A TASZ munkatársa a gyógyászati marihuánáról a Népszabadság hasábjain.
A TASZ munkatársa a gyógyászati marihuánáról a Népszabadság hasábjain.
Forrás: Népszabadság, 2005. december 15.
Az amerikai Vermont állambeli Manchesterben élő Mark Tucci fájdalomban töltötte az elmúlt évtizedet. Sclerosis multiplexben szenved, a központi idegrendszer gyulladásos betegségében, amely komoly fájdalmakkal és izomgörcsökkel jár, gyakran lehetetlenné téve a leghétköznapibb tevékenységek elvégzését vagy élvezetét. Az orvosok 17-féle gyógyszert írtak fel neki, ezek azonban nem sokat javítottak a helyzetén. Az utóbbi időben mégis javult az állapota: főz, mos, takarít, elviszi a gyerekeket az iskolába, úgymond "normális" életet él. Hogy mi okozta a változást? Tucci úr szerint nem más, mint a marihuána, közismertebb nevén a fű: a 48 éves férfi ugyanis naponta többször is rágyújt egy füves cigarettára. "Elveszi minden fájdalmamat? Nem. Megszüntet minden görcsöt? Nem. De lehetővé teszi az életet" állítja.
Ez a történet egyáltalán nem ritka – bár korántsem általános – az SM-betegséggel élő emberek körében. Ez a kör pedig meglehetősen nagy: Európában és Észak-Amerikában minden 800 emberből egy SM-beteg. Az Európai Unióban egyes becslések szerint 10-30 százalékuk szív füvet fájdalmai csillapítására. A marihuána hatóanyagának, a THC-nek fájdalomcsillapító és görcsoldó hatásait már évtizedek óta elismerik, az Egyesült Államokban a gyógyszertárakban is kapható, igaz szintetikus THC-t tartalmazó tabletta. Kanadában, Hollandiában és Spanyolországban az utóbbi években a rászorulók már gyógyszertárban vásárolhatnak maguknak orvosilag felírt marihuánát, az USA egyes államaiban pedig gyógyászati marihuánaklubok működnek. Kanadában, ahol 50 ezer SM-beteg él, idén tavasszal egy kannabisz alapú szájspray-t is bevezettek. Ez abban különbözik az eddig forgalmazott tablettáktól, hogy eredeti kannabiszkivonatból készül, magyarul nem más, mint folyékony marihuána. A marihuána ugyanis a THC-n kívül még rengeteg más aktív hatóanyagot, kannabinoidot tartalmaz, az elszívás, vagy a spray pedig sokkal gyorsabban hat, mint a tabletta.
Egyes tudósok és politikusok mégis kételkednek a marihuána gyógyászati potenciáljában, a legtöbb ország hivatalos szervei pedig büntetőeljárás indítását szorgalmazzák minden olyan beteg ellen, aki ehhez az anyaghoz folyamodik. Magyarországon sem jobb a helyzet. Az országban a becslések szerint 10-15 ezer SM-beteg él, közülük sokan szívnak marihuánát. A Magyar SM Társaság következetesen kerüli a marihuánával kapcsolatos vitát, jelenlegi elnöke szerint nincs lehetőség a kannabisz mint gyógyszer hazai bevezetésére. A társaság volt elnöke, Sipőc Sándor szerint viszont a marihuánának igenis van gyógyászati értéke az SM kezelésében, ő maga is használná, ha erre lehetősége nyílna. A társaság honlapján – mintegy a további vitáknak elejét veendő – közzétették a Neurológiai Szakmai Kollégium állásfoglalását, ami szerint "a jelenleg rendelkezésre álló adatok még nem elégségesek ahhoz, hogy a kannabinoidok bármelyikét bármely neurológiai betegségben, bizonyított hatású gyógyszerként alkalmazhassuk". A Kollégium felhívja a figyelmet a kannabiszfogyasztás kockázataira: így például fiatal embereknél agyvérzést okozhat.
A marihuána gyógyászati alkalmazásával kapcsolatban ma még világszerte heves viták folynak. Tudományos kutatások szerint a kannabisz növény viszonylagos hatékonysággal és biztonsággal alkalmazható számos gyógyíthatatlan betegség, így az SM, a rák, vagy akár az AIDS egyes tüneteinek (pl. fájdalom, hányinger és étvágytalanság) csillapítására. Az Egyesült Államokban nem kisebb intézmény, mint a Belgyógyászati Intézet (Institute of Medicine) mondta ki 1999-ben, hogy a kannabisz terápiás potenciállal rendelkezik. A brit Lordok Házának Tudományos Bizottsága 1998-ban kijelentette, hogy "elegendő tudományos bizonyíték" áll rendelkezésre a kannabisznak az SM-betegség kezelésében való orvosi alkalmazására.
A hazai szakmai kollégium sajátos szelektív látásmódban szenved a tudományos kutatások számbavételénél, mivel míg a kannabisz orvosi felhasználásának terjedelmes szakirodalmát és gyakorlatát nem tartja meggyőzőnek, addig hitelt adnak olyan anekdotikus, a tudományosság kritériumait nélkülöző beszámolóknak, amelyek a kannabiszfogyasztást összefüggésbe hozzák a fiatalkori stroke kialakulásával (spanyol kutatók összesen tizenöt olyan esetet találtak, amikor a fiatalkori stroke bekövetkezése talán, de nem bizonyítottan összefügghet a kannabiszhasználattal – miközben milliók fogyasztják a szert). Számos jelenlegi kutatás éppen arról számol be, hogy a kannabioidok védelmet nyújtanak az agyvérzés roncsoló hatásaival szemben, sőt, a rákos sejtburjánzást is megállíthatják. A kannabiszfogyasztás kockázatai ráadásul meg sem közelítik egyes receptre kapható gyógyszerek rendeltetésszerű használatának kockázatait. Ami pedig a szájspray használatát illeti, a kollégiumnak illene felfrissítenie álláspontját: Angliában nemrégen publikálták annak a dupla vak, placebo kontrollált vizsgálatnak az eredményeit, amely szerint a spray hatékonyan és biztonsággal alkalmazható az SM szimptómáinak enyhítésében.
A kannabisz nem csodaszer, valószínűleg nem mindenkinél hatásos, egyeseknél akár kellemetlen mellékhatásokkal is járhat – mint egyébként minden más gyógyszer. De vajon habozhatunk-e alkalmazni, ha jelentősen megkönnyíti gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, napi fájdalmakkal küzdő embertársaink életét.
Sárosi Péter (TASZ)
