Idézetek a cikkből. A teljes cikket el lehet olvasni itt, regisztráció után.
"Megölném magát, mondta Újpesten, az utcán G., a huszonhét éves drogos, miközben tűt cserélt. Ha biztosan tudnám, hogy van pár milliója, akkor tarkón lőném. Az utcán. Nekem magával nincs bajom. De pár százmillióért a barátomon kívül én bárkit. Maga akarta, hogy őszintén beszéljek. Hát lelőném.
Megölném magát – mondta Újpesten, az utcán G., a huszonhét éves drogos, miközben tűt cserélt. Használtért kapott újakat a Baptista Szeretetszolgálat utcafrontosaitól. – Ha biztosan tudnám, hogy van pár milliója – mondta az autóklub mögött -, akkor tarkón lőném. Az utcán. Nekem magával nincs bajom. Sem mint újságíróval, sem mint nővel. De pár százmillióért a barátomon kívül én bárkit. Most mi van? Megbántódott? Maga akarta, hogy őszintén beszéljek. Hát lelőném. Szenczy István, a Baptista Szeretetszolgálat egyik utcafrontosa és mobil tűcsereprogramjának vezetője szerint öt-tíz év múlva az emberek nem azt fogják látni, hogy a padokon piálnak a hajléktalanok, hanem azt, hogy éppen szúrnak. Akkorra alakul ki ugyanis a kábítószeres hajléktalanoknak az a rétege, melynek tagjait ma még eltartják a szülők.
…
Államilag támogatott drogfüggők vagyunk – mondta az újpesti autóklub mögött G., a huszonhét éves drogos. – Mert a metadon, amit orvos ír föl, ugyanolyan függőséget okoz, mint a heroin. Vagy rosszabbat. Két éve szedem a metadont. Napjában kétszer. Az ember bemegy az orvoshoz, elmondja, hogy drogos. Heroin és speed, már tíz éve, és le akar állni. Akkor is ezt mondja, ha egyáltalán nem ezt akarja, csak anyagot. Kész színjátszó kör. A drogos azt mondja: doktor úr, le akarok állni, legyen szíves gyógyszert adni, és akkor megkapja ingyen az adagját, amitől elméletileg nem lenne olyan beteg egész nap. Aki nem akar leállni, az legalább nem ilyen betegen megy lopni, csalni, hazudni és rabolni. Itt, Újpesten van olyan bolt, ahová be sem engednek – mondta G., aki tizenhét évesen még nyolcvanöt kiló volt, ma meg jó, ha ötven. Most tárgyalási szünet van a bíróságokon, de szeptemberben majd megkérdezi a bírónő, miért loptam, én meg dehogy fogok arról beszélni, hogy drogos állapotban, mert akkor még jobban büntetnek. Inkább azt mondom, vagyonszerzés céljából loptunk elemet, piát, csokit. Még olyan abszurd dolgot is, mint az óvszer, pedig egy igazi heroinistát nem igazán érdekel az, hogy van barátnője vagy sem. Csak az anyag, annak megszerzése a fontos. Ez az életcél. Az óvszert is el lehet adni. Van rá ember, vannak rá boltok, ahol az árut így szerzik be, és fizetnek érte hatvan-hetven százalékot. Vagy ötvenet. Az ember vagy elfekszik és szenved, vagy alapjáraton, de mindennap nyom, és akkor vagy bemegy a boltba lopni, vagy letépi az utcán valakiről a nyakláncot, vagy körbecsöngeti a házat, és ha nincs otthon senki, berúgja az ajtót, és máris van pénz.
