Kényszerpályák kényszerdöntések

A KKB ülésén ismertették a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntésének következményeit, az új kormányhatározatot és a szociális törvény módosítását.

A nemzeti drogstratégia megvalósítását a minisztériumok között koordináló, újabban már 4 civil képviselővel is rendelkező Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) soron következő ülésére a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tükörtermében került sor csütörtökön. A KKB elfogadta a jövő évi munkatervének tervezetét, amelyben ezúttal a civilek is kapnak majd lehetőséget arra, hogy a kormányzati szereplők felé bemutassák a munkájukat (január 15-ig a munkaterv módosítható). Az első napirendi pont előadója Sárosi Péter (TASZ – ÁSZ Egyesület) volt, aki a Legfelsőbb Bíróság 1/2007. jogegységi döntésének következményeit elemezte. A jogegységi döntés értelmében jelenleg a bevallott, de már meg nem lévő kábítószer mennyiségét is hozzáadja az ügyészség a lefoglalt kábítószer mennyiségéhez: magyarul ha egy rendszeres droghasználó bevallja, hogy évek óta fogyaszt heroint, akkor a végén akár jelentős mennyiség megszerzése és tartása miatt kerülhet eljárás alá. Ez azzal jár, hogy egyrészt elesik a büntetőeljárás alternatívájaként „választható” 6 hónapos eltereléstől, másrészt pedig átesik egy súlyosabb büntetőjogi kategóriába – és végül akár még letöltendő szabadságvesztést is kaphat. Ez természetesen múlik a bíróságok mérleglésén is, a helyzet azonban egyértelműen ellentétes a jogalkotó azon többször kifejtett szándékával, hogy a fogyasztói és terjesztői magatartásformákat élesen megkülönböztesse. A Legfelsőbb Bíróság jelen lévő képviselője, Dr. Szabó Győző szerint ez a jogalkotói szándék nem volt elég világosan megfogalmazva, abban azonban egyet értett az előadóval, hogy az egyetlen megoldás a Büntető Törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos szakaszainak módosítása lenne.

Az ülésen sajnos nem tudott részt venni Kara Ákos, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettese, aki az új Büntetőkódex kodifikációját felügyeli – ő korábban annak a véleményének adott hangot, hogy nincs jogalkotási kényszerhelyzet. Mindenesetre aggasztó hírek érkeznek a bíróságoktól és ügyvédektől, amelyek szerint az ügyészség egyre több ilyen esetben emel vádat, az ügyvédeknek pedig gyakorlatilag arra kell kioktatniuk a klienseiket, hogy hazudjanak a rendőrségen a drogfogyasztásukról. Az elterelésbe eddig is majdnem 90%-ban alkalmi marihuána-használók kerültek be, az intravénás droghasználók aránya 10% alatt maradt: ez a trend tovább növekedik a jogegységi döntés hatására. Sárosi felkérte a kormányt arra, hogy minél előbb bocsássa tárcakörözésre és társadalmi vitára az új Büntetőkódex ezen szakaszait, amelyek a fogyasztói típusú magatartásformákat szabálysértéssé nyilvánítanák. Csizmár Gábor, a KKB elnöke azzal a javaslattal élt, hogy a bizottság jelöljön ki egy 5 fős szakértői csoportot a minisztériumok, az LB és a civilek képviselőiből, amely a következő, februári ülésig eldöntheti, hogy van-e jogalkotási kényszerhelyzet Magyarországon. A KKB a javaslatot megszavazta.

A KKB megtárgyalta az egészségügyi reform folyományaként megszűnő OPNI klienseinek sorsát (3. napirendi pont): Topolánszky Ákos, a Magyar Addiktológiai Társaság civil képviselője javaslatára a bizottság határozatot hozott arról, hogy az OPNI megszűnésével kieső szolgáltatásokat, órákat más kezelőhelyeknek kell átvenniük, és ki kell alakítani egy budai drogambulanciát az OPNI által hagyott űr betöltéséhez. A Magyarországon a drogpolitikai akcióterv szerepét betöltő kormányhatározatról is döntés született, amely sajnos jövőre ismét csökkenti a kormány kábítószerrel kapcsolatos kiadásait. A minisztérium korábban 1 milliárd forint körüli költségvetésről beszélt: a kormány azonban csupán 816 millió forintot irányoz elő a jövő évre (költségvetési vonzatok). Topolánszky szerint ez is igazolja azt a korábbi félelmét, hogy a keretszámokról már kora ősszel döntés született, így nem is folyhatott érdemi vita a KKB-ben arról, hogy mennyi pénz kellene és mire. A kormányhatározat mindenesetre tartalmaz olyan elemeket, amelyeket a civilek is régóta szorgalmaznak, így például a büntetés-végrehajtásban hiányzó szolgáltatások pótlásáról (sajnos kérésünk ellenére nem került be a szövegbe explicit módon az ártalomcsökkentés bevezetésének igénye) vagy az iskolai drogprevenció országos akkreditációs rendszerének kidolgozásáról. Bár nagyszabású fejlesztésre ez a pénz nem elegendő, reméljük, a célok megvalósítása gördülékenyen fog haladni, illetve csak remélni tudjunk, hogy a jelenleg az elterelés fejlesztésére szánt 120 millió forintot a Btk. módosítása miatt az önkéntes kezelési formák fejlesztésére fordítják majd. 

Az egyik leginkább vitatható döntés a Szociális Törvény módosításával kapcsolatban történt: nem is olyan régen nagy vívmányként üdvözölte a szakma, hogy a törvénybe kötelező önkormányzati feladatként került be az alacsonyküszöbű ellátási formák (értsd: például a tűcsere) normatív finanszírozása. A kormány azonban úgy döntött, hogy 2009. január elsejétől ezek a közösségi ellátási formák ismét kikerülnek a kötelező önkormányzati feladatok közül, így az ilyen szolgáltatást biztosító szervezeteknek évről évre pályázniuk kell a fennmaradásukért. Szemejácz János és Gondi János, a civil oldal képviselői szerint ez azért is aggályos, mert a pályázati rendszer jelenleg elképesztően kiszámíthatatlan: előfordul, hogy a szervezeteknek akár hónapokig kell várniuk a pályázon elnyert pénzek átutalására, és ez veszélybe sodorja a szolgáltatások folyamatosságát. Topolánszky szerint megoldást jelenthetne az, ha a pályázati rendszer nem csak a pályázó, hanem a pályáztató felé is egyértelműen szankcionálná a szabályok megsértését. A kormányoldal képviselői ígéretet tettek arra, hogy a jövő év elejétől a MOBILITAS megszűnése miatt valóban ingatag pályázati rendszert stabilizálni fogják, és a következő ülésen ismertetik az alacsonyküszbű ellátási formák új pályázati rendszerét is. Abban a kormányzati és a civil oldal is egyetért, hogy a legfontosabb az, hogy a szolgáltatók kiszámítható és stabil támogatáshoz jussanak, akár normatív, akár pályázati támogatásról is legyen szó.  

Sárosi Péter