Ez a cikk eredetileg a Drogriporter blogon jelent meg a 444-en.
Bence története szerint a túlzott szülői szigor nem védi meg a gyereket a drogfüggőségtől, de az őszinte emberi kapcsolatok segítenek. Olvassátok el a beszámolóját!
Hol is kezdjem bemutatkozásom? Talán elég annyi, hogy Bencének hívnak. 1997-ben láttam meg a napvilágot Szolnokon. Nem mondhatnám, hogy rossz családi körülmények közt kellet felnőnöm. Szüleimről elég annyi, hogy ők mindent megtettek azért, hogy nekem és az öcsémnek mindenünk meglegyen. Bár ez biztos nehéz volt nekik, minden munkát elvállaltak. És valljuk be, egy négytagú családnak egy kis egyszobás ház nagyon kicsi. 14 éves koromig ugyanabban a szobában keltem-feküdtem a szüleimmel és a drága öcsémmel. Ugyanazon az emeletes ágyon osztoztunk. Szóval az igencsak rásütötte a bélyegét a serdülő éveimre. Ekkortájt egy kicsit valahogy alsóbbrendűnek éreztem magam a korombélieknél, gyakran a suliban is bántottak. Nem járhattam el otthonról. Apánk igen keményen fogott minket. Későbbiekben szerintem ez a túlzott szigor is hozzájárult, hogy más utakon járjak.
A gyerekkoromról röviden ennyi. 2011-ben elvégeztem az általános iskolát. Eljött hát a szakmaválasztás ideje. Nem gondolkoztam, biztos voltam a döntésemben: szakács akartam lenni. Úgy 2012 táján azonban sajnos elkövettem addigi életem legnagyobb hibáját, beleszívtam egy herbálos cigibe (a herbálról bővebben itt – a szerk.). Nagyon megtetszett, hogy két slukktól úgy elszálltam, mint még soha. Ekkor elindultam a lejtőn lefelé. A suliban elkezdődtek a kimaradások. Meg is buktam, szerencsére a pótvizsga sikerült, bár ez nem az én érdemem volt, inkább a tanár jószívűségén múlott. Sokan azt hitték a suliban, hogy beteg vagyok, hiszen rövid időn belül felemésztett az egész, 30 kilót fogytam, hamuszürke arccal jártam, és már nem bírtam leállni.
2014-ben megismerkedtem egy lánnyal. Akkor azt hittem, vele élem majd le az életem. De sajnos belekeveredett ő is, így már ketten csináltunk mindent. Jött a többi drog is, főleg kristály és ecstasy, mellette naponta 20-30 herbálos cigi. Még éjszaka sem aludtam. Ezt már a szüleim is biztos észrevették. Egyszer megtalált nálam egy dekket az apám, azonnal elzavart otthonról. Akkor kellet volna beszélnünk ezekről, de nem léptek semmit. Ekkor kitaláltam, hogy elmegyek a Balatonra dolgozni, és ott majd minden jobb lesz.
2015 első nyári szezonom végig ittam és drogoztam, ami a csövön kifér. Itt már néha intravénásan is használtam dizájner drogokat. A szezon végén haza mentem, ismét vissza ugyanabba a közegbe, amitől menekültem. Rossz melók egymás után, borzasztó fizetések, egy drogos barátnő és kilátástalanság. Folytatódott minden ott, ahol abbamaradt.
2017 a változás éve volt. Ekkor már 5 éve használtam herbált és szinte minden mást is ami jött. Megpróbáltam letenni év elején, de olyan brutál elvonásom volt, hogy nem bírtam. Februárban viszont elhatároztam magam szinte egyik napról a másikra. Kisebb hitelbe verve magam elköltöztem egy albérletbe Balatonfüredre. Belemerültem a csodás szakmámba és ez segített lejönni a herbálról.
Na jó, nem egészen ilyen egyszerű. Szezon elejéig volt albim, utána sajnos szinte hajléktalan lettem, egy padláson tudtam magam meghúzni egy matracon és attól, hogy herbál nem volt, a pia és a party drogok megmaradtak, de úgy éreztem a nehezén túl vagyok. Ekkor nyáron megismerkedtem mostani párommal, akinek nagyon sokat köszönhetek. Megtanított élni. Kihúzott a szarból, később összeköltöztünk, majd kiválasztottuk jelenlegi városunkat. Otthontól-családtól távol kezdtünk új életet. Jelenleg minden jól alakul. Nem tudom lesz e valaha szermentes életem. A munkám nagyon stresszes, ezért füvet használok, és mostanában a pia is vissza-vissza köszön megint. Kezd kicsúszni a kezemből az irányítás. Lesz ez jobb is? Van kiút!? Remélem.
Pár gondolat a végére.
Remélem lesznek gyermekeim és nekik már mindazt megtudom majd adni, amit én nem kaptam meg, és megadhatom nekik a kellő odafigyelést, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe. Az iskolákban sajnos nincs kellő felvilágosítás, ezért történhet meg szerintem az is, hogy ilyen sok a fiatal függő.
Bence
FIGYELEM! Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a sarosi.peter(kukac)gmail.com címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.
