• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Kalifornia: első lépés a legális fű felé

Szerző: Péter Sárosi | november 3, 2010

Tweet

A kaliforniaiak ezúttal leszavazták – azonban hosszú távon a legalizáció ügye győzelemre áll

Bár az előzetes közvéleménykutatások nagy része a legalizáció-pártiak többségét mérte a kaliforniai választók körében, a 19. Javaslat elbukott és a fű egyelőre nem lesz legális az államban (55% nem – 45% igen). Úgy tűnik, pont az történt, amiről a Tilos Rádió Morális Vállalkozók c. műsorában beszélgettünk előző este: bár a választások előtt sokan hangoztatták pozitív véleményüket a legalizációs javaslatról, a szavazófülkében győzött az ismeretlentől való félelem, és talán valami más is.

Az elemzők Bradley-hatásnak nevezik azt, amikor a közvéleménykutatásokéval ellentétes eredmény születik a választásokon. 1982-ban ugyanis az előzetes poll-ok Tom Bradley, Los Angeles fekete polgármesterének győzelmét ígérték a kormányzóválasztáson, aki azonban végül csúfos vereséget szenvedett. Ott valószínűleg a fehér középosztálybeli választópolgár rejtett, már önmaga előtt is szalonképtelennek tartott rasszizmusa nyilvánult meg, ez esetben szintén valamiféle a legalizáció vélt negatív társadalmi hatásaival szemben érzett irracionális félelem kerekedhetett felül. Igen, irracionális, mert a választópolgárok többsége nem osztott és szorzott a várható szabályozás gazdasági, közegészségügyi vagy éppen szociális hatásairól.

Miről szólt a javaslat amiről a kaliforniaiak szavaztak?

– 21 éves vagy idősebbek számára 1 uncia (28,5 g) tartása és nem közterületen történő elfogyasztása engedélyezett lett volna
– legálisan termeszthettek volna 2,3 négyzetméteren egy növényt
– a helyi önkormányzatok engedélyezhették volna egyes boltoknak, hogy 21 éves vagy idősebb polgároknak napi 1 uncia füvet eladjanak
– a bolt nyitvatartásának stb. szabályozása az önkormányzat feladata lett volna, amely engedélyt adhatott volna termesztőknek, hogy elláthassák a boltot fűvel, illetve speciális adókat vethetett volna ki a termékre

A Fehér Ház drogellenes irodájának (ONDCP) költségvetése 1981 és 2002 között 1,5 milliárdról 18 milliárdra növekdett, ami még az inflációs ráta bekalkulálásával is mintegy 600%-os emelkedést jelez. Ezzel párhuzamosan 1990 és 2006 között jelentősen növekedett a kannabisszal kapcsolatos rendőrségi előállítások (150%) és a rendőrségi kannabisz-lefoglalások száma (400%). Csak Kaliforniában évente kb. 80 ezer embert állít elő a rendőrség marihuánával kapcsolatos bűncselekmények miatt, az elmúlt 20 évben összes 850 ezer ilyen intézkedésre került sor. Mégis: a kannabisz potensebb, olcsóbban és könnyebben hozzáférhetőbb, mint valaha. Ugyanakkor illegális, és ezáltal extraprofitot biztosít a mexikói drogkartelleknek, amelyek bevételeik 60%-át abból szerzik, hogy marihuánát csempésznek át a határon északra. És közben mellesleg korrumpálják az egész mexikói államot és olyan véres erőszakhullámot generálnak, amelynek 2006 óta 28 ezer ember esett áldozatul.

A TASZ filmje egy kaliforniai gyógyászati marihuánát áruló boltot mutat be

Az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy a börtönök megtöltése nem fogja elhozni a várva várt győzelmet a drogellenes háborúban – pusztán újabb problémák forrásává válik. 1982 és 2000 között a kaliforniai börtönnépesség 500%-al nőtt, ennek egyik fő oka a drogellenes háború, amely nem-erőszakos bűnelkövetőkkel zsúfolja túl a büntetés-végrehajtási intézményeket. A túlzsúfoltság enyhítésére egy megoldást ismernek: még több börtönt kell építeni, ez pedig irdatlan mennyiségű pénzbe kerül. A kaliforniai állam, amely jelenleg mintegy 19 milliárd dolláros államháztartási hiánnyal küszködik, 45%-al többet költ börtönök építésére, mint egyetemekre. Ez a helyzet hosszú távon fentarthatatlan. A marihuána legalizációjával nem csak rengeteg pénz ablakon kidobását lehetne megakadályozni, de jelentős többletbevételhez is juthatna az állam (ezt szakértők évi 1 milliárd dollár fölé becslik). A kannabisz tömeges fogyasztása ráadásul még hosszú távon sem vezet az alkoholhoz vagy a dohányhoz hasonlóan súlyos közegészségügyi terheket jelentő megbetegedésekhez: nem okoz például tüdőrákot, szkizofréniát "okozó" hatását pedig finoman szólva is eltúlozták.

