Gyakran halljuk a médiában, hogy a marihuána miatt kezelésre szoruló emberek száma egyre növekszik. De vajon valóban mindenki kezelésre szorul, aki a drogambulanciákon jelentkezik?
Gyakran halljuk a médiában, hogy a marihuána miatt kezelésre szoruló emberek száma egyre növekszik. De vajon valóban mindenki kezelésre szorul, aki a drogambulanciákon jelentkezik?
Az Egyesült Államokban a Drogabúzus-kezelő és Mentálhigiénés Szolgáltatások Irodája (SAMSHA) nemrégen publikált jelentésében arról számolt be, hogy a marihuánával kapcsolatos problémák miatt kezelésre jelentkezők száma drámai növekedésen ment keresztül 2002 óta. A drogellenes háború hívei ezt azzal magyarázzák, hogy a marihuána egy rendkívül veszélyes drog, amely egyre több áldozatot szed az ifjúság körében.
„Ez a jelentés vészcsengő azoknak a szülőknek, akik szerint a marihuána lágy drog,” jelentette ki a Fehér Ház drogellenes irodájának (ONDCP) szóvivője, Tom Riley. „Ez a drog a függőséggel kapcsolatos problémák jóval nagyobb hányadáért felelős, mint általában gondolják.” John Walters, az ONDCP vezetője a SAMSHA jelentés adatait citálva a szülőkhöz szóló nyílt levelet jelentetett meg mintegy 300 amerikai folyóiratban, amelyben kijelentette, hogy „több tinédzsert kezelnek marihiána függőség mint elsődleges diagnózis miatt mint az összes többi drog miatt együttvéve.” Walters szerint a Kanadából beáramló egyre magasabb hatóanyag-tartalmú fű felelős az elmúlt évek növekvő problémáiért.
Ha azonban valaki alaposabban átolvassa a múlt héten megjelentett SAMSHA jelentést [Drug and Alcohol Services Information System (DASIS) report], akkor rájön arra, hogy a marihuána dependencia miatt kezelés alá vont emberek nagy része nem önszántából, orvosa tanácsára, hanem az igazságszolgáltatás által kényszerítve vesz részt a programokon. A Nemzeti Egyesület a Marihuána-Törvények Reformjáért (NORML) politikai elemzője, Paul Armentano szerint „ez azt támasztja alá, amit már hosszú évek óta mondunk, miszerint a marihuána miatti kezelések növekedése egyáltalán nem a hatóanyag-tartalomban vagy az emberek önkéntes kezelési igényében bekövetkező növekedésnek tudható be, hanem szinte kizárólag a rendőrség által őrizetbe vett emberek számában bekövetkezett növekedésnek. Ezek az emberek választhatnak a szabadságvesztés vagy a kezelésben való részvétel között, és természetesen a kezelést választják.”
Az Egyesült Államokban mintegy 700.000 állampolgár ellen indítottak büntetőeljárást marihuánával kapcsolatos „visszaélés” miatt, körülbelül minden negyedik ilyen esetben (162.087) a büntetőeljárás alternatívájaként felkínálták a kezelési programban való részvételt. A marihuána miatt kezelés alá vont embereknek mindössze 17%-a jelentkezett önkéntesen kezelésre (47.000), 10%-ukat egészségügyi szakemberek vagy orvosok, 5%-ukat az iskola vagy a munkahely, 10%-ukat a szülők vagy hozzátartozók utalták terápiás programra. A SAMSHA jelentés ezenkívül azt is kimutatta, hogy az igazságszolgáltatás által kezelésre kényszerített emberek között sokkal kevesebb problémás droghasználó volt: nagyobb arányban rendelkeztek állandó munkával, kevesebben használták napi rendszerességgel a marihuánát és kisebb arányban használtak egyéb drogokat. Érdekes adat, hogy a marihuána dependenciával kezelt „szenvedélybetegek” 34,6%-a nem is használta a szert az elmúlt hónapban, 16,1%-uk pedig kevesebb, mint háromszor használta azt!
Maguk a kezelést biztosító szakemberek is szkeptikusak a kényszerkezelés hatékonyságával és etikusságával kapcsolatban. A kaliforniai Pacific Hills drogambulancia vezetője, Kirby Dean szerint az igazságszolgáltatás által kezelésre kényszerített emberek kevésbé motiváltak a kezelésre vagy arra, hogy tiszták maradjanak. A Marihuána Szabályozási Program (Marijuana Policy Project) kommunikációs igazgatója, Bruce Mirken szerint „a legtöbb jogalkalmazó azért utalja a gyanúsítottat kezelési programra, mert azt humánusabb megoldásnak tartja, és meg van győződve arról, hogy szívességet tesz az illetőnek. Egyes esetekben ez így is lehet. Az alkalmi fűfogyasztók azonban a kezelési helyeket a valódi drogproblémával küszködő emberek elől veszik el.” Mirken szerint az amerikai kormány orwell-i módszereket használ a drogellenes háborúban: tömegesen von büntetőeljárás alá embereket, akiket kezelésre kényszerít, majd a kezelési adatokat arra használja fel, hogy bebizonyítsa, milyen veszélyes is a marihuána.
Magyarországon a helyzet, bár jóval mérsékeltebb formában, sok szempontból hasonlít az amerikaihoz. A volt kábítószerügyi helyettes államtitkár, Gábor Edina a Kriminológiai Társaság ülésén a kezelésre jelentkező drogfogyasztók számában bekövetkezett növekedést sikerként könyvelte el, holott a kezelési esetek növekedése mögött egyértelműen az igazságszolgáltatás által kezelésre kényszerített állampolgárok számának növekedése áll. Míg 2002-ben 12.777 kezelés alá vont drogfogyasztót regisztráltak, 2003-ban már 14.993-at. Ugyanebben az évben az elterelést választók száma 2295 volt. A kormány 2004-es drogjelentése szerint „az elterelés jogintézményét igénybe venni jogosult kábítószer fogyasztók számában a törvénymódosítás következtében jelentős (212%-os) növekedés következett be. A 2003-ban tapasztalt nagymértékű növekedés hátterében a kannabisz-fogyasztás miatt elterelő kezelésben részesültek 417%-os növekedése áll.” Az opiátok miatt kezelt páciensek aránya ugyanakkor folyamatosan csökken (2003-ban 7,4%-al). Bár a kormányzat az elterelést a kriminalizáció humánus alternatívájának tekinti, az valójában igazságtalan, alacsony hatékonyságú és ellentétben áll az orvosi etika alapelveivel.
