A szintetikus kannabinoidok nyomában a bulvár és a tudomány határmezsgyéjén
Az elmúlt hónapok "kannibálbotrányai" is helyet kaptak Hegyeshalmi Richárd cikkében az Indexen, amely az utóbbi öt évben elterjedt szintetikus kannabinoidok kockázatait vizsgálja és veti össze a marihuána hatásaival. Bár a mesterségesen előállított variánsok rövid karrierje alatt a legszembeszökőbb különbség a marihuánával szemben valóban a fogyasztást követően fellépő rosszullétek gyakorisága, mégsem a most felkapott történetek fémjelzik leginkább e vegyületek hatásait.
A cikk azonban in medias res sajnos pont az olyan szélsőséges rémhírek ismertetésébe vág bele, amelyek esetében vagy nem egyértelmű a szintetikus kannabinoid használata és az elkövető tette (kutya, illetve ember marcangolása) közötti összefüggés, vagy bizonyítottan más szer fogyasztása történt. Márpedig a későbbiekben már ismeretterjesztő köntösbe öltöztetett írás, függetlenül a szerző szándékaitól és a későbbiekben felmutatott, tényszerű megállapításaitól, a legkevésbé sem tipikus és megkérdőjelezhető esetek kiemelésével azt a benyomást hagyja sok olvasóban, hogy a felvázolt extrém példák a szer jellegzetes hatásait példázzák. A bulváros felütés után nehezebb komolyan venni a cikk tartalmát, amiben ráadásul további ferdítéseket találhatunk. Míg a szerző szintetikus kannabinoid által kiváltott halálos szívrohamról számol be, addig a mellékelt link alatt három, nem halállal végződő szívroham esete szerepel. Az agyban lejátszódó folyamatokhoz és a nem kívánt mellékhatásokhoz érve már pontosabb tájékoztatást kapunk, amelyek összevetve a természetes kannabisz jóval enyhébb hatásaival valóban árulkodóak, de a szintetikus kannabinoidok hatásának dramatizálása után ez már aligha lesz mindenki számára hihető.
A kannabinoidok szabályozására térve pontatlan az a megfogalmazás, hogy itthon és az USA-ban is a K2-t tiltották be, mert a tilalom mindkét esetben konkrét vegyületekre, illetve szercsoportokra vonatkozik, melyeket különböző termékneveken értékesítettek. Itthon például az egyik leghosszabban kitartott termékcsalád a Spice volt, az Egyesült Államokban a K2, Ausztráliában pedig a Kronic. Itt érdemes megemlékezni az áprilisban Magyarországon is bevezetett generikus szabályozásról, ami egyéb új szerek mellett részben pont a szintetikus kannabinoidok forgalmazásának megszüntetésére irányult, ám mostanra már megjelentek olyan variánsok, amiknek a terjesztése az új szabályozás szerint sem ütközik törvénybe.
A cikk a szintetikus kannabinoidok történetéről is tájékoztat, így röviden ismerteti John W. Huffman munkásságáról, akinek monogramját számos szintetikus kannabinoid viseli. Ezek a szerek a leírtakkal ellentétben nem 2008-ban, hanem évekkel korábban kerültek ki a laboratóriumból – 2008 az az év volt, amikor egyiküket, a JWH-018-at azonosították az addig gyógynövény keveréknek hitt termékek hatóanyagaként. És még ha az idézet szerint „Huffman szerint a JWH-018-cal nem volt különösebb céljuk”, azt azért mindenképp az ismertetőbe kívánkozott volna, hogy a szintetikus kannabinoidokat nem a móka kedvéért vagy a szürkepiac gazdagításáért hozták létre, hanem hogy a THC keltette betépettség érzés nélkül tudják kiaknázni a marihuána gyógyászatban alkalmazott tulajdonságait. Ezek a kísérletek az értékesítés tilalma ellenére jelenleg is folynak és ígéretes eredményeket mutattak fel többek között a stressz csökkentésében, a cukorbetegeket érintő neuropátiás fájdalom enyhítésében, az agysérülést követő felépülésben és számos egyéb tünet és betegség esetén.
Úgyhogy a cikk címével vitába szállva: a bulvármédia kereszttüzébe került szintetikus kannabinoidok a rosszullétek és a szívroham kockázata mellett gyógyíthatnak is, ám a velük folytatott kutatások még gyerekcipőben járnak. Így ahogy a lehetséges gyógyhatások, úgy a kockázatok köre is csak részben ismert, ezért is tartja orosz rulettnek megalkotójuk, John W. Hufmann a rekreációs használatukat és javasolja inkább a már alaposan ismert és alacsony kockázatúnak nyilvánított marihuána engedélyezését.
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.07.16.
