Ismét összeálltak a nagy drogügyi szervezetek, hogy egy közösen szervezett konferencián foglalkozzanak a szakmára irányuló kirekesztettség, magárahagyatottság, a szakmai iránymutatás hiányával.
A május 11-én tartott, Nyitni Kék névre keresztelt civil fórum konferencia közös köldöknézés helyett előremutató módon foglalkozott a hazai szakmapolitikai folyamatok nemzetközi kontextusban való értelmezésével és a társszakmák irányába való nyitás kezdeményezésével. Az érdeklődés kiemelkedő volt: a tavaly júniusi Herbál Para konferenciához hasonlóan ezúttal is megtelt a Kossuth Klub nagyterme.
A találkozó első témáját az áprilisban tartott magas szintű ENSZ kábítószerügyi konferencia, az UNGASS adta, melyről Sárosi Péter, a Jogriporter Alapítvány elnöke tartott beszámolót és mutatta be az eseményen forgatott filmjüket. Az előadásból kiderült, hogy az ENSZ Kábítószerügyi Egyezményeit azért nagyon nehéz megváltoztatni, mert a döntésekhez teljes konszenzus szükséges, márpedig a közel 200 ENSZ tagállam sokszínűen áll hozzá a kábítószerügyhöz. A legutóbbi, majd’ húsz éve tartott UNGASS ülés még a drogmentességet tűzte a zászlajára, de az eltelt évek során mit sem csökkent a kábítószerek használata és a hozzáférés sem vált nehezebbé. A tagállamok számára több megosztó kérdés került terítékre, így például az ártalomcsökkentés, az ópiát alapú fájdalomcsillapítókhoz való hozzáférés, a bebörtönzések aránya, a halálbüntetés és az új pszichoaktív anyagok szabályozása.
Nem volt szükséges minden kérdést alaposan végigrágni, hiszen a márciusi, Bécsben tartott CND ülésen elfogadott záródokumentumot már az UNGASS nyitóülésen elfogadták közös deklarációként. A dokumentum kevés támpontot ad a tagállamok számára az ártalomcsökkentés és a droghasználat kezelésének kérdéseiben, de bekerült a szövegbe az ártalomcsökkentés, az emberi jogok tiszteletben tartása és a gyógyszerekhez való hozzáférés joga.
A Drogriporter New Yorkban készített filmjét itt lehet megtekinteni:
Az előadást követő kerekasztal beszélgetésen sokak meglepetésére az ismert szakértők mellett Nyitrai Imre, az EMMI helyettes államtitkára is megjelent, aki idáig kerülte az elnöksége alatt működő Kábítószerügyi Tanács üléseit. Elmondta, hogy a záródokumentumot hosszas előkészítés előzte meg, melyben az Európai Unió országai egységes álláspontot képviseltek, melyet Magyarország is osztott. Emlékeztetett, hogy ez nem egy cselekvési terv, csupán egy keret, így a legtöbb drogpolitikai kérdésben szabad kezet hagy az államoknak. Úgy vélte, hogy a magyar szabályozás egészen liberális. A drogprevencióval kapcsolatos problémákra reflektálva elmondta, hogy az EMMI benyújtott egy javaslatot, hogy duplázzák meg a prevenció idei költségvetését.
Felvinczi Katalin, az egykori Nemzeti Drogmegelőzési Intézet korábbi igazgatója az utóbbi évek eredményének tulajdonította, hogy az ENSZ államok kezdenek egy nyelven beszélni és egy közös dokumentumban végre le lehet írni az „ártalomcsökkentés” szót. Topolánszky Ákos, a MADRISZ elnöke drámának tartja a konszenzuskényszert. Emlékeztetett, hogy az első kábítószerügyi ENSZ gyűlést még 1909-ben humanitárius célokból hívták össze, de az 1961-es egyezmény már a kínálatcsökkentésről szól. Ma mindenki a kiegyensúlyozott drogpolitikára hivatkozik Indonéziától Uruguayig, így a konszenzus elképzelhetetlen. Mindeközben a becslések szerint a világ börtönlakosságának 21%-a ül börtönben kábítószerügyek miatt, aminek 80%-át fogyasztás miatt indították. Perlusz Péter rendőr alezredes ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy a nemzetközi bűnüldözési szemlélet átalakulóban van. Mostanra a fő cél a kereskedők pénzének felderítése, hogy ne tudjanak mit befektetni.
