Az oroszok továbbra sem nyitnak az ártalomcsökkentés felé
„Apokaliptikusnak nevezte az oroszországi drogfogyasztási helyzetet kedden Viktor Ivanov, a Kábítószer-forgalmat Ellenőrző Szövetségi Szolgálat (FSZKN) igazgatója; elmondta, hogy évente 130 ezer ember hal meg ezzel összefüggő okból, s közülük legtöbben – mintegy százezren – a 15-30 éves korosztályból kerülnek ki” – olvashatjuk a HVG hasábjain.
Idén márciusban még 2,5 millióra becsülték a heroin- vagy más opiátszármazéktól függő oroszokat, az EMCDDA pedig 1,5-6 millió közé teszi a szerhasználók számát. Ivanov már 5 millió drogfüggőről beszél, akiknek többsége heroint fogyaszt. Az igazgató szerint pusztán rendőri intézkedésekkel nem oldható meg a helyzet – bár nem is világos, hogy egy rendőr mit tudna kezdeni egy többmilliós heroinfogyasztó populációval – hanem a rehabilitációt és a gyógyultak reintegrációját is meg kell szervezni, amiben az orosz ortodox egyház is együtt fog működni.
Ivanov egy dologról nem beszélt az Állami Kábítószer-ellenes Bizottság ülésén: az ártalomcsökkentő szolgáltatások megerősítéséről és állami támogatásáról. Az orosz helyzet drámaiságát ugyanis nem csupán a heroinfogyasztók kiugróan magas száma okozza, hanem az ártalomcsökkentő szolgáltatások ellehetetlenítése és az intravénás droghasználók közötti drasztikusan magas HIV elterjedtség. Az 5 millió drogfüggő mellett ugyanis nem feledkezhetünk meg arról, hogy 2006 óta a kelet-európai és közép-ázsiai új fertőzések közel 90%-át Oroszországban vagy Ukrajnában jelentették és ezekben az országokban a fertőzés mintegy 80%-ban az intravénás használók között terjed, akiken keresztül pedig a vírus megjelenik a népesség egyéb köreiben is. Mindennek ellenére Oroszországban még mindig törvénytelen, a WHO által 2005-ben létfontosságú gyógyszerré nyilvánított metadonnal történő kezelés, amellyel a tapasztalatok szerint sikeresen visszaszoríthatók a fertőzések és a halálesetek. Léteznek ugyan kis számban megtűrt tűcsere programok, ám ezek pusztán az igény töredékét képesek lefedni és támogatásuk is bizonytalan.
A TASZ filmes csapata idén decemberben Moszkvában járt, a jelenlegi oroszországi helyzetről és tapasztalataikról az alábbi írásban lehet olvasni.
Az orosz helyzet ismertetésének másik aktualitását sajnos a hazai drogpolitikai fejlemények adják. Bár nem szeretnénk jövőbeli párhuzamot húzni a két ország között, a kormány aktuális kommunikációja mégis azt mutatja, hogy a nyugat-európai normák helyett inkább a keleti gyakorlatot honosítaná meg. Magyarországon jelenleg működnek szubsztitúciós kezelések opiátfüggők számára és az intravénás használatban jelentősen érintett területeken tűcsere programok is elérhetők. A közvetlenül kábítószer-fogyasztás okozta halálesetek száma nálunk hosszú évek óta átlagosan 30 fő, amivel a mezőny alsó felében foglalunk helyet. A tavaly ilyenkor, a szakmai szervezetek támogatásával elfogadott Drogstratégiát most a kormány részben épp azzal kritizálja, hogy „túl nagy hangsúlyt fektet az ártalomcsökkentésre” a megelőzéshez képest. Többször kifejeztük már értetlenségünket ezzel az érveléssel kapcsolatban a Drogriporter hasábjain, hiszen amíg a Drogstratégia hét sűrűn szedett oldalon foglalkozik a megelőzéssel és további négy oldalon a kezeléssel, addig az ártalomcsökkentésre másfél oldal jutott. A NEFMI nyilatkozata szerint az új drogstratégia a megelőzés, a családok megerősítése, az iskolai nevelés, a tanárok tekintélyének visszaállítása, a fiatalok támogatása mellett foglalkozna a „bajbajutottak segítésével” is. Reméljük, hogy nem az orosz vagy az ukrán módszerekből merítik majd az ötleteiket.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.12.23.
