• Skip to main content
  • Skip to secondary menu
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Cikkek
  • Blog
  • Híradó
  • Café
  • Videók

Drogriporter

Hírek és filmek a drogháború frontvonalából

  • Tudástár
  • Szabadegyetem
  • Rólunk
  • HU
    • EN
    • RU

Magyar Nemzet 2005. november 12. Tabu

Szerző: István Gábor Takács | november 17, 2005

Tweet

Rendhagyó módon most nem egy kritikát írtunk, inkább kommentárt, kiegészítést Tóth Szabolcs Töhötöm Magyar Nemzetben megjelent izgalmas kérdéseket feszegető cikkéhez.

 


Médium: Magyar Nemzet
Szerző: Tóth Szabolcs Töhötöm
E-mail: szerk@mno. hu
Cím: 1089 Budapest, Üllői út 102.
Telefon: 814-8700, 476-2131
Fax: 215-3197
Megjelenési példányszám: 67 853
Megjelenési gyakoriság: napilap
Jelleg: politika, közélet
Szerkesztő: Liszkay Gábor
Kiadja: Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.

A Drogriporter kommentárja:

Tóth Szabolcs Töhötöm a Magyar Nemzet 2005. november 12.-ei számában (Tabu c. cikk) több igen fontos kérdést vet fel. A cikk a tiltó drogpolitika kulturális alátámasztottságát kérdőjelezi meg, a droghasználat elterjedtségének fényében (az írás aktualitását az a kutatás adta, miszerint a Temze folyó kokaintartalmának elemzése alapján úgy tűnik, a kokainhasználat Londonban jóval magasabb, mint azt eddig gondolták).

„Eddig a tiltást kulturálisan megtámogatta a droghasználat tabuvá emelése és démonizálása. A kábítószer-használat félvilági jellege és morális rombolása az egyik legjobban eladható témává vált a sajtóban, ahol az olvasó ezen keresztül is megkaphatta napi szörnyülködésadagját”. Ugyanakkor felismerve, hogy a társadalomnak nem elenyésző kisebbsége használ tiltott szereket, „azt az anyagot pedig, amelyet így vagy úgy ennyi ember próbált már, nehéz lesz ebben a kulturális tiltózónában tartani. Mert miért is lenne megbotránkoztató valami egy társadalomban, ha tudni lehet, hogy a sarki fűszeres és a szomszéd szobafestő is él vele?” „Létezhet-e olyan törvénykezés, amelyet nem támogatnak meg a kódexen kívüli szokásrendszerek, társadalmi elvárások és tiltások?” Teszi fel a kérdést a cikk. „A tiltó törvények mögül fénysebességgel tűnik el a "hátország", amely a szükségesnek mondott jogszabályokat betarthatóvá teszi.”

A szerzőnek igaza van. Az egyik nyitva hagyott kérdés, hogy egyáltalán betarthatóak voltak-e valaha ezek a törvények, a másik pedig, hogy szükség volt-e rájuk. A cikkben is idézett elterjedtségnek, ezen belül pedig az alkalmi, rekreációs, vagy ha úgy tetszik kontrollált kábítószer-fogyasztási mintázatoknak a problémás droghasználathoz viszonyított túlnyomó arányát tekintve, nem.

Ez a logika ugyanakkor egy apró csapdát is magában rejt: ha valóban akkora „morális rombolást” vinnének végbe a „kábítószerek”, ha fogyasztásuk önmagában problémát jelentene, tiltásuk (és ezalatt a kábítószer-fogyasztók büntetőjogi fenyegetettsége/gyógykezelésre kényszerítése értendő), indokolt lenne, mert a tiltással a kábítószer-fogyasztást meg lehetne előzni.

Láthatjuk viszont, hogy a tiltó drogpolitika minimális vagy semmilyen hatással nincs arra, hogy az adott országban hányan fogyasztanak illegális szereket. Érdekes módon a „zéró toleranciájáról” híres Amerikai Egyesült Államokban többen használnak illegális szereket az össznépességhez viszonyítva, mint Hollandiában, Svédországban pedig arányában több "problémás droghasználó" él, mint Hollandiában. (Egyes kutatók szerint, a drogpolitika a fogyasztási mintázatokra nézve is irreleváns.)

Ugyanakkor a kábítószer-jelenség „kezelésére” hivatott állami politika nagyon is nagy hatással van arra, hogy mennyi probléma származik a kábítószer-fogyasztásból. A nem problémás kábítószer-fogyasztó többség megtérítésére költött összegek nagysága az egyik, gazdasági tényező. A nem problémás kábítószer-fogyasztó többség stigmatizációjának mértéke a másik, társadalmi tényező. A „problémásan” kábítószert fogyasztó kisebbség valódi, egészségügyi, lelki és szociális problémáiban való segítségnyújtás a harmadik, az előbbiekhez képest semmivel sem kevésbé fontos, emberi tényező.

A szerző a tiltással kapcsolatos következtetését viszont elhamarkodta: „A kérdés nem az, hogy szükséges-e a tiltás, hiszen nem látni olyan alternatívát, amely a jelenlegi kulturális közegben kezelhetné a droghasználatot (Bizonyára vannak érettebb nemzetek, amelyeknek körében a kevésbé szigorú szabályozás is helyes irányba terelheti e szubsztanciák alkalmazását. A magyar kereskedelmi tévéknek a világon példátlanul kártékony műsorfolyamát nézve megállapíthatjuk: a mienk még nem ilyen)”

A tiltás beszüntetésének létjogosultsága nem egy nemzet „érettségének” mértékén múlik. A kereskedelmi televíziók minősége nem ad megbízható képet egy ország „érettségéről”, de talán igaz, hogy tükrözi az egy adott problémához való általános hozzáállást. A politikát viszont nem az információhiányon és indulatokon alapuló „általános közhangulatnak” kell meghatároznia. Ha ez történne, Magyarországon még mindig halálbüntetés lenne. A politikát racionális, tudományos alapokon nyugvó tényeknek kell alakítania.

A racionális, tudományos alapokon nyugvó tények szerint pedig, a tiltásnál csak jobb alternatíva létezik. Nyugat-Európában már több évtizedes hivatalos (az emberiség történetében több évezredes) múltra tekint vissza az ártalomcsökkentés szemlélete, amely a droghasználat puszta léte helyett a valós károkra összpontosít – kiküszöböli az állami beavatkozások által okozott károkat és stigmatizációt, mindeközben csökkenteni szándékozik a droghasználattal járó kockázatokat és problémákat, úgy hogy közben tiszteletben tartja az emberi jogokat és az emberi méltóságot. Az ártalomcsökkentés több országban egyenrangú partnere, és nem kizárója a megelőzésnek és kezelésnek.

A cikket elolvasva úgy tűnik, a sajtó is egyre inkább képes lesz valódi és fontos kérdések feltételére szenzációhajhászás helyett. A cikket jó volt olvasni. Válasz pedig létezik, csak akarni kell észre venni.

1. LegottTegel   2005-11-23
Remélhetőleg a "vannak hibák, amiket nem akarunk többször elkövetni"-be a drogpolitika is beletartozik…ha ilyen cikket átengednek MN-be, az mindenképpen jó jel. Lassan felismerheti a hétköznapi ember is, hogy sokszor maga a tiltás teszi olyan veszélyessé a drogokat, ami indokolja a tiltást.

A sajátélményen alapuló tapasztalatoknak valóban nagy hatásuk kéne, hogy legyen egy szer rombolásának morális megítélésére, de vajon a hatvanas évek diáklázadásai óta miért tart ki mégis Amerika a zéró tolerancia mellett?

Kategória: Hírek

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Kapcsolódó videók:

„Mentális védőoltásra van szükség!” Beszélgetés Dr. Makara Mihály főorvossal

január 25, 2023 - István Gábor Takács

„Párhuzamos Budapestet ismertünk meg a tapasztalati munkatársakon keresztül” – Interjú Dávid Ferenccel

január 18, 2023 - István Gábor Takács

„Ha lehozom a piáról, akkor meghal” – Interjú Oláh Péterrel

január 10, 2023 - István Gábor Takács

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

"*" a kötelező mezőket jelöli

Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

DROGRIPORTER TUDÁSTÁR

Tudástárunkban gyűjtük össze mindazt a hasznos információt a drogokról, amire akár fogyasztóként, akár hozzátartozóként, tanárként vagy újságíróként szükséged van!

DROGRIPORTER SZABADEGYETEM

A Drogriporter Szabadegyetem olyan embereknek szól, akik szeretnének tárgyilagos és elmélyült ismereteket szerezni a tudatmódosító szerek fogyasztásáról.

DROGRIPORTER HÍRADÓ

Drogpolitikai hírek a nagyvilágból

DROGRIPORTER CAFÉ

Rendszeres drogpolitikai beszélgető és hírműsor videón és podcaston is!

VIDEÓINK ADATBÁZISA

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között, témák szerint és térképen megjelenítve is!

SEGÍTŐ HELYEK LISTÁJA

Segítség kell? Itt megtalálod! Táblázatba gyűjtöttük, milyen addiktológiai szolgáltatások érhetőek el Magyarországon.

Díjnyertes animációs dokumentumfilmünk Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. A teljes film, háttéranyagok és fesztivál szereplések itt!

Footer

Jogriporter Alapítvány
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Keresés

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Szoba a nyolcban

The Autocracy Analyst

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter