„Bethlen János – Csernus Imre pszichiáter van itt, jó reggelt kívánok.
Csernus: – Jó reggelt kívánok.
Bethlen: – És azért kértük hogy fáradjon ide, mert olvastuk az újságban, hogy ebben a bizonyos marihuána vitában állást foglalt. És ha jól értelmezem, akkor azt mondta, hogy nem helyesli ugyan, hogy az alkalmi fogyasztókat börtönbüntetéssel fenyegeti a Büntető Törvénykönyv, ám de veszedelmesnek tartaná hogyha legalizálnák ezt a szert.
Csernus: – Ez így van.
Bethlen: – És egyébként mi a véleménye ezekről az akciókról amik most zajlanak szerdánként, hogy egy pár ember elmegy és följelenti magát, hogy ő drogozott, azért, hogy eltereljék, hogy eltöröljék a Büntető Törvénykönyvből ezt a passzust?
Csernus: – Én azt gondolom, hogy nagyon ügyesen csinálják, mivel összemossák a dekriminalizálást a legalizással. Tehát valójában biztos hogy minden törvénynek van kis kapuja, és találtak egy olyan kiskaput, amelyet nagyon ügyesen meglovagoltak, és ennek függvényében én azt gondolom, csak önmagukra gondolnak, maguk fejével gondolva nem gondolnak a serdülők óriási többségére. Azért mondom ezt, mert manapság a serdülők egyre inkább szeretnék követni a felnőtt mintát.
Bethlen: – Ez mindig így volt. Nem?
Csernus: – Ez mindig így volt, kétségtelen, csak most azért egy kicsit változik a dolog, mivel ebben a rettenetesen rohanó világban a felnőttek körében is egyre kevesebb a hiteles minta. Egyre több az a felnőtt ember, aki valamilyen szempontból valamit, feszültségeket, vagy a rossz érzésüket valamivel kompenzálják. És ebből következtetve, hogyha liberizálnák a marihuána fogyasztását, akkor a fiatalok ugyanazt csinálnák mint a felnőttek. Már így is egy felmérés szerint már minden negyedik serdülőnek nagyon komoly pszichés problémái vannak, és ennek egy jelentős része már fiatal korában, tizennyolc év alatt pszichológushoz és pszichiáterhez keveredik. És hogyha még erre rászabadítanánk a …”
…
„Bethlen: – Ez, ez nagyon érdekes, csak most voltaképpen azt hiszem, hogy egy picit mégis elmentünk a kábítószer témától, mert ez nem egészen ugyanaz, habár rá lehet erre is szokni. De mondjuk ez annyiban mindenképpen más, hogy nem biológiailag módosítja az agy funkciót. Nem?
Csernus: – Sokkal rosszabb az, hogyha, mivel a személyiség fejlődés egy nagyon fontos szakaszában, amikor az etikáknak, a normáknak, a mértéktartásnak a modelljei kellene hogy kialakuljanak, belép egy pszicho aktív vegyület, amelynek a kiürülése két-három hét, és olyan szinten torzítja a személyiséget, hogy nagyon sok kollégám azt mondja, hogy ezek a fiatalok olyan, olyan ködössé válnak személyiség szerkezetileg, olyan megfoghatatlanná, csuszamlóssá, és eközben a depresszív állapotok, a magatartás zavar, az erőszak, az agresszivitás, a tanulási nehézségek sorozata, majd az iskola váltások, otthoni erőszak. Például előszeretettel kimutatták azt, hogy a tizenéves srácok, mert döntő többségben fiúk használnak marihuanát, és hogy tizenöt-hat éves srácok hogyha, az őket egyedül nevelő anyákat akár többször megverik, hogyha nem adnak pénzt nekik.”
…
”Bethlen: – Ezekre az úgynevezett könnyű drogokra? Vagy pedig ezek már…
Csernus: – Én nem tartom ezt könnyű drognak, pontosan a ránk jellemző mértéktelenség miatt.
Bethlen: – Hát annyi különbség talán van, hogy nincs neki halálos adagja mondjuk, mint az ópiumnak.
Csernus: – Halálos adagja nincs, csak körülbelül nyolc-tíz év alatt a személyiséget úgy fordítja ki, hogy az illető ember észre sem veszi.
Bethlen: – Mindenkiét, vagy pedig, vagy többnyire, vagy pedig ez gyenge, valami gyöngeség, valami defektus kell?
Csernus: – Nem mondanám, hogy ez egy gyönge, eleve a füvek THC tartalma, mariuhána THC tartalma, az elmúlt öt-hat évet nézve, azért elég ugrásszerűen fokozódott. És hogyha …
Bethlen: – Igen? Tehát amit ma árusítanak itt illegálisan, az nem ugyanaz mint húsz évvel ezelőtt?
Csernus: – Nem. Nem. És hogyha valamiből többet szívok, mármint egy adott grammban nagyobb grammot szívok, előbb fogok hozzászokni. Mint hogyha nem, mondjuk az alkoholizmus az talán rossz példa, de hogyha valaki fröccs helyett folyamatosan mondjuk whiskyzne. Töményet fogyasztana. Hát a februári IPM-ben az egyik magyar akadémikus részletesen leírta, hogy a marihuána hogyan okoz függősséget.”
…
Csernus: – Freund Tamás, persze. És hogy ez az egyik, a Kendermag Egyesület meg valójában önmaguk, önmagukat úgy hangsúlyozzák ki, hogy ők esetleg egy adott életben élnek, adott normákkal. De tegyük fel adott személyiség szerkezettel is. Nem lehet tudni, mert hát ezt nem vizsgálják, de ez az általánosítás, hogy most a liberalizálás, és akkor hogy az állam ebből profitálna is, de ez, ez a tipikus, hogy az esetleges rövidtávú haszon hosszú távú borzasztó kockázat. Már így is már olyan nagy probléma van, hogy a pszichológusok, pszichiáterek száma már messze-messze nem elég, hogy valamilyen szinten egyensúlyba tartja a mai magyar mentálhigiénének, a defektusainak a gyógyítását. Nem úgy, hogyha még erre rászabadulna a liberalizálás során a mértéktelenség. Mert azt nem lehetne kivédeni, hogy a tinédzser ember ugyanúgy meg lenne a fekete piac …
Bethlen: – Most vagyunk egy változásban azt hiszem, ami a marihuána megítélését illető úgy általában a világban. Tehát valamikor valóságos forradalom volt ez a hetvenes években, amikor azt mondták, hogy ez nem rosszabb mint az alkohol, akkor miért ne lehetne, a fiatalok, ugye volt erről film is, az Elszakadás című film, hogy a fiataloknak hogy feloldja azokat a csúnya gátlásait, ez a fű, és most a biológia, vagy nem tudom hogy mitől, de most ez mintha megváltozna, és nem, nálunk pedig mintha fázis késésbe volnának, most akarják megvívni ezt a forradalmat. Ez nem így van?
Csernus: – Ez elképzelhető, valójában így van, de én sokkal fontosabbnak tartanám azt, hogy például tegnap beszéltem arról, hogy, hogyha megnézzük a stabil családi modellt, hogy manapság mennyire nem látható egy jó házasság, hogyha nincs jó házasság, vagy kiegyensúlyozott családi élet, akkor ezek a serdülők miben élnek valójában. És hogyha erre rápakoljuk még a fűnek a nagyon komoly pszicho aktív hatását, akkor azt gondolom, egy józan paraszti ésszel is meg lehet jósolni ennek akár, nem kell hosszú távon gondolkodni, hanem csak a rövid távú következményeit.
Bethlen: – Jó, hát nem fogják a füvet egyáltalában legalizálni itt, ez ki van zárva. Tehát az Alkotmánybíróság ennél sokkal szigorúbb volt legutóbbi ítéletében. Bajban is vannak a kormánypártok, hogy olyan törvényt írjanak, hogy amit kihúzott az Alkotmánybíróság enyhítést, azt valahogy visszacsempésszék anélkül, hogy megszegnék az alkotmánybírósági határozatot, amely azt mondja, hogy nem, nincs olyan jog, hogy a mámorhoz való jog. Tehát hogy, tehát ezt úgy büntetni, hogy ne legyen kötelező, nem tudom én, börtönbe csukni, mert most se kötelező börtönbe csukni őket.
Csernus: – A mámorhoz való jog, én azt gondolom, hogy valójában a realitás előli menekülésnek a törvényesítése lenne. Hogy ne kelljen azzal szembenézni ami van, és akkor elkezdjünk azzal dolgozni ami van, ne meneküljünk el a realitásból, ne vegyük tekintetbe a mindenkori aktuális helyzetünket, hanem keressünk valami illuzionisztikus világot.”
