A nemzetközi ártalomcsökkentő konferencián a UNAIDS igazgatója felszólított a drogfogyasztás dekriminalizálására
1990 áprilisában Liverpoolban rendezték meg az első nemzetközi ártalomcsökkentő konferenciát, a Nemzetközi Ártalomcsökkentő Szövetség (IHRA) azóta minden évben összehívott rendezvényét. Két évtizeddel később, 2010 áprilisában az ártalomcsökkentés úttörői előtti tisztelgésből ismét ez a brit kikötőváros adott otthont a konferenciának. Több mint ezer, a világ minden tájáról idesereglett kutató, orvos, szociális munkás, rendőr és aktivista cserélt eszmét és tapasztalatot az öt napig tartó előadások és szakmai viták során. A konferencia idei jelmondata – “the next generation” – arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy bár az ártalomcsökkentő szervezetek elfogadottsága jelentősen nőtt az elmúlt évtizedekben, növelni kellene a programok lefedettségét, hogy elérhessék az ifjabb generációkat és az eddig kevésbé ismert droghasználói csoportokat (pl. stimulánsok fogyasztói), illetve új szolgáltatások bevezetésére van szükség, mint amilyenek a fogyasztói szobák vagy a heroinfenntartó kezelés. Sok országban az ártalomcsökkentés nem lép túl a kísérleti programokon, és nem jut el a "mainstreaming" fázisába, az ártalomcsökkentő szemlélet pedig gyakran politikai akadályokba ütközik.
| A konferencián a TASZ filmes csapata négy témában forgatott: az ártalomcsökkentés liverpool-i kezdeteiről, túladagolását megelőző naloxon-programokról, az ázsiai kényszermunka-táborokról és a Drogfogyasztók Nemzetközi Hálózatáról (INPUD). Az itt készített rövid videók reményeink szerint a következő hetekben folyamatosan ki fognak kerülni magyar felirattal is a YouTube-ra és a Drogriporterre. |
Interjút készít a TASZ
A konferenciát az izlandi vulkánkitörés miatt Afrikában ragadt Michel Sidibé nyitotta volna meg, az ENSZ AIDS-ellenes szervezetének (UNAIDS) igazgatója – aki maga helyett egy videóüzenetet küldött, amelyet levetítettek a résztvevőknek. Mr. Sidibé ebben teljes támogatásáról biztosította az ártalomcsökkentő szervezetek munkatársait, és megemlékezett arról, hogy 25 éve az HIV járvány kihívására adott válaszként Rotterdamban és Liverpoolban nagyjából egy időben jöttek létre az első szakmai alapokon álló ártalomcsökkentő szolgáltatások (gyógyszeres helyettesítő terápia és a tűcsere). Az első liverpool-i tűcserét kvázi underground módon hozták létre és egy WC-ben kellett eldugni – hosszú évek teltek el, mire a hatóságok elfogadták, hogy a drogfogyasztóknak nyújtott segítség nem jelent egyet a drogfogyasztásra való buzdítással.
Az elmúlt időszakban a drogfogyasztókat és partnereiket megtizedelő HIV járványt sikerült megfékezni a fejlett világ ártalomcsökkentő politikát alkalmazó országaiban, az ártalomcsökkentést elutasító országokban azonban még mindig súlyos problémát jelent a fertőzések nagy száma. Oroszországban például jelenleg az új fertőzések 65%-a köthető droghasználathoz, a steril fecskendők és tűk hiánya, illetve a metadon fenntartó kezelés tiltása jelentősen hozzájárul ehhez. Bár az ENSZ tagállamai 2010-ig kötelezettséget vállaltak a HIV-prevenciós programok univerzális hozzáférhetőségének megvalósítására, világviszonylatban egy hónapban még mindig csupán 2 steril tű és fecskendő jut egy intravénás szerhasználóra – a járványt így nem lehet megfékezni. A UNAIDS igazgatója rámutatott arra is, hogy a szigorú büntetőjogi politikák maguk is tüzelik a járványt, ugyanis marginalizálják és stigmatizálják a HIV-fertőzés kockázatának leginkább kitett embereket. Határozottan felszólította ezért a kormányokat arra, hogy dekriminalizálják a drogfogyasztást. Szintén sürgette azoknak az ázsiai munkatáboroknak a bezárását, ahol a drogfogyasztókat kezelés álcája alatt kényszermunkával büntetik, és amelyek a HIV-járvány melegágyaivá váltak.
A konferencia helyszíne Liverpoolban – több szinten párhuzamosan folyó rendezvényekkel
A Drogpolitikai Tudományok Nemzetközi Intézete a konferencián mutatta be annak a kutatásnak az eredményeit, amelyet a büntetőjogi politikák alkalmazásának hatékonyságáról készítettek az elmúlt 20 évben publikált 300 nemzetközi vizsgálat áttekintésével. Az ICSDP a drogokkal kapcsolatos társadalomtudományi kutatás előmozdítását célzó nemkormányzati szervezet, amelynek igazgatója Peter Reuter, a Maryland-i Egyetem politológus és kriminológus professzora, aki korábban az amerikai drogpolitika hatásvizsgálatával kapcsolatos, a RAND kutatóintézetnek végzett vizsgálataival szerzett szakmai hírnevet magának. A mostani ICSDP jelentés rámutat arra, hogy bár az egyes államok még mindig jóval többet költenek büntetőjogi harcra, mint megelőzésre és kezelésre, a büntetőjogi beavatkozások hatékonyságát ritkán vizsgálják olyan tudományos szigorral, mint amelyet például a gyógyászati módszerekkel szemben megkövetelnek. A drog és erőszak kapcsolatát tárgyaló áttekintett vizsgálatok körülbelül 90%-a szerint a büntetőjogi politikák szigorának fokozása mindenhol növelte a kábítószer-piac bizonytalanságát és erőszakosságát – és egyre vonzóbbá tette a drogterjesztést az illegális profitszerzést célzó bűnszervezetek számára. A rendőri akciók eredményeként a drogpiacon folyamatos hatalmi átrendeződés zajlik, a megüresedő helyekért megindul az erőszakos harc. Az egyik legintőbb példa Mexikó, ahol a drogellenes háború meghirdetése után elszabadult az utcai erőszak. A kutatást vezető Even Wood kanadai professzor szerint a tanulmány nem akar állást foglalni a jelenlegi drogpolitikák alternatíváival kapcsolatban. Gil Kerlikowske, az amerikai drogcár az AP hírügynökségnek kommentálta a kutatás eredményeit, szerinte az USA jelenleg a büntetőjogi szigor irányából az ellátás és megelőzés fejlesztése felé nyit, azonban a drogoknak tiltottnak kell maradniuk.
Szintén a konferencián mutatták be az IHRA “Az ártalomcsökkentés globális helyzete” című tanulmányát, amely régiókra bontott elemzést ad az ártalomcsökkentő programok és politikák elterjedtségéről, miután több mint 200 országból több éven keresztül gyűjtötték és rendszerezték az adatokat. A tudományos becslések szerint jelenleg megközelítőleg 16 millió intravénás drogfogyasztó él a világon, a legtöbben Kínában, Oroszországban és az Egyesült Államokban. 120 országból jelentettek drogfogyasztáshoz köthető HIV-fertőzéseket, a HIV pozitív drogfogyasztók számát világviszonylatban 3 millióra becslik. Nyolc országban az intravénás droghasználók körében a HIV pozitívok aránya meghaladja a 40%-ot is. Tűcsere program jelenleg 82 országban található, az ártalomcsökkentő szervezetek változatos szolgáltatásokat nyújtanak, amelyek az utcai megkereséstől az automatákon keresztül a gyógyszertári tűcseréig terjednek. A programok lefedettsége is jelentős eltéréseket mutat, míg Nyugat-Európában és Ausztráliában évente 200 szétosztott steril fecskendő jut egy drogfogyasztóra egy évben, addig a Közel-Keleten vagy Afrikában kevesebb mint egy. Jelenleg 76 olyan ország van, ahonnan bár jelentették az intravénás szerhasználat előfordulását, nem létezik tűcsere program. Az opiát szubsztitúciós kezelés (azaz a heroinfogyasztók gyógyszeres fenntartó terápiája) 70 országban létezik, Nyugat-Európában minden második heroinfogyasztó ilyen jellegű kezelésben van, míg például Oroszországban, ahol a világ egyik legnagyobb heroinfogyasztó népessége él, illegálisnak számít a metadonterápia. 2006-ban 60 városban működött ellenőrzött fogyasztói szoba, ezek többsége Nyugat-Európában.
A konferencia önálló szekciót szentelt a dekriminalizáció kérdésének, amelyen Martin Acuña argentín büntetőbíró adott elő országa dekriminalizációs kísérletének eredményeiről, Alex Steven pedig a portugál dekriminalizáció 10 éves sikereiről beszélt. Ez utóbbi országban a dekriminalizációt követően nem nőtt a droghasználat előfordulása, ugyanakkor jelentősen csökkent a HIV fertőzések és a túladagolásos halálesetek száma, és csökkentek a rendőrség kiadásai is. Steven Rolles, a Transform drogpolitikai intézet munkatársa szerint a dekriminalizáció nem kielégítő megoldás, ugyanis nem szünteti meg a feketepiac ártalmait, a legális szabályozásról folytatott vitát ugyanakkor a demagógia uralja. Érdekes volt az ázsiai munkatáborokról szóló szekció is, ahol az előadásokból megtudhattuk, hogy több tízezer drogfogyasztót tartanak jelenleg bírói ítélet nélkül fogva a büntetés-végrehajtás rendszerén kívül álló speciális központokban, ahol gyakran embertelen bánásmódot és kínzást kell elviselniük.
A női drogfogyasztókról szóló ülésen megtudhattuk, hogy a terhes nők különösen nagy elutasítottsággal találkoznak az egészségügyi ellátórendszerben, több országban a magzat veszélyeztetése miatt büntetőeljárás indul azon anyák ellen, akiről bebizonyosodik, hogy a terhességük alatt drogot fogyasztottak. A drogfüggő terhes anyák ezért nem mernek segítségért fordulni, pedig gyógyszeres kezeléssel még a heroinfüggő terhes nők állapota is stabilizálható. A női droghasználók gyakran a HIV-fertőzés különösen magas kockázatának vannak kitéve, Ukrajnában például a HIV-fertőzött drogfogyasztók mintegy fele, míg az összes drogfogyasztónak csupán töredéke nő. Ez annak is köszönhető, hogy a legtöbb szolgáltatást a férfi drogfogyasztók igényei szerint alakították ki. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) kialakított egy tréning programot az ellátóhelyek munkatársainak továbbképzésére, akiket a családon belüli erőszakkal, a szexmunkával és a terheséggel kapcsolatos ismeretekre oktatnak.
Jövőre Beirútban lesz a nemzetközi ártalomcsökkentő konferencia
Sárosi Péter
