A kannabisz által gerjesztett pszichológiai szorongás szindróma káros hatásai a politikusokra.
A kannabisz szorongást, nyugtalanságot és dühöt válthat ki politikusokból. A kannabisz által gerjesztett pszichológiai szorongás szindróma (cannabis induced psychological distress syndrom – CIPDS) következményei közé tartozik a politikai és jogi szabályozás terén megnyilvánuló túlreagálás, illetve a kannabisz használat és abúzus közötti különbség érzékelésére való képtelenség.
A drogellenes háború időszakában ezen különbség megtételét akár hazafiatlan cselekedetnek is minősíthetik,[1] az ellenséggel szembeni határozatlanság megnyilvánulásának. Egy a CIPDS-el kapcsolatba hozott trend az, hogy elkobozzák azoknak az embereknek a jogosítványát, akiknek a vizeletében a tetrahidrokannabinol inaktív metabolitáit fedezik fel.[2] A paranoia súlyosabb eseteiben még az orvosi kezelést is a társadalomra való fenyegetésként értékelik, mivel az "destabilizálhatja azt a társadalmi normát, mely szerint a drogfogyasztás veszélyes,"[3] A politikusok figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy számos orvosi receptre vagy recept nélkül kapható gyógyszer potenciálisan veszélyesebb a kannabisznál. A kannabisszal kapcsolatos túlzó törvénykezést a generációs konfliktus modern megnyilvánulásának tekinthetjük.[4]
A CIPDS hatása alatt álló politikusok megnyugtatásához tényszerűségre és ésszerűségre van szükség. A kannabisz terméketlenséget, rákot, kognitív hanyatlást, dependenciát, közúti baleseteket, szívrohamot okoz, veszélyesebb drogok használatához vezet: ezekkel az érvekkel szokták a kannabisz elleni háborút igazolni. A drogok átralmasak lehetnek, akár legálisak, akár illegálisak, de a kannabisznak tulajdonított veszélyek gyakran el vannak túlozva.[5] [6]
A kannabisz elleni háború egyik fő igazolása manapság az, hogy potenciálisan veszélyes a serdülők mentális és szociális egészségére. A Lancet eheti számában John Macleod és kollégái kimutatták, hogy a kauzális kapcsolat sokkal bizonytalanabb, mint ahogy azt gyakran állítják, és számos közkeletű félreértésre mutattak rá a droghasználat tanulmányozásával kapcsolatban, például a zavaró tényezők kontrolljának hiánya. Egy gyakran idézett svéd tanulmány[7] például a skizofrénia előfordulásának 6-7-szeres valószínűségi arányát mutatja ki azoknál a 26 év átlagéletkorú fiataloknál, akik 18 éves koruk előtt 50-nél többször használtak kannabiszt. Ez a tanulmány azt állítja, hogy a kannabisz a skizofrénia kialakulásának fontos tényezője. Számos zavaró tényező kontrollja után azonban a kockázat 3-1-re csökkent, számos egyéb olyan tényezőre utaló jellel, amelyek tovább csökkenthetik a kockázatot, azonban nem kerültek be a statisztikai modellbe, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő adat.
Egy másik tanulmány[8] áttekint a kannabisz és pszichózis összefüggésére vonatkozó öt longitudinális tanulmányt. A szerzők arra következtetnek,[9] hogy ezek közül csupán egy tanulmány veszi számba a skizofrénia prodromális (bevezető) megnyilvánulását a kannabisz fogyasztását megelőző időszakban a vizsgált fogyasztóknál. Ez a vizsgálat azt mutatja, hogy "a 18 éves kannabisz-használók csupán akkor értek el magasabb pontszámot a skizofrén-szimptómákat mérő teszteken, ha már 11 éves korukban is pszichotikus tüneteket figyeltek meg náluk," és hogy a 15 éves korukban kannabiszt fogyasztóknál nagyobb valószínűséggel fordultak elő skizofrén jelelgű rendellenességek, még akkor is, ha a 11 éves korukban előforduló pszichotikus szimptómákat kontrollálták. A kutatók arra következtettek, hogy a kannabisz a pszichózist okozó tényező a "sérülékeny fiataloknál."
Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy a kannabisz hozzájárul a pszichoszociális problémák kialakulásához a serdülőknél és fiatal felnőtteknél, és egyetlen felelősségteljes felnőtt sem akarhatja, hogy a fiatalok drogozzanak. Nem kérdés az, hogy szükség van ezzel kapcsolatos felvilágosításra és prevencióra, de kemény viták folynak arról, hogy mi a helye a represszív intézkedéseknek ebben a kontextusban. Kevés okunk van feltételezni azt, hogy a kriminalizáció komolyabb hatást gyakorolt volna a fiatalok kannabisz-fogyasztásának elterjedtségére.[10] Úgy tűnik ezenkívül, hogy a tilalom csak növeli a droghasználat károsságát és társadalmi ártalmakkal jár.
