HIV/AIDS megelőzés és tűcsere – nemzetközi helyzetkép

A Szerzett Immunhiányos Szindróma (AIDS) terjedésének egyik fő útja az injekciós felszerelések megosztása. A tűcsereprogramok a világ számos országában egyértelműen hatékonynak bizonyultak a járvány megfékezésében.

 

 

A Szerzett Immunhiányos Szindróma (AIDS) terjedésének egyik fő útja az injekciós felszerelések megosztása. A tűcsereprogramok a világ számos országában egyértelműen hatékonynak bizonyultak a járvány megfékezésében.A Szerzett Immunhiányos Betegség (AIDS) 1981-es felfedezése óta több mint 25 millió embert életét követelte, ezzel történelmünk egyik legpusztítóbb járványává vált. Az antiretrovirális kezelés egyre szélesebb elérhetősége ellenére, 2005-ben 3.1 millióan haltak meg a világon AIDS-ben, több mint fél millióan gyermekek. Jelenleg 40.3 millió ember él HIV vírussal a világon. Közel 5 millióan ebben az évben fertőződtek meg[1].

 

 

 

Az injekciós droghasználat a HIV terjedésének fő kockázati forrását jelenti a világ számos országában. A világ injekciós droghasználó népességének becsült száma 13,2 millió fő,[2] az Európai Unióban a gyakori injekciós használók száma 850.000 és 1,3 millió között lehet. [3]

 

A HIV vírusnak az injekciós droghasználók körében mért előfordulására vonatkozó adatok 78 országból ismertek, ezek közül 25 országban az előfordulási arány meghaladja a 20%-ot[4].

 

Afrikán kívül minden tizedik új HIV fertőzésért az injekciós felszerelés megosztása a felelős, a volt Szovjetunió és Kelet-Európa államaiban a HIV pozitív embereknek mintegy 70%-a injekciós droghasználó.

 

Kelet-Európa és Közép-Ázsia az a régió, ahol a HIV/AIDS járvány a világon a leggyorsabban terjed. Oroszországban 1.4 milló[5]  HIV pozitív ember él, a járvány közegészségügyi és gazdasági katasztrófával fenyeget (a becslések 420.000-től 1.400.000-ig terjednek, de a CIA adatai szerint a HIV fertőzöttek száma akár 2 millió is lehet)[6]. A Moszkvai Szövetségi AIDS központ számítása szerint, 2007-re 5 millió orosz élhet HIV fertőzéssel. Az AIDS járvány terjedésének elsődleges oka Oroszországban az injekciós droghasználathoz használatos fecskendők megosztása. A HIV fertőzések 80%-a fecskendők megosztásához köthető. [7]

 

Ukrajna 49 milliós lakosságának már jelenleg is több mint 1.4%-a HIV pozitív, a járvány gyors terjedésért itt is a fecskendők megosztása a felelős[8]. Egyes régiókban az intravénás droghasználók 58-59%-a HIV fertőzött[9].

 

Észtországban 1999-ig évente alig pár új HIV fertőzést regisztráltak, ugyanakkor 2001-óta a HIV pozitív észtek száma megduplázódott, 2004-re elérve a 4442-őt.[10]

 

Litvániában egészen 2002-ig nem mutatkozott szignifikáns HIV járvány, ekkor azonban a fegyintézetekből kiindulva a vírus néhány hónap leforgása alatt az egész országban elterjedt, több száz droghasználó fertőződött meg. 1999 és 2005 között a HIV pozitív emberek száma meghatszorozódott (492-ről 3169-re emelkedett).[11]

 

A HIV járvány robbanásszerű elterjedése ezekben az országokban azt bizonyítja, hogy bár egyes közép-európai államokban a HIV prevalencia jelenleg még alacsony, ez a helyzet drámai gyorsasággal változhat meg, ha nem vezetik be időben a megfelelő prevenciós beavatkozásokat a kockázati csoportok számára. [12]

