A partidrogokról zsaruszemmel
A népszerű bűnügyi hetilap április 15-én megjelent számában találtunk egy említésre méltó írást Végh Attilától a BZP-ről, az „Őszintén szólva” rovatban. Remélhetőleg a honlapra is felkerül a cikk, mert a véleményformáláshoz érdemes a teljes írással megismerkedni.
Végh a következőkkel indítja írását:
„Ma már lekörözve a füvet és a kokaint, a partidrog a legnépszerűbb kábítószercsoport.”
Különös, mi a police.hu-n is azt olvastuk tavaly decemberben, hogy a legnépszerűbb kábítószer hazánkban továbbra is a marihuána. A „2008-as Éves Jelentés a magyarországi kábítószer-helyzetről” így fogalmaz:
„A felnőtt népesség körében az illegális szereket vizsgálva mind az élet-, mind az éves prevalenciák alapján elmondható, hogy továbbra is a kannabisz származékok fogyasztása a legelterjedtebb. Ezt követi az ecstasy, az amfetamin és a hallucinogének használata”.
No, de nem is ez a lényeges, olvassunk tovább:
„A különböző színű bogyók, színtelen, szagtalan folyadékkal teli fiolák kézről kézre járnak a gyanútlan tinédzserek között, pedig az ilyen kétes eredetű és tartalmú tablettákkal indított éjszaka akár az utolsó is lehet.”
Tény, hogy a dílerek által értékesített partidrogok – illegalitásuknak köszönhetően – sokszor nem azt tartalmazzák, amit az eladó állít vagy hisz róluk, de Végh riogatása mégis túlzásnak tetszik. Hazánkban, az utóbbi évek közvetlen kábítószer-túladagolás okozta halálesetei között igen ritka a partidrog-használat miatt bekövetkezett haláleset. A már hivatkozott Éves Jelentés 1 esetet jelöl meg, ahol halált amfetaminszármazék használata okozta, az összes többi az opiátok számlájára írható (a legális drogok okozta betegségekbe és halálesetekbe most ne menjünk bele).
Ezután tér rá Végh a BZP-re:
„A holland zsaruk szerint egy új, az eddig elterjedt szereknél jóval keményebb, veszélyesebb partidrog is megjelent a piacon. A rendőrök által az ördögi (diablo) névre elkeresztelt új-zélandi eredetű szer jóval keményebb, és jóval több méreganyagot tartalmaz, mint az eddig legnépszerűbb parti- vagy diszkódrog, az Ecstasy tabletta”.
Bármit is gondoljanak a holland rendőrök, Hollandiában tavaly betiltották a friss varázsgombák árusítását, de a BZP-t jelenleg a gyógyszer-törvény alapján szabályozzák.
Az Európai Unió Tanácsa 2008. március 3-án kelt határozata azt állapítja meg, hogy “nincs konklúzív tudományos bizonyíték a BZP általános veszélyességére”, ami nem meglepő, hiszen több millió elfogyasztott BZP dózis után mindössze 2 halálesetet regisztráltak, amelyek – az áldozatok véréből kimutatott egyéb drogok miatt – közel sem biztos, hogy a BZP számlájára írhatók.
A Diablo az egyik márkanév, amellyel az utóbbi időkig nálunk is forgalmazták a BZP-t, de valószínűleg nem a rendőrök keresztelték el ezen a néven, hacsak nem ők dobták piacra a terméket.
A „több méreganyagot tartalmaz” megállapítás szintén nehezen értelmezhető. Ha a szerző arra gondol, hogy a forgalmazott BZP tablettáknak magas volt a hatóanyagtartalma, akkor igaza van, erre mi is felhívtuk a figyelmet (ezzel a logikával egyébként azt is mondhatjuk, hogy a robusta kávé több méreganyagot tartalmaz, mint az arabica fajta), de ha arra gondol, hogy a BZP-ben, több van abból a méreganyagból, ami az ecstasyban található, akkor téved, ugyanis hatóanyaguk egészen különböző.
A szöveg így folytatódik:
„A dílerek egy új trükköt is bevezettek, ami hivatalos forgalmazás esetén kimerítené a vásárló megtévesztésének tényállását. Az új droghoz ugyanis használati utasítás is jár, amely részletezi, melyik tablettát ajánlják buli előtt, és melyiket akkor, ha a fogyasztó úgy dönt, inkább abbahagyná.”
A szert márciusig legálisan értékesítették (legalábbis azt hitték, erről bővebben lásd keretes írásunkat itt), így nem díler-trükkről van szó – rájuk nem jellemző, hogy használati utasítást mellékelnek az értékesítendő szerekhez. A használati utasításnak éppen az volt a funkciója, mint a gyógyszerhez mellékelt tájékoztatóknak: hogy a használó tisztában legyen a megfelelő alkalmazandó dózissal és elkerülje a nem kívánt mellékhatásokat. (Más kérdés, hogy tudomásom szerint egyes márkák a rekreációs dózisnál magasabbat ajánlottak fogyasztásra). Az EMCDDA BZP kockázatelemző tanulmánya arról számol be, hogy a BZP tabletták mellé gyakran TFMPP tablettát csomagolnak, amelyet nem arra találtak ki, hogy megszűntesse a BZP hatását, éppen ellenkezőleg: hogy az amúgy egyszerű stimuláns hatást az ecstasyéhoz hasonlatosabbá tegyék.
Végh konklúziója a következő:
„Ebből persze semmi sem igaz, a leszoktató tabletta nem különbözik a felpörgetőtől, a terjesztők megtévesztő szövegének csak az a célja, hogy a drogot megkóstoló tini újabb és újabb adagot vegyen. (…) Az első partidrog-tabletták boldogságérzetet okoznak az egyénnek, de a gyakori használat a hatás gyengülésével – ezért egyre több pirulát kap be a drogos -, a tisztulás viszont egyre mélyebb depresszióval jár.”
Leszoktató tablettákról szó sincs, a BZP függőségi potenciálja pedig igen alacsony. Az EMCDDA kockázatelemző tanulmánya egy új-zélandi tanulmányra hivatkozik, mely szerint a BZP-től a fogyasztóinak mindössze 2.2%-a vált függővé, így alaptalan az egyre több pirulát bekapkodó vízió. Bár hasonló függőségi potenciállal rendelkeznének a népszerű legális drogok!
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.04.28.
