Az alábbi írás külhonba szakadt olvasónk képes beszámolója egy Kanári-szigeteki Cannabis Social Club működéséről, melybe ő maga is tagságot szerzett
Gran Canaria piciny – alig 50 kilométer átmérőjű – sziget Afrika nyugati partja mentén, mely közigazgatásilag Spanyolországhoz tartozik, ugyanakkor autonóm területnek minősül. Ami a marihuána törvényeket illeti, pontosan ugyan úgy működik minden, mint az anyaországban. Füvet birtokolni az utcán (természetesen a fogyasztás is) illegális, pénzbüntetést szabhatnak – és szabnak is ki – a rendőrök. Ugyanakkor saját otthonában bárki megtermesztheti a magáét, ha azt nem viszi ki otthonról, akkor teljesen törvényes keretek között marad. A Cannabis Social Club rendszer már tizenöt éve létezik Spanyolországban – hat éve a Kanári Szigeteken, ahol is a tagsággal rendelkező egyének megoszthatják termesztési trükkjeiket egymással, plusz „leszüretelhetik” a klub gyümölcsét, azaz több minőségi fajtából is vihetnek haza maguknak, természetesen gyógyászati célra, és minimális költségekkel. A rendszer rendkívül jól működik, a dekriminalizáció óta visszaesett az utcai kereskedelem, ami a bizonytalan minőségű zöldséggel hajtotta a feketepiac malmára a vizet. Na de hogyan is keveredtem ide?
Egy kedves helyi ismerős mesélt a klubról, és arról, hogy ő tag, tehát az ő ajánlásával felvételt nyerhetek. Nekem nagyon tetszett az ötlet, hisz marhára nem szeretem, hogyha nem tudom, mit veszek, éppen ezen okból kifolyólag Európa legtöbb országában inkább nem is hazardíroztam ilyesmivel. Az ismerős azt mondta, hozzak magammal útlevelet, 30 eurót, és egy igazolványképet. Mikor odaértünk a kapuba még megcsörgetett egy számot, aztán az igazolvány felmutatásával bebocsájtást nyertünk a piciny apartmanba, ami félig irodává, félig pihenőszobává volt alakítva. Édeskés marihuána-illat vett körül, az asztal mögött egy táblán volt olvasható az aktuális menü, mely 5 fajtából állt. Rögtön a kezembe nyomták a klub négy oldalas szabályzatát, amit alaposan át is tanulmányoztam.
A DuTsi Social Club egy privát klub (ami egyébként tibeti nyelven gyógyító növényt jelent), csak a tagok által, azaz ajánlással lehet bekerülni. Az éves tagdíj 30 euró, amiért fényképes plasztikkártyát kapunk, és amit ott helyben el is készítenek. A termesztés helyszíne pedig szigorúan titkos. Naplószerűen vezetnek minden kiadott grammot, amit a „páciensnek” alá is kell írnia. Fő az őszinteség!
A klub szabályzata igen szigorú, aki azokat megszegi, nem csak tiltólistára kerül, hanem a hatóságok is keményen megdorgálhatják. Az első, és legfontosabb szabály, hogy a klub területén belül senki nem birtokolhat más illegális szert. Csak akkor lehet látogatni az ingatlant, amikor a klub nyitva van, ami egy héten 3-4 napot jelent. Speciális, vagy sürgősségi esetben az igazgatóság beleegyezése szükséges. A szabályzat szigorúan kimondja: mindenki, aki a Dutsi-ból szerzett marihuánával, vagy bármely más illegális szerrel kereskedik, azonnali kitiltásban részesül. Azt a jelentkezőt, akit az igazgatóság alkalmasnak talál a feladatra, csatlakozhat a kertész-csapathoz, ez azonban nem megy egy könnyen, sok kritériumnak kell megfelelni. A szigorú szabályozás teljesen érthető, hiszen annak ellenére, hogy legalitásról beszélünk, ez a terület még mindig a szürke-piachoz tartozik, és a rendőrök előszeretettel dorgálják meg a szmókereket, bár a klubnak eddig még semmilyen problémája nem volt a hatóságokkal.
Sokat beszélgettem Florral és Diegóval, akik a klub alapító atyjai. Arra a kérdésre, hogy mik a legnépszerűbb fajták, mire ők harsány nevetés közepette elmondták, hogy a Sensi Star, PowerKush, Blueberry, de az olyan veterán fajták, mint a Jack Herer és a Chemdawg is igen nagy népszerűségnek örvendenek. Kiderült, hogy egy ilyen klub hivatalos formában történő működtetése komoly előkészületeket igényel, ők, az alig 70 tagot számláló klubjukat majdnem 3 évig készítették elő, intézték a papírokat és az engedélyeket. Rengeteg egyeztetés volt más klubokkal, úgy, mint a Canna Pharmacia klubbal Lanzarote szigetéről, az AcmeFuer klubbal Fuerteventuráról, vagy a Kannabis Egyesületek Szövetségével (FAC – Federación de Asociaciones Cannabicas). Kapcsolatban állnak még headshopokkal, így rajtuk keresztül kedvezményesen vásárolhatunk vaporizereket, és más hasznos kellékeket.
A klubban a kulcsszó a gyógyítás, nem véletlen botlottam bele többször idősebb tagokba. Több terápiájuk is van, melyeknek része az általuk készített marihuána tartalmú sütemények, torták, és még ízületi-, és bőrbetegségekre kiválóan alkalmazható fű-krémek is. Megtudtam azt is, hogy a világon először fűből speciális olajat készítő Rick Simpsont is példaképüknek tekintik, aki az utóbbi években többször bizonyította, hogy készítménye nagyszerű alternatív megoldás a rák kezelésére. Ezen felbuzdulva a klubban is éppen próbálnak egy kannabisz olajat tökéletesíteni. Átlagosan 5-6 fajtából lehet náluk választani, melyeknek egy igen jelképes összeg: 5 euró (1500 forint) grammja. Egy hónapban maximum 90 grammot lehet elhozni, azt sem egyszerre, alkalmanként csak néhány grammot.
A srácoknak komoly terveik vannak a jövőre nézve, szeretnének egy nagyobb, jól működő csapatot csinálni, ahol munkahelyeket teremtenének, és közös foglalkozásokat tartanának, úgy, mint közös ültetés, termesztési workshopok, előadások, és minden, ami egy igazi szociális klub részét képezheti.
Ezen a piciny szigeten egyébként 8-10 hasonló klub működik, pár főstől egészen a százfősig. A rendszer egyébként rendkívül jól működik, a spanyolok a remek bizonyítékai annak, hogy nincs szükség a vegzálásra, hiszen ezek az emberek semmilyen társadalmilag káros tevékenységet nem folytatnak, sőt, a közösségépítő, együttműködő magatartás igencsak példaértékű kellene, hogy legyen az egész világon.
BAGOLYÚR, KANÁRI-SZIGETEK
(Figyelem, a vendégcikkek tartalma nem mindig tükrözi a TASZ álláspontját!)