 

A WHO becslései szerint a világ lakosságának több mint 3%-a hordozza a krónikus májgyulladást okozó hepatitis C vírust, mintegy 170 millió ember. Európában 5–10 millió krónikus beteg él, illetve 4 millió tünetmentes vírushordozó, akiknek a többsége nem is tud fertőzöttségéről. Egyes országokban az új fertőzöttek 90%-ban az injekciós droghasználók közül kerülnek ki.[13]

 

Az injekciós kábítószer-használók mintáiban 2002–03-ban 60% fölötti előfordulási arányt jelentettek Belgiumból, Észtországból, Görögországból, Olaszországból, Lengyelországból, Portugáliából és Norvégiából, míg 40% alatti előfordulási arányokról számoltak be Belgiumból, Csehországból, Görögországból, Magyarországról, Ausztriából, Szlovéniából, Szlovákiából, Finnországból és az Egyesült Királyságból vett mintákban[14].

 

Ennek oka szintén a használt felszerelés megosztásának gyakorlatában rejlik. A kutatások szerint a hepatitis C pozitív injekciós droghasználók többsége már a fecskendőmegosztás első évében megfertőződik.[15]

 

HIV/AIDS megelőzés intravénás droghasználók körében – a tűcsere bizonyítottan hatásos módszer

 

A HIV/AIDS terjedését az injekciós droghasználók körében viszonylag egyszerű és költséghatékony módszerekkel meg lehet előzni. A megelőzés bizonyítottan két leghatékonyabb eszköze a metadon kezelés és a tűcsere. A tűcsereprogramok az Európai Unió tagállamaiban (Ciprus kivételével) bevett gyakorlatnak számítanak. Hatékonyságukhoz ma már nem fér kétség.

 

Már a hetvenes években ismert volt a tűk és fecskendők megosztásának szerepe a vérrel átadható vírusok terjedésében, de a tűcsere programok a HIV/AIDS járvány megjelenésekor kerültek széles körű bevezetése a világ számos országában.

 

Habár elsődlegesen a HIV/AIDS és a hepatitis vírus jut eszünkbe amikor a tűk megosztására gondolunk, még egy sor kevésbé ismert, vagy akár egy újonnan megjelenő betegség elterjedésének a kockázatát is hordozza. A teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy nem csak a fecskendők megosztása, de az injektáláshoz használt egyéb eszközök, így a filter, kanál és víz és fertőzőek lehetnek.

 

A tűcsereprogramok elsődlegesen abban segítik az intravénás droghasználókat, hogy ne kelljen megosztaniuk egymással a felszerelésüket, így megvédhessék magukat, illetve szexuális partnereiket a fertőzésektől. Ez az intravénás droghasználók egészségének megóvása mellett jelentős társadalmi költségektől óvja meg az adófizetőket.

 

Még ha elérhetők is a patikákban a tűk és fecskendők, az ingyenesség és az anonimitás miatt gyakran előnyben részesítik a tűcsereprogramokat a droghasználók. A programok társadalmi haszna abban is megnyilvánul, hogy begyűjtik és megsemmisítik a potenciálisan fertőző fecskendőket. A tűcsereprogramok általában még egy sor olyan szolgáltatást is nyújtanak, amivel a droghasználók egészsége megőrizhető és javítható, így például orvosi ellátást, szűréseket, oltásokat, oktatást biztosítanak, de megszervezik a kezelésre és terápiára jelentkezést is, így bizonyítottan elősegítik a peremhelyzetre kényszerült emberek társadalomba való visszailleszkedését is. A szakértők között egyetértés van arról, hogy a tűcsereprogramok nem propagálják a droghasználatot, és nem akadályozzák a leszoktatás sikerességét, sőt megnövelik a rehabilitáció esélyét.