…
„Bethlen: – Na most vannak híres művészek, akik ettől ugye, ettől meg más szerektől, egészen másképp látják a dolgokat, és sokkal jobb, nem tudom én, képet tudnak festeni, mint enélkül. De hogyha ezzel kiállnak, hogy ők, mert van egy pár, nagyon jelentős, vagy többé-kevésbé jelentős ember, híres ember, aki azt mondja, hogy én is szívtam. Ebben a mostani kampányban. És nem tudom, hogy ezek, ők meggondolták-e, hogy részben becsületes dolog ha az ember bevallja, másfelől viszont ezzel mintát mutatnak, rossz mintát. Ez nem így van?
Csernus: – A gyerekek elsősorban azt a mintát fogják preferálni, amelyek az ő szájízük szerint vannak. Tehát a mai serdülők előszeretettel hangsúlyozzák a jogaikat, és egyre kevésbé a kötelességeiket. És ez nagy baj ránk nézve felnőttekre.”
…
„Bethlen: – Más, más is a fű valahogy, még más a gyerekeknél mint, akik ezt kipróbálják, mint az alkohol. égy beszélnek róla, mint egy személyről. Tehát nem tudom, mint egy barátról. Tehát azt helyettesíti. Nem?
Csernus: – Nagyon sok felnőttnek én azt gondolom, valódi barátja nincs, és ebből a szempontból hogy várjunk el a gyerekektől olyat, amit mi magunk nem tudunk megcsinálni a saját köreinkben. Ugyanazt fogják lekövetni, amit mi mutatunk, mindenben. Hogyha egy kislány felhúzza az anyja cipőjét, és össze-vissza kisminkeli magát, akkor a konfliktus kezelési módszereinket, mechanizmusainkat is le fogják utánozni.
Bethlen: – De ugye akik védelmezik a füvet, azok azt mondják, hogy nem rosszabb mint az alkohol, nem rosszabb mint a cigaretta. Akkor mi az, hogy pont ezt tiltják?
Csernus: – Hazugság.
Bethlen: – Rosszabb?
Csernus: – Nem. Rosszabb vagy nem, mindegyik szernek meg van a megfelelő hosszú távú és rövid távú következménye. Az, hogy a fű hosszú távon aszociálissá tesz, a rövid és a hosszú távú memóriába is beleszól, kialakul az úgynevezett amotivációs szindróma, amikor már semmi más nem érdekel, csak a fű megszerzése és elszívása, a társkapcsolati kapcsolataink leépülnek, igazából barátom nem lesz, mint ahogy Ön is mondta, hogy a barátom a fű lesz, és semmi más, és valójában az új nagy kreativitásokat igénylő dolgokat nem fogom tudni megcsinálni, mert csak a régi rutin dolgokat, rutinszerűen tudom csinálni, mert azok beívódtak, de azt is lassabban, a tanulás és a megjegyzés képessége lecsökken jelentősen, mint ahogy én látom amikor főiskolákról olyan második, harmadik évben buknak ki a srácok, mert ahogy egyre inkább fokozódik a követelmény rendszer, vagy fél évben a tanult anyag következtében egyre nagyobb követelmény rendszer, és ennek következtében meg lehet tanulni azt anyagot, csak mondjuk két hónap alatt, de a vizsga időszak egy hónap. És egyértelmű, hogy ki fognak hullani.
Bethlen: – Hát itt járt többször is egy pár ember, aki részt vett ebben a tiltakozó akcióban, és az egyikük elég jelentősen izzadt, és én arra gondoltam, hogy most mi lenne ha megkérdezném tőle, hogy nincs ott más is mint fű? Ez az izzadás nem feltétlenül jelenti azt, azért jó hogy nem kérdeztem meg. Ugye?
Csernus: – Az izzadás az nagyon sokszor a fűnek az egyik fizikális megvonási tünete. Tehát az hazugság, hogy csak pszichés megvonási tüneteket okoz, fizikális megvonási tünetek vannak. Például megmutatom, hogy általában aki rendszeresen használ füvet, egy hét után körülbelül hogy néz ki a keze. Így remeg, mint egy alkoholistának például. És én akárhogy is nézem, ez fizikális megvonási tünet.
Bethlen: – Hát igen.
Csernus: – Akkor a verejtékezés, az alvás zavar, és hogy milyen szinten van szétesve a személyisége, a hozzáállása különböző normákhoz, arról ne is beszéljünk.
Bethlen: – Köszönöm szépen.
Csernus: – Szívesen.”
A teljes interjút itt lehet megnézni!