Egy felszólaló a szolnoki KEF részéről nehezményezte, hogy a prevenció minősítésének jelenlegi rendszerében az évtizedek óta bizonyító programok is elesnek a minősítéstől, ezért javasolta, hogy a programok helyett az intézményeket lehessen akkreditálni. Nyitrai válaszában elmondta, hogy látják ezt a problémát és próbálnak tenni ellene. A tűcsere bezárások kérdésére a helyettes államtitkár úgy reagált, hogy ezek nem az állam, hanem a helyi politika álláspontját tükrözik, de a minisztériumban nem kérdőjelezték meg az alacsonyküszöbű szolgáltatások fontosságát. Itt kitért azokra a szervezetekre, akik jelenleg is kapnak állami támogatást a tevékenységeikre, de elismerte, hogy ez lehetne több is.
A délutáni szekcióban Késmárki Fanni civil ombudsman számolt be a 2014 májustól – 2016 májusig tartó időszakban végzett tevékenységéről. A civil ombudsmani posztot a négy drogügyi ernyőszervezet (MAT, ÁSZ, MADÁSZSZ, MADRISZ) hozta létre. Alapvető jogvédelmi tevékenységeket lát el, emberi és alapjogokat képvisel, a drogszakma szervezetek érdekeit közvetíti az állam felé. Közvetlenül a drogügyi szervezeteket képviseli, a klienseiket csak közvetett módon. Késmárki fél éve már önkéntes státuszban látja el a feladatát. A poszt eredményességét jelzi, hogy az eddigi peres ügyeket mind megnyerték. Több KENYSZI (Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről) ügy került a civil ombudsman elé, ahol adminisztratív problémákra hivatkozva róttak ki több millió forintos büntetéseket ellátó szervezetekre – ezekben az esetekben sikerült elérni, hogy ne kelljen befizetni a hatalmas összegeket, ami esetenként a szervezetek működésének végét is jelenthette volna.
Jambrik Ágnes az elterelésről készített jelentést ismertette, amely a 2014 május – 2015 március közti panaszok kivizsgálását tartalmazta. Elmondta, hogy az eltereléshez hasonló alternatív szankciók már az 1961-es ’71-es ENSZ kábítószerügyi egyezményekben is szerepeltek, melyek a kriminalizáció helyett a problémamegoldást javasolják. Ez a két egyezmény a magyar jog része, nemzetközi szerződésbe ütközne, ha nem tartanánk be őket. A vizsgálat alapján a megelőző-felvilágosító szolgáltatások működésében szakmai és jogi kérdések is felmerülnek. A 6 hónapos korlátot nem mindig lehet az adott kliens igényeihez igazítani – valamikor kevesebb, valamikor hosszabb idejű beavatkozás lenne indokolt. A merev struktúra miatt a szakmai programok gyakran kiüresednek. Súlyos probléma, hogy az ellátási szerződéseket az állam esetenként 8-9 hónapos csúszással fizeti ki, valamint, hogy az ellátási díj 2003 óta nem változott, így kifejezetten alacsony. A jelentés javasolja, hogy az együttesen történő droghasználatot emeljék vissza az elterelhető cselekmények körébe, hiszen a társadalomra ez nem veszélyesebb, mint az egyedüli fogyasztás. A tényállás az ismeretek szerint jogtechnikai okok miatt került ki, így elvi akadálya nem lenne, hogy visszakerüljön.
A konferenciát egy kerekasztal beszélgetés zárta, ahol a drogügyi civil ombudsman jövőbeni fenntarthatóságának lehetőségét vitatták meg más területeken. A beszélgetésbe a következő, a drogügyhöz nem közvetlenül csatlakozó civil szervezetek és szövetségeket vonták be: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány (DemNet), Közösségfejlesztők Egyesülete (KÖFE), Magyar LMBT Szövetség, Menhely Alapítvány, Nonprofit Információs és Oktatási Központ Alapítvány (NIOK).
Kardos Tamás,
TASZ
Videók: Takács István Gábor, Jogriporter Alapítvány
