Az integrálszemléletű pszichológus Gánti Bence írásának talán legnagyobb érdeme, hogy nem a megszokott ellenző vagy támogató szemszögből közelít a marihuána legalizációjának kérdéséhez, hanem történelmi, kulturális és pszichológiai érvekkel támasztja alá mondandóját. Az már önmagában üdvözlendő, hogy a Nők Lapja Café teret nyújtott egy efféle kísérletnek, ahogyan azt is örömmel láttuk, hogy pár napja egy interjún keresztül ismertették a Kék Pont álláspontját a tűcsere szolgáltatás fontosságáról. Ha tudatosan választott új irányról van szó, akkor csak üdvözölni tudjuk. De térjünk a legalizáció létjogosultságát taglaló friss írásra!

A hagyományos drogok mértékletes fogyasztásával hamarosan eljutunk a kannabiszhoz, amely – Gánti érvelése szerint – „az egyik legártatlanabb szer, valószínűleg ezért is épp ezt legalizálta az amerikai kormány”. Itt muszáj megállnunk egy pillanatra, hiszen az elmúlt évek a média által is felkapott történései nem pontosan erről szóltak. Annak ellenére, hogy Colorado és Washington állam lakossága a kannabisz legális szabályozása mellett döntött, a további 48 államban a szövetségi kormány továbbra is szigorúan lép fel a marihuánával kapcsolatos tevékenységekkel szemben. Másfelől a legalizáció számos motivációi közül az alacsony kockázat csak az egyik. A legális szabályozás támogatói emellett fontosnak tartják az életkorhoz kötött vásárlással a fiatalkorúak védelmét, a fogyasztók leválasztását a feketepiacról és a bűnszervezetek meggyengítésével párhuzamosan az állami bevételek növekedését, hogy csak néhány további érvet említsünk. Tévedés továbbá a bevezetőben említett „torinói legalizáció” – bár a média a történteket valóban így tálalta – a városvezetés csupán a növény gyógyászati célzatú használatát engedélyezte.

Saját szakterületére térve Gánti beszámol a kannabisz használatának különböző motivációiról, mely felsorolásában lehet önismereti, spirituális célzatú, vagy feszültségoldó, rekreációs jellegű és említést tesz a fogyasztáskor esetenként megjelenő negatív tünetekről, melyek – visszatérve a szerző kiindulópontjára – egy sámán, vagy a modern korban egy pszichoterapeuta felügyelete mellett elkerülhetők. Végkövetkeztetésként Gánti azt tartaná ideálisnak, ha a kannabisz és a pszichedelikumok „lélektan-orientált módon” lennének szabályozva, de az elképzelés kifejtésére sajnos már nem vállalkozik.

Összességében a cikk szokatlan megközelítése egyedi színfolt a gyakran már sematikussá váló legalizáció pro és kontra cikkek között, de a szerző a szakterületéről eltávolodva helyenként pontatlanságot fogalmaz meg és bár példaként tekint a kannabisz tradicionális használatára sajnálatos módon megfeledkezik a növény jótékony egészségügyi hatásairól melyek szintén alapvető szerepet játszottak a kritizált kriminalizáló és démonizáló megközelítés felülbírálásában.