• Skip to main content
  • Ugrás az elsődleges oldalsávhoz
  • Ugrás a lábléchez
  • Kezdőlap
  • Magunkról
  • Blog
  • Café
  • Filmek
  • Cikkek
  • Segítő helyek
  • HU
    • EN
    • RU

Marihuána: van értelme „betiltani” egy növényt? (Nlcafé)

január 24, 2014 | Szerző: Kardos Tamás

Tweet

Gondolatébresztő cikk a pszichoaktív szerek használatáról és törvényi szabályozásáról egy pszichológus szemszögéből – néhány pontatlansággal

Az integrálszemléletű pszichológus Gánti Bence írásának talán legnagyobb érdeme, hogy nem a megszokott ellenző vagy támogató szemszögből közelít a marihuána legalizációjának kérdéséhez, hanem történelmi, kulturális és pszichológiai érvekkel támasztja alá mondandóját. Az már önmagában üdvözlendő, hogy a Nők Lapja Café teret nyújtott egy efféle kísérletnek, ahogyan azt is örömmel láttuk, hogy pár napja egy interjún keresztül ismertették a Kék Pont álláspontját a tűcsere szolgáltatás fontosságáról. Ha tudatosan választott új irányról van szó, akkor csak üdvözölni tudjuk. De térjünk a legalizáció létjogosultságát taglaló friss írásra!

 

 

Gánti a természetben található pszichoaktív növények hagyományos, spirituális célú használatát állítja szembe a felgyorsult nyugatra jellemző szintetikus szerhasználattal, ahol évtizedek óta kriminalizálással és elrettentéssel igyekeznek elejét venni a drogfogyasztás jelenségének – kevés sikerrel. Bár az eszményi múlt vs. félrecsúszott jelen típusú összevetés minden bizonnyal túlságosan idealizált – hiszen az abúzus a régi korokban sem volt ismeretlen, ahogyan a szintetikus szereknek is létezik mértékletes, spirituális célzatú, modernkori használata – a megközelítés elvezet a szerző alapgondolatához, miszerint „a szer használati módja jobban meghatározza az élményt, mint a szer maga”, ezért is kell törekedni a mértékletes használatra, amit a szerhasználat tiltáson és démonizáláson alapuló szabályozása egyáltalán nem segít elő.

A hagyományos drogok mértékletes fogyasztásával hamarosan eljutunk a kannabiszhoz, amely – Gánti érvelése szerint – „az egyik legártatlanabb szer, valószínűleg ezért is épp ezt legalizálta az amerikai kormány”. Itt muszáj megállnunk egy pillanatra, hiszen az elmúlt évek a média által is felkapott történései nem pontosan erről szóltak. Annak ellenére, hogy Colorado és Washington állam lakossága a kannabisz legális szabályozása mellett döntött, a további 48 államban a szövetségi kormány továbbra is szigorúan lép fel a marihuánával kapcsolatos tevékenységekkel szemben. Másfelől a legalizáció számos motivációi közül az alacsony kockázat csak az egyik. A legális szabályozás támogatói emellett fontosnak tartják az életkorhoz kötött vásárlással a fiatalkorúak védelmét, a fogyasztók leválasztását a feketepiacról és a bűnszervezetek meggyengítésével párhuzamosan az állami bevételek növekedését, hogy csak néhány további érvet említsünk. Tévedés továbbá a bevezetőben említett „torinói legalizáció” – bár a média a történteket valóban így tálalta – a városvezetés csupán a növény gyógyászati célzatú használatát engedélyezte.
Saját szakterületére térve Gánti beszámol a kannabisz használatának különböző motivációiról, mely felsorolásában lehet önismereti, spirituális célzatú, vagy feszültségoldó, rekreációs jellegű és említést tesz a fogyasztáskor esetenként megjelenő negatív tünetekről, melyek – visszatérve a szerző kiindulópontjára – egy sámán, vagy a modern korban egy pszichoterapeuta felügyelete mellett elkerülhetők. Végkövetkeztetésként Gánti azt tartaná ideálisnak, ha a kannabisz és a pszichedelikumok „lélektan-orientált módon” lennének szabályozva, de az elképzelés kifejtésére sajnos már nem vállalkozik.
Összességében a cikk szokatlan megközelítése egyedi színfolt a gyakran már sematikussá váló legalizáció pro és kontra cikkek között, de a szerző a szakterületéről eltávolodva helyenként pontatlanságot fogalmaz meg és bár példaként tekint a kannabisz tradicionális használatára sajnálatos módon megfeledkezik a növény jótékony egészségügyi hatásairól melyek szintén alapvető szerepet játszottak a kritizált kriminalizáló és démonizáló megközelítés felülbírálásában.
Kardos Tamás
Drogriporter
2014.01.24.

Kategória: Hírek Témák: Legalizáció, Médiamonitor

Ezt a cikket ingyen olvashatod, de a megírásuk és a filmjeink elkészítése nincsen ingyen. A Drogriporter egy non-profit szervezet, amelynek szüksége van a támogatásodra!

Segítsd munkánkat egyszeri adománnyal, vagy LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG havi rendszeres támogatással!

Elsődleges oldalsáv

SEGÍTSD MUNKÁNKAT EGYSZERI ADOMÁNNYAL, VAGY LEGYÉL TE IS DROGRIPORTER TÁMOGATÓ TAG HAVI RENDSZERES TÁMOGATÁSSAL!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.
  • Facebook
  • Twitter
  • YouTube

Search

Itt böngészhetsz több száz drogpolitikai filmünk között!

Az animációs dokumentumfilm Kosztya Proletárszkij és édesanyja, Irina Proletárszkij 2008-as interjúinak felhasználásával készült. Rajzolta Rontó Lili. Rendezte és vágta Takács István Gábor. Narrálta Ánya Szarang.

Témáink

A drogháború költségei (Count the Costs kampány) Afrika Depresszánsok Diszkórazzia dosszié dizájner drogok Dohány Drogprevenció Drogszabályozás Emberi jogok ENSZ drogpolitika Eurodrog Európai Drogpolitikai Kezdeményezés (EDPI) Filmek Hatályos jogszabályok Heroin dosszié Kanada Kannabisz-Szkizofrénia dosszié Latin-Amerika Legalizáció Linkek Magyar drogpolitika Marihuána Médiamonitor Nemzetközi szervezetek No Brog Rovat Online tanulmányok Opiátok Oroszország drogpolitikája Pszichedelikus drogok Pszichedelikus gyógyászat PSZK dosszié Schedel Andor gyűjtemény Stimulánsok Szcientológia dosszié TASZ kiadványok Tűcsere dosszié USA Ártalomcsökkentés Ázsia

Footer

Jogriporter Alapítvány 2017
1032 Budapest
San Marco utca 70.
Postafiók: 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net

Search

További oldalaink:

Drogriporter Blog

Jogriporter Alapítvány 

Room for Change Campaign

Dare to Act Campaign

Drogriporter