 

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2004-es áttekintésében[16] megállapította, hogy

 

• Egyértelmű bizonyítékok mutatnak rá, hogy a steril injektáló felszerelés elérhetőségének növelésével jelentősen csökkenthető a HIV/AIDS fertőzés előfordulása az injektáló droghasználók körében.
• Nem támasztják alá bizonyítékok azt, hogy bármilyen nemkívánatos negatív hatással járnának a programok
• A tűcsereprogramok költséghatékonyak
• A fehérítők (hypo) és más fertőtlenítők hatékonysága nem bizonyított a HIV/AIDS megelőzésben
• A programoknak a HIV/AIDS prevención túl további társadalmi előnyei is vannak
• A patikák és tűcsereautomaták megnövelik a steril felszerelés elérhetőségét
• Az injektáló eszközök jogi korlátozása akadályozza a HIV megfékezését az injektáló droghasználók között
• Önmagukban a tűcsereprogramok nem elegendőek a HIV/AIDS járvány megállítására

A költséghatékonysággal kapcsolatban az Ausztrál Nemzeti Kábítószerügyi Tanács (ANCD) tűcsereprogramok munkáját áttekintve megállapította, hogy 10 év alatt 25 ezer HIV és 21 ezer hepatitis C fertőzést előztek meg, 2010-ig több mint 5000 életet mentettek meg és 150 millió ausztrál dolláros költségvetéssel 2,4–7,7 milliárd ausztrál dollárnyi kiadást spóroltak meg az adófizetőknek[17]

 

Amerikai kutatók az ausztrál vizsgálat adatai alapján kiszámolták, hogy ha az Egyesült Államokban 1987 és 1995 között működött volna országos szintű tűcsereprogram, az a HIV fertőzések 15–33%-os csökkenését eredményezte volna, így az államkincstár megspórolhatta volna az ez idő alatt megfertőződöttek kezelésére fordított 244–538 millió dolláros kiadást[18]

 

Egy új Zélandi független vizsgálat szerint minden egyes Új Zélandi Dollár amit tűcserére költöttek, 20 Új Zélandi Dollárt spórolt meg a későbbi kezelési költségekből[19].

 

A steril felszereléshez való hozzájutás megakadályozása – nemzetközi tapasztalatok és dokumentumok

 

A kérdést vizsgáló kutatások egyöntetűen megegyeznek abban, hogy a tűk és fecskendők elérhetőségét akadályozó jogszabályok és rendőrségi intézkedések azzal járnak, hogy az injekciós droghasználók nagyobb valószínűséggel osztoznak meg a felszerelésen, és jelentősen megnő körükben a HIV (és egyéb vírusokkal való) fertőzöttség rizikója[20].

 

Az Oroszországi járvány drasztikus elterjedésében például jelentős felelősség terheli az államot azért, mert az intravénás droghasználat visszaszorítására a nulla-tolerancia elvét alkalmazta, a keresletcsökkentést a droghasználók letartóztatásán és bebörtönzésén keresztül próbálta meg elérni (hatástalanul), a rendőrség pedig folyamatosan megakadályozta a steril felszereléshez való zavartalan hozzáférést.[21]

 

Egy 2002-es, öt orosz városban készített interjúsorozat eredményei szerint, az interjút megelőző egy hónapban a droghasználók 44%-át  állították meg rendőrök, kétharmaduktól a rendőrök elvették az injektáló felszerelést. 40%-uk ezért nem tartotta magánál a fecskendőket.[22] Azok a droghasználók, akiket a rendőrök letartóztattak, vagy őrizetbe vettek, négyszer valószínűbben osztották meg injektáló felszerelésüket mással az interjút megelőző egy hónapban[23].

