak a statisztikai adatoknak, amelyek a drogellenes háború teljes kudarcát bizonyítják, — ebből semmit sem tanultak! A mai napig folyik az engedélyezett (alkohol, cigaretta) és tiltott drogok relatív veszélyességére vonatkozó hazug, riogató, szégyentelenül erkölcstelen propaganda, ami félrevezeti a közvéleményt, de a sajnálatosan tudatlan képviselőink jelentős hányadát is! Annak ellenére, hogy az alkohol-cigaretta „kettős” 70.000 honfitársunk életét követeli évente — szemben a tiltott szerek okozta 10-20 tragédiával —, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Vízi E. Szilveszter a televízió nyilvánossága előtt jelentette ki, hogy a (tiltott) drogokat tekinti „korunk pestisének”! (A pestis gyorsan terjedő ragályos kór volt, ami hetek alatt százezrek halálát okozta a középkorban. ) Nem csoda, hogy félrevezetett lakosság még mindig a marihuánát, a tiltott drogokat tekinti a társadalmat fenyegető legnagyobb veszélynek. (Egy napilap levélírója egyenesen „potenciális gyilkosoknak” nevezte az Ecuador börtöneiben sínylődő fiatal, lebukott magyar drogfutárokat…)
Nagyon kívánatos lenne, hogy a felnőtt állampolgár fogyasztási szokásaiba nem szóljon bele a törvényhozás, akár marihuánáról, akár elhízást eredményező étkezésről van szó. Ha azonban ezt az — egészségünkért érzett aggódás megható indíttatásától vezérelve — mégis megtette, akkor talán mi is joggal firtathatjuk, hogy a néhány füves cigarettát eladó „bűnözőre”, vagy a legpusztítóbb drog, az alkohol fogyasztására buzdító reklámokat engedélyező kormányzati hatalomra illik-e jobban a „potenciális gyilkos” megbélyegzés? A kérdés jogos, mert a cigaretta ártalmainak vonatkozásában valóban történtek már dicséretes lépések, de a szeszesitalok fogyasztására buzdító reklámozás esetében, a jövedéki adómilliárdok varázsa elfeledteti honatyáinkkal az évi 50.000 halálos áldozat valóságát.
Van megoldás ennek az embertelen katasztrófahalmaznak a felszámolására és hazánkban könnyebb is lenne megvalósítani, mint mondjuk az USA-ban, ahol már százezrek élnek abból, hogy „katonái” az eredménytelennek bizonyult, kilátástalan drogellenes háborúnak:
El kell törölni a törvényeket, amelyek bűncselekménynek minősítik bizonyos drogok fogyasztását és kereskedelmét, kezdve a marihuánával, ahogy ezt növekvő számú nyugati országban már megtették. Legális kereskedelemben a szerekre kiszabott jövedéki adók nagy mértékben csökkentenék a költségvetési gondok okozta hazudozás kényszerét. Végre be lehetne tiltani a legkárosabb drog, az alkohol fogyasztására buzdító reklámozást! Ez a lépés valóban az egészségünket szolgálná, s talán „javíthatnánk” a helyezésünkön is, mert jelenleg a nyugati világ élmezőnyében vagyunk a tömény szeszesitalok fogyasztásában, a dohányzásban, májzsugorodásban, tüdőrákban és fiatalabban halunk meg.
Schedel Andor
2005, szeptember 11.