Úgy gondolom, hogy a kannabisz-törvénykezésnek a brit kormány által ezévben végrehajtott módosítása (a B osztályból a C osztályba való áthelyezés) ésszerű kísérlet a kannabisz illetve az annak betiltása által okozott ártalmak kiegyensúlyozására. A Peter Maguire és a Brit Orvosi Kamara által kifejtett aggodalmak,[11] melyek szerint "a közvélemény szemében az újraosztályozás egyenlő a kannabisz biztonságossá nyilvánításával," azon a helytelen feltevésen alapulnak, miszerint a kannabiszt annak idején azért nyilvánították illegálisnak, mert használata veszélyesnek bizonyult. Számos veszélyes cselekedet legális, például a síelés, szex, sörivás, hamburgerevés és aszpirinszedés. A kannabisz nem azért lett illegálissá, mert veszélyesnek bizonyult, hanem mert az amerikai Kábítószerügyi Iroda vezetőjének, Harry Anslingernek és kollégáinak új ellenségre volt szüksége azután, hogy az alkoholtilalom 1933-ban megbukott. A kannabisz veszélyeiről szóló híreszteléseket 1937-es szenátusi meghallgatása során sokkoló hatású manipulációra használta fel. Ilyen sokkoló hír volt például a következő: "Egy férfi a marihuána hatása alatt lefejezte legjobb barátját, majd miután a drog hatásai elmúltak, saját maga is elszörnyedt azon, hogy mit tett." Az Amerikai Orvosi Kamara megbízottja erősen ellenezte az 1937-es Marijuana Tax Act[12] bevezetését, mondván, hogy "ha tiltó adótörvény bevezetésével próbáljuk megelőzni a marihuána használatát, akkor elvágjuk a lehetőséget a jövő kutatásai elől, melyek esetleg feltárhatnák a kannabisz jótékony gyógyászati használatát."[13]
Olyan időket élünk, mikor a drogoktól való teljes önmegtartóztatás irreális és terméketlen paradigmája lassan szertefoszlik. A drogmentes társadalom hívei nehezen tudják elfogadni ezt a tényt, a felelősségteljesen gondolkodó politikusok és orvosok pedig nehezen tudnak megfelelő állást foglalni a vitában. Mindazonáltal meg kell tanulnunk félelem nélkül kezelni a drogokat és azok lehetséges veszélyeit.
Franjo Grotenhermen
——————————————————————————–
[1] Wish ED. Preemployment Drug Screening. JAMA 1990; 264: 2676-2677.
[2] The Walsh Group. The Feasibility of Per Se Drugged Driving Legislation: Consensus Report. http://www.walshgroup.org
[3] Barthwell A. Marijuana is Not Medicine. Chicago Tribune Feb. 17, 2004.
[4] Böllinger, L, Quensel, S. Drugs and Driving: Dangerous Youth or Anxious Adults? J Drug Issues 2002; 32: 553-66.
[5] Grotenhermen F. Review of Unwanted Effects of Cannabis and THC. In: Grotenhermen F, Russo E, Eds. Cannabis and Cannabinoids: Pharmacology, Toxicology and Therapeutic Potential. Binghmton: Haworth Press, 2002: 233-47.
[6] House of Lords Select Committee on Science and Technology. Cannabis: The Scientific and Medical Evidence. London: HM Stationery Office, 1998.
[7] Zammit S., Allebeck P, Andreasson S., Lundberg I, Lewis G. Self Reported Cannabis Use as a Risk Factor for Schizophrenia in Swedish Conscripts of 1969: Historical Cohort Study. BMJ 2002; 325: 1199.
[8] Arseneault L, Cannon M, Witton J, Murray RM. Causal Association between Cannabis and Psychosis: Examination of Evidence. Br J Psychiatry 2004; 184: 110-17.
[9] Arseneault L, Cannon M, Poulton R, Murrey R, Caspi A, Molfitt TE. Cannabis Use in Adolescentce and Risk for Adult Psychosis: Longitudinal Prospective Study. BMJ 2002; 325: 1212-13.
[10] Williams J. The Effects of Price and Policy on Marijuana Use: What can be learned from the Australian Experience? Health Econ 2004; 13:123-37.
[11] Anon. Physicians Say UK Cannabis Reclassification May Endanger Public Health. Reuters Health Information, Jan 21, 2004.
[12] Anslinger H. Testimony to Congress During the Hearings to the The Marijuana Tax Act (HR 6385) on April 27-30 and May 4, 1937.
[13] Woodward WC. Testimony to Congress During the Hearings to the The Marijuana Tax Act on May 4, 1937.
Forrás: Lancet Vol. 363 May 15 2004: 1568-69.