A szigorú büntetőpolitika aránytalanul sújtja az egyébként is hátrányos helyzetű kisebbségeket. Bár a fogyasztókon belüli arányuk nem magasabb, mégis sokkal gyakrabban kerülnek börtönbe, mint fehér sorstársaik: a rendőrség ugyanis sokkal hamarabb kér egy latin vagy afro-amerikai fiatalt a zsebei kiürítésére, mint egy fehéret. Az olyan törvények, mint a kötelező minimum (mandatory minimum) és a három csapás (three strikes) embertelenül hosszú börtönbüntetések kiszabásával rengeteg családod szakítottak szét – márpedig a szakemberek szerint a drogproblémával dacolni képes egyik leghatékonyabb társadalmi egység a család. Az a kaliforniai recept, amelyet Lázár János és Fideszes társai a “bűnözési hullám” megállítására írnak fel a magyar társadalom számára, ott már régen katasztrófának bizonyult.

Ha valaki logikusan végiggondolja ezt, akkor be kell látnia, hogy a jelenlegi drogpolitika megbukott és gyökeres reformokra lenne szükség. Valóban, a legtöbb amerikai ma már be is látja, hogy a drogellenes háború megbukott – azonban az már más kérdés, mennyire nyitott arra, hogy kipróbálja annak az alternatíváit is.

Ne feledjük, hogy az amerikai társadalom agyát hosszú évtizedek óta mossák azzal a propagandával, hogy a marihuána mennyire veszélyes szer – a drogellenes háború ideológiai munícióját a félelem szolgáltatja. Amikor Harry Anslinger, az akkori drogcár elérte, hogy a marihuánát 1937-ben betiltsák, ezt nagyrészt a füvet szívó, az amerikaiak elől a munkát elhalászó mexikói vendégmunkásokkal szemben gerjesztett xenofób indulatokkal érte el, másrészt pedig rémtörténetek tálalásával, amelyekben a marihuána dühöngő baltás gyilkossá változtatott tisztességes fiúkat és utcán strichelő kurvává erkölcsös lányokat (Lásd: Örjöngő füvesek?). Bár a propaganda eszközei és kellékei változtak az évtizezedek során, a tartalom, a félelem nem változott, és nagyon mélyen beleitta magát a közbeszédbe és közgondolkodásba. A félelem segítségével győzött Nixon, amikor 68-ban meghirdette az ún. drogellenes háborút. Ez a félelem segítette Ronald és Nancy Reagent, amikor megindították a “Just Say No” kampányukat. A félelemmel operált a Partnerség a Drogmentes Amerikáért szervezet 1987-es hírhedt serpenyős reklámja, amelyet az adófizetők dollármillióiból sugároztak a televíziók az egész Államokban (ebben ahhoz hasonlították a marihuána hatását az agyra, mintha egy tojást a forró serpenyőbe rakunk). Nem csoda, hogy a kritikusok szerint a kormányok által “drogprevenció” címén elköltött pénz nagy része valójában politikai propagandára szolgál: arra, hogy elhitesse az emberekkel, a jelenlegi szigorú zéró-tolerancia az egyetlen, ami megvédi a gyermekeiket attól, hogy az utcán fetrengjenek a saját hányásukban. A Fehér Ház drogellenes irodáját jelenleg vezető Gil Kerlikowske még az eddigi egyik legliberálisabb drogcárnak számít – de hiába, hiszen törvény kötelezi arra, hogy a dekriminalizációs és legalizációs törekvéseket ellenezze!

Mégis, azt gondolom, hogy a kaliforniai népszavazási javaslat támogatóinak nincs okuk a pesszimizmusra. Amikor a gyerek járni tanul és taknyol egy nagyot, a szülei semmi esetre sem mondanak le arról a reményről, hogy egyszer majd rendesen járni fog – sőt. A mostani népszavazás előtti fokozott sajtófigyelem, a legális szabályozás mellett felszólaló celebek, a rengeteg szakértői anyag, a kampányt támogató milliárdosok mind azt mutatják, hogy a legalizáció immár mainstream üggyé vált az amerikai társadalomban, amit nem lehet többé egy kézlegyintéssel elintézni azzal, hogy “álmodnak a hülye hippik”. Az elmúlt évtizedben a közvéleménykutatások szerint az egész USA-ban drámaian megnőtt a fűlegalizáció híveinek tábora, ebben valószínűleg szerepet játszik az is, hogy idős korba lépett a 60-as évek lázadó fiatalsága, a baby boom nemzedék. Ha ez a trend így folytatódik, nem nagy jövő jósolható a drogellenes háborúnak, főleg úgy, hogy az egyre nyilvánvalóbb anakronizmussá válik egy nyílt társadalomban.

Sárosi Péter

 

 

Kategória: Hírek Drogok: Kannabisz (fű/hasis), Pszichedelikus drogokArchívum: Drogpolitika

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó cikkek:

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

Abortusz-tabletták: új front az amerikai drogellenes háborúban

december 15, 2022 - Péter Sárosi

Fókuszban a környezet: a megelőzés és ártalomcsökkentés jó gyakorlatai nagyvárosokban

december 5, 2022 - Péter Sárosi

Kapcsolódó videók:

“Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

“Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

“Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter