Közös túllépés a szenvedélybetegségen
Egy tavaly októberi interjúból megismerhettük a Fidesz drogpolitikai álláspontját, mely szerint az új Drogstratégia túl nagy hangsúlyt fektet a másodlagos prevencióra, vagyis az ártalomcsökkentésre, az elsődleges prevencióval, azaz a drogfogyasztás megelőzésével szemben. Az állásfoglalás meglepőnek mondható annak tükrében, hogy míg az előbbit másfél, addig az utóbbit hét oldalon tárgyalja a dokumentum. Ezzel pedig felvetődik a kérdés, hogy a Fidesz egyáltalán szükségesnek tartja-e az elsődleges prevenció mellett a megelőzés egyéb formáit is. Spiák Ibolya, a parlament Kábítószerügyi Eseti Bizottságának Fideszes alelnöke az említett interjúban kizárólag a büntetőjogi szigorításról és a fiatalok korai drogmegelőzéséről beszélt, és az ártalomcsökkentés kritizálása mellett nem ismertette a párt álláspontját a harmadlagos prevencióról. Erről mostanáig sem tudtunk meg többet.
Mit jelent egyáltalán a „harmadlagos prevenció”, kikre irányul és a mi a célja?
Ez a beavatkozási forma a drogfogyasztók gyógyítását és a leszokott droghasználók visszaesésének megakadályozását célozza, elsősorban egyéni-, családi- vagy csoportterápián keresztül. A harmadlagos prevenció fő célja a visszaesés megelőzése, illetve annak kezelése, kiemelés a feketepiaci körforgásból és a leállt páciensek rehabilitációja, reszocializációja, vagyis visszaemelése a társadalomba.
A Borsa friss cikkében arról olvashatunk, hogy miként is működik a gyakorlatban egy ilyen csoportterápia és mit tud nyújtani a leállni vágyó szenvedélybetegeknek. A csoporttagok példáin keresztül a DADA program hívői számára is egyértelművé válik, hogy miért van létjogosultsága az efféle önsegítő csoportoknak.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.07.29.