Elfogult ismertető egy a drogpiacról már eltűnt szerről
Utoljára idén februárban foglalkoztunk a tinédzserekhez szóló KamaszPanasz weboldallal egy komoly csúsztatásokat tartalmazó cikk kapcsán. A szerkesztők azóta is gőzerővel írják a változó színvonalú tájékoztatókat és a legutóbbit olvasva egyértelművé vált, hogy eljött az újabb monitorozás ideje.
A cím alapján felvetődik a kérdés, hogy a klasszikus MDMA tartalmú tabletták használatának kockázatairól olvashatunk, melyek gyakorlatilag eltűntek a drogpiacról, vagy pedig napjaink Ecstasyként kínált, ám az MDMA-t még hírből sem ismerő piruláiról. A válasz nem sokat várat magára. Miután megtudjuk, hogy az Ecstasy egy „hallucinogén stimulálószer” (nem, nem az, hanem a legismertebb entaktogén, vagyis az empátia, a szeretet és a közelség érzését fokozó szer), a következőket olvashatjuk: „Egy 100 mg-os tablettában 75 mg MDMA van”.
Vagyis a KamaszPanasz nem csupán azt feltételezi, hogy napjainkban még mindig MDMA-t tartalmaznak az Ecstasynak nevezett tabletták, hanem úgy hiszi, hogy ezeket olyan szigorú előírások alapján állítják elő, ami egységes hatóanyag-tartalmat eredményez. A szerzők valamiért nem veszik számításba, hogy illegális drogról lévén szó, az előállítás zuglaborokban történik, ahová nem ér el az ÁNTSZ keze, így nemhogy a hatóanyag aránya, de maga a hatóanyag is a vegyészek kénye-kedve szerint alakul. Ez a félretájékoztatás elsősorban azért veszélyes, mert a cikket olvasó kamaszok könnyen készpénznek vehetik az olvasott információt, és más weblapokra is ellátogatva egy tablettával egy enyhe-közepes erősségű élményre készülhetnek. Ezek a pórul járt fiatalok jó eséllyel csak a tabletta bevétele után ismerik fel, hogy valami egészen más szerrel van dolguk, mint amiről a KamaszPanasz cikkében olvastak. Érdemes belenézni az Ecstasydata, vagy akár a magyar Ecstasy Tabletta Adatbázisba, hogy képet alkothassunk arról, miket is tartalmaznak napjaink tablettái.
A cikk további része kimerül a jól ismert riogatásban, ahol a kockázatok nem megelőzendő lehetőségekként, hanem elkerülhetetlen szükségszerűségekként jelennek meg. Szó esik például a túlzott és a nem elégséges folyadékbevitelről, de még véletlenül sem derül ki az optimális vízbevitel mértéke (1 óra alatt fél liter). Olvashatunk a hozzászokás veszélyéről, de nem tudhatjuk meg, mire kell figyelni, hogy ez ne következzen be. Több járulékos egészségügyi kockázat – köztük az elcsúnyulás is! – felsorolásra kerül, de hivatkozások híján nem tudhatjuk, hogy mindezek milyen használati mintázat mellett és mekkora eséllyel fenyegetnek. Az Ecstasy ilyetén bemutatásának legnagyobb valószínűséggel az az eredménye, hogy aki eddig is tartott tőle, az ezután sem fogja kipróbálni, aki pedig kíváncsi, az más helyen próbál utánajárni az alaposabban és hitelesebben leírt kockázatoknak. Az elrettentő tájékoztató legnagyobb hibája mégis az, hogy egyáltalán nem reagál a drogpiaci változásokra és semmit sem szól arról, hogy a legnagyobb veszély a továbbra is Ecstasynak nevezett tablettákkal már az, hogy a használó alaposabb vizsgálatok nélkül nem tudhatja, hogy egy-egy pirula milyen szert is tartalmaz. Röviden: a Kamaszpanasz egy olyan szerről írt elfogult ismertetőt, amely egy bő éve eltűnt a drogok piacáról.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.09.28.
