„Tisztelt Nagy Emőke,
Mint orvos állítom, hogy nincs enyhe drog, csak drog van, ami a fiatalnál átmeneti vagy tartós elmezavart, halált okozhat, és az egész családot tönkreteszi,” jelenti ki Juhász Krisztina pszichiáter a Nők Lapja január 26-ki számában („Nincs könnyű drog, csak drog van!”). Én sem értek egyet a könnyű- és keménydrog megkülönböztetéssel. Csak drog van. Alkohol, cigaretta, kávé, kender és heroin. Mindegyik drognak megvannak a maga kockázatai és ártalmai. Mint igazságügyi orvosszakértőnek, Juhász Krisztinának tisztában kellene lennie azzal, hogy a társadalom szempontjából legveszélyesebb drogok nem szerepelnek a tiltott kábítószerek listáján. Évente több tízezer ember hal meg a dohányzás és az alkohol káros következményeiként kialakuló szövődményes betegségekben. Nem kell bizonygatnunk, hány család életét teszi tönkre a szülők mértéktelen ivászata, hány autóbalesetben halnak meg a diszkóból hazatérő ittas fiatalok. Mégsem gondoljuk azt, hogy az alkohol vagy akár a cigaretta betiltása megfelelő megoldás lenne ezekre a problémákra. De miért?
Legfőképpen azért, mert legtöbbünknek vannak tapasztalatai az alkohollal, és jól tudjuk, hogy a legtöbb ember igenis képes arra, hogy kontrollálja a saját ivási szokásait. Közülünk felnőtt emberek közül sokan felháborodnánk azon, ha megtiltanák számunkra a vacsora utáni fröccsöt, a szilveszteri pezsgőzést vagy a tévénézés közbeni szivarozást azzal a felkiáltással, hogy az káros az ifjúságra. Legtöbben úgy gondoljuk, hogy nem fenyegetjük az ifjúságot azzal, ha felnőtt emberek társaságában mértékletes módon alkoholt fogyasztunk, esetleg kávét iszunk. Kevesen gondoljuk azt, hogy az alkohol betiltásának eredményeképpen a fiatalok és az alkoholisták nem jutnának hozzá az italhoz. Emlékszünk még azokra a filmekre, amelyek az amerikai alkoholtilalom idején játszódnak: Al Capone, gengszterek, földalatti szeszcsempészet, illegális bárok. Hiába tiltották, az emberek mindig hozzájutottak az italhoz, sőt, a tilalom miatt többnyire az erősebb, könnyebben csempészhető szeszesitalok terjedtek el, amelyek gyorsabban alakítanak ki függőséget a fogyasztóban. Ez történik ma az illegális drogokkal is. „Abban egyetértés van, hogy a gyerek nem vehet alkoholt, cigarettát a boltban. Miért ne lehetne hasonló közmegegyezés drogügyben is?” – kérdezi a cikkíró. Én is ezt kérdezem: vajon miért ne lehetne hasonló módon engedélyezni a marihuána használatát a felnőttek számára és tiltani a gyerekeknek? Nyugaton a magas adókkal, a reklám tilalmával és a cigarettázást a társasági helyekről kitiltó törvényekkel sikerült elérni, hogy a fiatalok körében jelenleg csökken a dohányzás. Ezek a törvények a marihuána esetében is sikeresen működhetnének.
A közismert válasz erre az, hogy míg az alkoholt és cigarettát lehet mértékletesen fogyasztani, addig a marihuánát nem, és az egyébként is súlyosabb egészségügyi és társadalmi kockázatokkal jár, mellesleg pedig a keményebb drogokhoz vezető kapu. Ezekkel az állításokkal csak egy baj van, mégpedig az, hogy nem igazak. Jelenleg Magyarországon a felmérések szerint mintegy 600.000 ember fogyasztott már marihuánát, a budapesti 18 és 35 év közötti fiatalok mintegy 40%-a. Ha igaz lenne, amit Juhász Krisztina állít, akkor jelenleg a budapesti fiataloknak mintegy 40%-a agykárosodott, elmebeteg prostituáltként tengetné a napjait „ijesztő rémképek” között. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a fiatalok 99%-a nem szokik át az olyan keményebb drogokra, mint a heroin, egyre több fiatal érettségizik le és kerül a felsőoktatásba, sőt, a felsőoktatásban tanulók között köztudottan magasabb a marihuánát fogyasztók aránya, mint az alsóbb iskolázottságúak között. A marihuána fogyasztóira a cikk állításaival ellentétben egyáltalán nem jellemző a részegeknél ismert antiszociális, erőszakos viselkedés, sőt, a kísérletek szerint a fű inkább csökkenti az agressziót. Rendkívül ritka az olyan közúti baleset, amit kizárólag fű hatása alatt követnek el. A fű az alkohollal ellentétben nem vezet szív- és agykárosodáshoz, a dohányzással szemben a tüdőrák kialakulásában sem számít komoly tényezőnek. Ez nem jelenti azt, hogy a fű ártalmatlan lenne. A rendszeresen füvező serdülők (ők szerencsére kevesebben vannak) rosszabbul teljesítenek az iskolában és a magánéletben is. De vajon segít-e rajtuk az, ha a rendőrség bilincsben viszi el őket az iskolából? Segítünk-e rajtuk azzal, ha még egyet beléjük rúgunk? Jelenleg ugyanis ez történik. Vajon nem lenne-e szerencsésebb a családban keresni a problémák forrását és szakemberek segítségéhez folyamodni? Valójában a cikkíró is a büntetőjogon kívül találja meg a problémák megoldását: „azt, hogy otthon érzelmi biztonságot nyújtunk és beszélgetünk a gyerekeinkkel.” Ezzel mélységesen egyet tudok érteni. Fontos, hogy megértsük: a fiatalok nem fogják elutasítani a drogokat félrevezető információk vagy elrettentő jogszabályok miatt. Aki ezt állítja, az nem ismeri a fiatalokat. A biztonság az első, és nem büntetés.
Üdvözlettel,
Név
Foglalkozás
Cím"
