A kis cikk kábítószerező óvodásokkal és ötéves drogfüggő kislánnyal riogat, akit 12 éves bátyja szoktatott rá a kábítószerre
Idézet:
"Szomorú rekordok
A Baptista Szeretetszolgálat munkatársa Miletics Marcell a Napi Ásznak elmondta: ők már ötéves kislánnyal is találkoztak, aki drogfüggő volt. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy 12 éves testvére szoktatta rá a kábítószerre. Az utcán az is egyre jellemzőbb, hogy a normális családi életből kiszakadt fiatalok a hajléktalanokkal drogoznak együtt. Miletics szerint a drogfogyasztás sajnos már az óvodásokat is érinti."
 Médium: Napi Ász Szerző: Ismeretlen Email: info@napiasz.hu Fax: 3740369 Telefon: 3740374 Szerkesztőség: 1061 Budapest Andrássy út 20. Főszerkesztő: Gál Gyula Kiadó: G-Publishing Kft. |
Egyáltalán nem vonjuk kétségbe a Baptista Szeretetszolgálat munkatársának igazát, miszerint létezhetnek ilyen esetek, de bemutatásukkor figyelemmel kell lenni arra, hogy minden valószínűség szerint extrémen ritkán fordulnak elő. Részletes véleményünket lásd az újságnak küldött levelünkben. A cikkről annak az újságírónőnek az esete jut eszünkbe, aki Pulitzer díjat kapott a Washington Post-ban megjelent írásáért, melyben egy nyolc éves heroinfüggő kisfiúról tudósított.
„Jimmy nyolc éves, harmadik generációs heroin-függő. Koravén kicsiny fiú vöröses hajjal, bársonyos barna szemekkel, vékonyka barna karjának finom bőrét tűnyomok pettyezik,”
Így kezdődött a címlapon szereplő cikk 1980. szeptember 28.-án. Janet Cooke története szerint a kisfiút öt évesen szoktatta rá heroinista anyja a kábítószerre. Mára napi adagját nevelőapja vagy más a házukban lógó junkiek adják be neki, „hipnotikus bólogatásba küldve vele a kisfiút,” aki egyébként dealerkedéssel is foglalkozik kis barátai között.
A cikknek azonnal óriási visszhangja lett, a washingtoni polgármester több száz rendőrből és szociális munkásból álló alakulatot hozott létre hogy találják meg a gyermeket, akik három héten keresztül intenzíven kutattak utána a városban. Iskolások ezreinek karját vizsgálták át tűnyomokat keresve, 10.000 dolláros nyomravezetői díjat ajánlottak fel. A Washington Post nem volt hajlandó kiadni Jimmy-t, hivatkozva az Alkotmány első kiegészítésére, mely garantálja az informátorok védelmét. Cooke és munkatársa egyébként 11 órán át keresték őt, de az újságírónő nem emlékezett rá hogy pontosan hol is állt a ház. Nem talált ilyen fiatal heroin-függőt a Post 11 másik újságírója sem, akiket erre állítottak rá, mondván, „biztosan lesz több is belőlük”.
A cikk 1981-ben Pulitzer díjat nyert, a Post újranyomta és állította, hogy bár nem találták meg a gyereket, az ilyen fiatal heroinfüggők sajnos gyakoriak. Két nappal később a Pulitzer bizottság visszavonta a díjat, mert Cooke bevallotta, hogy a történetet ő találta ki. Soha nem találkozott a kis Jimmy-vel, sem anyjával, sem annak barátjával. A tanulságokról, hogy hogyan ette meg az egész sajtó, a rendőrség, a polgármester, a Pulitzer bizottság ezt a teljesen életszerűtlen történetet, ajánljuk Craig Reinarman és Ceres Duskin, a Kalifornia Egyetem kutatóinak cikkét, mely Dominant Ideology & Drugs in the Media címen íródott. Érdemes elolvasni!