…
Az utcafrontosok azért, hogy feltérképezzék a várost, fél éven át járták Budapest gyógyszertárait. Azt tudakolták, hol fogy a legtöbb fecskendő. Egy újpesti patikus arról beszélt, nem adtak fecskendőt egy drogosnak. Erre öt perc múlva visszajött, és pisztollyal rabolta ki a gyógyszertárat. A patikusok örülnek a misszió vállalkozásának, hogy az utcai drogosoknak steril cseretűket adnak. Tavaly háromezer-kettőszázat, több száz tűt meg úgy szedtek össze közterekről, parkokból, bokrokból, lakótelepekről, háztetőkről, játszóterekről; a nyílt drogfogyasztás Budapesten is megjelent. Az egyik lakótelepi kisgyerek mesélte, hogy utánozva a nagyokat, egy földről felszedett injekciós tűvel ő is szúrt egyet a karjába. Előfordul, hogy az oldalán összegraffitizett Cserebogárt tizenegy évesek keresik fel, és arról beszélnek, az iskolában, a vécében a füvezés mindennapos dolog; ma ez a menő. Múltkor az utcafrontosok egy ötéves kislánytól kunyerálták el a szipus zacskóját. Szenczy István szerint Budapesten a masszív heroinisták, az intravénás droghasználók száma két-háromezerre tehető.
…
Bemegy az ember a patikába mondta G. -, kér fecskendőt, és nem adnak neki. Merthogy tudják, mire kell, mert jártam már náluk egyszer-kétszer elvarázsolva. Aki életében még nem csinálta, az azt hiszi, hogy amikor az ember benyomja magát, másik világba kerül, ahol minden rózsaszínű. Ha az ember normálisat lő, akár a legjobb ismerősömet is kivégezhetik előttem, nem tiltakozom; végignézem. De kilenc év után ilyesmit átélni már nagyon nehéz. Eleve jó cucc kell hozzá. Fogod az anyagot, beleteszed a kanálba, kifőzöd, benyomod a vénádba, és ki tudja, mit vettél? Jót vagy rosszat? Szitkozódsz, mert nem érzel semmit vagy fú, de jó volt. Vagy de jó volt, csak nem ébredsz föl többé. Persze, hogy az összes lövésben benne van, hogy számodra ez lesz az utolsó.
A drogfüggőségtől, vallják az utcafrontosok, meg lehet szabadulni. Ellenben a HIV-, a hepatitisvírustól vagy a büntetett előélettől nem. Az utcafrontosok drogosainak mintegy kilencven százaléka hepatitisszel fertőzött.
…
Kapzsikká lettek az emberek, a dílerek. Jó, rendben, övék a kockázat is, bár azt azért tudnia kell, hogy minden drogosnak akad olyan időszaka, amikor maga is árul. Most meg nincs kitől anyagot venni a környéken. Meghalt mind. Ne jöjjön nekem a lelkiismerettel. Ha valaki azt mondaná, adna a maga megöléséért jó pár milliót, két másodpercig, ha gondolkoznék. Én még annyit sem – mondta P. Most mit izél, elmagyaráztam, nem személyeskedésből ölnénk meg, de maga is tudja, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni. Az apámnak van. Milliomos kis gyökér. Van háza Pomázon meg Németországban, kapcsolatot nem tartunk. Az anyámat meg kilencéves koromig nem is láttam. Ő elvolt a nevelőapámmal, én meg a nagyszülőkkel. Hagyjon már a boldogsággal. Nem érdekel, mikor éreztem olyat utoljára. Annak örülök, ha reggel még fölkelek. Minek. Látja, ilyen a hülye anyagos gondolkodás. Hogy azt is minek. Mert hogy államilag támogatott drogfüggők lettünk; heroint már csak havonta egyszer nyomok. Mit tud maga a leállásról? Az vagy jön, vagy nem. És akkor beledöglesz. Vagy bevisznek a börtönbe, és ott állsz le. Vagy elmégy vidékre, rehabra. Aztán visszajössz egy év múlva, ugyanabba a környezetbe, és visszaesel. Mert ha azt kérdezik, kérsz? te mindig igennel felelsz.
Az utcafrontosok szerint a drogfogyasztók nem bűnözők, nem áldozatok, nem istentől elfordultak, hanem olyan, köztünk élő emberek, akik nem jobbak és nem rosszabbak nálunk. Csak vannak problémáik, amik lehetnek átmenetiek vagy hosszú távúak, esetleg élethosszig tartók. Elhanyagolhatók, komolyak, súlyosak vagy végzetesek. Megállíthatók vagy megállíthatatlanok. Az utcafrontosok, akik között jó pár egykori hosszú drogos is van, egyvalamiben biztosak. Abban, hogy segíteni kell.
