Az utóbbi napok heroinban gazdag hírei után tegyünk egy kis kitérőt az élsportolók világába az Olimpia kapcsán.
Ezúttal két cikket is ajánlunk, amelyek a versenyre való készülés kevésbé népszerű oldalával foglalkoznak.
Az első írás, amely a zona.hu oldalon jelent meg, a Der Spiegel című német hetilap Angel Herediával, a mexikói doppingdílerrel készített interjújának fordítása.
Egy kis ízelítő a sportesemények mögött zajló doppingvilágból:
„– A sport minden szintjén doppingolnak?
– Igen, csak a dopping minősége különbözik. A szegények egyszerű szteroidokat vesznek, és reménykednek, hogy nem ellenőrzik őket. Ha a sztárok közé tartozol, havi ötvenezer dollárt keresel, ehhez jönnek még a fellépőpénzek, a cipőszerződések. Befektetsz százezer dollárt, és én építek neked egy kimutathatatlan dizájnerszert.
– Léteznek még tiszta sportágak?
– Az atlétika, az úszás, a sífutás, a kerékpár menthetetlen. A golf? Az sem tiszta. Foci? Focisták jönnek hozzám, és mondják, hogy vonaltól vonalig kell rohangálniuk anélkül, hogy elfáradnának, háromnaponta pedig játszaniuk. A kosarasok zsírégetőket szednek, amfetamint, efedrint. Baseball? Haha. Szteroid az előkészületeknél, amfetamin a meccsen. Még az íjászok is szednek nyugtatókat, hogy a karjuk ne remegjen. Mindenki doppingol.
– Még egyszer: állandó teljesítmény világszínvonalon dopping nélkül elképzelhetetlen?
– Igen. 44 másodperc 400 méteren? Elképzelhetetlen. 71 méter a diszkosszal? Kizárt. Előfordulhat, hogy valaki egyszer hátszéllel 9,8 másodperc alatt futja a százat. De tízszer egy évben tíz alatt esőben és hőségben? Csak doppinggal.”
Mindemellett Heredia bizonyos doppingszerek használatát mégis engedélyezné. Részletek az interjúban.
A másik cikk „Szabadság, szer” címen a Magyar Narancs mai számában jelent meg Dénes Ferenc spotközgazdász tollából és alapos történeti áttekintéssel szolgál az élsport és a doppingolás kettősének viszonyáról. Az írásból az emberi jogi és etikai dimenzió sem hiányzik, amelyből kiderül, hogy a doppingszerek engedélyezése és tiltása körül zajló diskurzusok bizonyos érvei meglepő átfedéseket mutatnak a napokban újra fellángolt drogpolitikai vitákkal.
A cikk idevágó részét összefoglalva a tiltás mellett érvelők az egészségvédelem mellett foglalnak állást, a tisztességtelen előnyhöz jutást, a sport eszményének megcsúfítását róják fel a doppingolóknak és úgy vélik, hogy ha senki sem szed semmit, akkor ugyanúgy kijönnek a teljesítménybeli különbségek, mintha mindenki doppingol.
A doppingszerek liberalizációját szorgalmazók szerint azonban a társadalom tagjai számos teljesítményfokozóval élhetnek törvényesen, ugyanakkor az egészségtelen életmódnak is számos fajtája választható mindenféle szankció nélkül, tehát nem indokolt pont a sportolóktól elvitatni ezt a jogot. Másik érvük szerint a doppingok tiltása az, ami egyenlőtlenné teszi a versenyeket, hiszen így csak a gazdagabbak jutnak hozzá a legjobb teljesítményfokozókhoz. Gyakorlati szempontból pedig a doppingháború megnyerhetetlen, hiszen a gyártók mindig egy lépéssel az üldözők előtt járnak, így a reménytelen harc fölöslegesen emészt föl vagyonokat, miközben a gyógyszergyáraknak mindkét oldalról fizetnek.
A cikk tartalma ezzel még közel sem merült ki, mindenképpen megéri rászánni azt a tíz percet!
Kardos Tamás
Drogriporter
2008.08.14.