 

Az Egészségügyi Világszervezet, a UNAIDS (ENSZ AIDS-re szakosodott szerve), és a UNODC (AZ ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala) 2004-ben a bizonyítékokat áttekintve a következő közös ajánlást tette az országok kormányainak[24]:

 

„Azok a közösségek vagy országok, melyeket fenyeget a HIV járvány, vagy ahol már megjelent az injektáló droghasználók között, sürgősen tegyék meg a szükséges lépéseket a steril injektáló felszereléshez való hozzáférés növelése, és a használt eszközök megfelelő megsemmisítése érdekében. Ezen lépések közé tartozik a kockázat-csökkentő oktatás, a drogfüggőség kezelésére történő beutalások és a tályogok kezelése, az óvszerhasználat népszerűsítése, a HIV tesztelés és tanácsadás, valamint nyújtsanak ellátást, kezelést és támogatást a HIV/AIDS-el és más szexuális úton terjedő betegséggel élő embereknek. Amennyiben szükséges, a drogfüggőséggel és a droghasználathoz szükséges eszközökkel kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálata és kiegészítése javasolt, annak érdekében, hogy a tűcsereprogramok működése és fejlesztése megtörténhessen”.

A Magyar Köztársaság által is aláírt,  Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 12. cikkében megállapítja, hogy ”az Egyezségokmányban részes államok elismerik mindenkinek a jogát arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze”[25]. Az Egyezségokmány szerint a jog teljes megvalósítása érdekében teendő intézkedéseknek „a járványos…megbetegedések megelőzése, gyógyítása és ellenőrzésére” is ki kell terjednie, melybe beletartozik „a szexuálisan terjedő betegségek, különösen a HIV/AIDS-el kapcsolatos prevenciós és oktató programok megvalósítása[26]”.

A testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjéhez való jog nem csak az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést jelenti, hanem, az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága szerint megkívánja az államoktól azt, hogy támogassák az egészségfejlesztést és tartózkodjanak az olyan beavatkozásoktól, amelyek korlátozzák az embereket abban, hogy megőrizzék egészségüket[27].

Az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága szerint az a törvény vagy politika, amely „felesleges megbetegedéshez és elkerülhető halálhoz vezet”, az egészséghez való jog megsértését jelenti[28].

Az állam azon intézkedése, amely megakadályozza az embereket abban, hogy megvédjék magukat egy vagy több potenciálisan halálos betegségtől, a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjéhez való jog megsértését jelenti.

Az ENSZ speciális, HIV/AIDS-el foglalkozó 2001-es New York-i közgyűlésén (UNGASS 2001) elfogadott elkötelezõdési nyilatkozat különösen nagy hangsúlyt fektet a kockázati csoportok emberi jogainak tiszteletben tartására, illetve az érintett közösségeknek a döntéshozatali folyamatokba való bevonására. A New York-i nyilatkozat előírja a tagállamok számára, hogy 2005-ig jelentősen növeljék az injekciós droghasználók a steril injekciós felszereléshez és kondomokhoz való hozzáférését, valamint hogy töröljék el azokat a jogszabályokat, amelyek a kockázati csoportok diszkriminációját jelentik[29].

 

Az ENSZ HIV/AIDS és Emberi jogok című dokumentumának negyedik nemzetközi irányelve szerint:

 

„A tagállamoknak felül kell vizsgálniuk büntető törvényeiket és büntetés-végrehajtási rendszerüket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy azok a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel összhangban vannak és a HIV/AIDS vonatkozásában nem kerülnek helytelenül alkalmazásra, illetve nem alkalmazzák őket kiszolgáltatott csoportok ellen” [30]

 

A hatodik irányelv pedig így szól:

 

„A tagállamoknak olyan törvényeket kell alkotniuk, amelyek úgy szabályozzák a HIV-vel kapcsolatos információkhoz, illetve javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutást, hogy széles körben biztosítják a minőségi megelőző intézkedésekhez és szolgáltatásokhoz, a megelőzésre és a kezelésre vonatkozó megfelelő információhoz, és a megfizethető árú biztonságos és hatékony kezeléshez és gyógyszerhez való hozzáférést”