A riogatások után egy tényszerű tájékoztatás a mefedronról
Tegnap a délutáni órák Indexes címlapsztoriját Munk Veronika mefedronnal foglalkozó cikke érdemelte ki. Ritka, hogy egy droggal kapcsolatos tájékoztatás főhírként szerepeljen, de jelen esetben ez több dologgal is magyarázható.
Egyrészt a mefedron egy nagyon fiatal szer, hirtelen robbant be mind a partizók életébe, mind a köztudatba és nem éppen a legszerencsésebb kommunikáció kíséretében. Sok fiatal az ecstasy és az amfetamin alternatíváját véli felfedezni a növénytápnak álcázott drogban és a legalitása miatt hajlamosak veszélytelenebbnek tartani a kábítószernek minősülő szereknél. Eközben a mefedronnal kapcsolatos sajtóhírek szinte kizárólag a rosszullétekre és a halálos végkimenetelű esetekre koncentrálnak. Számos példán keresztül tapasztalhattuk már meg a média xenofóbia-gyanús attitűdjét az új szerekkel kapcsolatban: nem csak fél az ismeretlen idegenektől, hanem riogat is velük, hogy a tényszerű tájékozódás igénye helyett az irtózást keltse fel az emberekben. Természetesen egy új, és a tudomány számára jóformán teljesen ismeretlen szer esetében a legnagyobb felelőtlenség a kellemes hatásokra építő reklámozás – amit a sok országban jelenleg legálisan hozzáférhető mefedron haszonélvezői bűntudat nélkül megtesznek – azonban a tények súlyos eltorzítása az elrettentés érdekében hasonlóan káros. Ezért is örültünk, hogy az Index a több szempontot felvonultató, hitelesebb tájékoztatás mellett döntött, és mások mellett tőlünk is érdeklődött, hogy mit is lehet tudni az új partidrogról. A használókat, a toxikológust, a bűnügyi szakértőt és a drogpolitika civiljeit egyaránt megszólaltató írás végül kellően hosszúlélegzetű lett ahhoz, hogy a címlapon végezze, mi pedig ezúton is ajánljuk olvasásra az érdeklődőknek.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.02.01.
