OlvasĂłi ĂrĂĄs Dickman-tĆl, aki partizĂłkĂ©nt intenzĂv mĂ©lymerĂŒlĂ©st hajtott vĂ©gre a budapesti Ă©jszakĂĄban, ahogy az alĂĄbb következĆ szövegfolyam tanĂșsĂtja.Â
HĂrek Ă©s filmek a droghĂĄborĂș frontvonalĂĄbĂłl
SzerzĆ: PĂ©ter SĂĄrosi |
OlvasĂłi ĂrĂĄs Dickman-tĆl, aki partizĂłkĂ©nt intenzĂv mĂ©lymerĂŒlĂ©st hajtott vĂ©gre a budapesti Ă©jszakĂĄban, ahogy az alĂĄbb következĆ szövegfolyam tanĂșsĂtja.Â
SzerzĆ: PĂ©ter SĂĄrosi |
KirĂĄly JĂłzsef pszicholĂłgus több alkalommal is kĂsĂ©rletezett sajĂĄt magĂĄn a pszichedelikus drogok Ă©s a zene egyĂŒttes hatĂĄsait vizsgĂĄlva.
SzerzĆ: PĂ©ter SĂĄrosi |
Amerikai veterĂĄnok egy önsegĂtĆ csoportja Shakespeare-t idĂ©zi meg, hogy feldolgozzĂĄk a traumatikus Ă©lmĂ©nyeiket. De vajon mikĂ©nt segĂthet a drĂĄma a felĂ©pĂŒlĂ©sben?
SzerzĆ: PĂ©ter SĂĄrosi |
MĂĄtĂ© GĂĄbor nagy hatĂĄssal volt a gondolkodĂĄsomra. Ma is azt gondolom, hogy ĂșttörĆ szerepet jĂĄtszott, jĂĄtszik abban, hogy felhĂvja a figyelmet arra, hogy a jelenkori viselkedĂ©sĂŒnk zavarainak a hĂĄtterĂ©ben olyan megkĂŒzdĂ©si stratĂ©giĂĄk ĂĄllnak, amelyek visszavezethetĆk a korai gyermekkorunkra. Vagy mĂ©g annĂĄl is korĂĄbbra (transzgenerĂĄciĂłs traumĂĄk).
Az Ășn. trauma-informĂĄlt megközelĂtĂ©s egy sor terĂŒleten, pĂ©ldĂĄul a pszichoterĂĄpiĂĄban, a szociĂĄlis munkĂĄban, az orvoslĂĄsban Ă©s az oktatĂĄsban egy Ășj, humĂĄnus Ă©s holisztikus lĂĄtĂĄsmĂłd elsajĂĄtĂtĂĄsĂĄval jĂĄr. Olyan szempontokat hoz be, amelyek eddig hiĂĄnyoztak. LeszĂĄmolt azzal a szemlĂ©lettel, ami mĂ©g mindig uralja a gyĂłgyĂĄszatot, Ă©s amit biolĂłgiai redukcionizmusnak lehet nevezni. Ami mindent prĂłbĂĄl genetikai faktorokra Ă©s biokĂ©miai folyamatokra leegyszerƱsĂteni, Ă©s eközben nem veszi figyelembe azt az utat, amit az emberi lĂ©ny, mint test Ă©s lĂ©lek egysĂ©ge, bejĂĄrt a szĂŒletĂ©sĂ©tĆl fogva – Ă©s amit a csalĂĄdja, a közössĂ©ge bejĂĄr mĂĄr szĂĄzadok, ezredek Ăłta.
A fĂŒggĆsĂ©g is ilyen jelensĂ©g. A fĂŒggĆsĂ©geket sokĂĄig genetikailag öröklĆdĆ agybetegsĂ©gkĂ©nt fogtĂĄk fel (Ă©s fogjĂĄk mĂ©g ma is fel sokan). MĂĄtĂ© GĂĄbor viszont rĂĄmutatott arra, hogy a gĂ©nek legfeljebb Ă©rzĂ©kenyebbĂ© tehetnek bennĂŒnket a fĂŒggĆsĂ©gre. De a fĂŒggĆsĂ©g kialakulĂĄsĂĄhoz kell az a szenvedĂ©s is, ami a gyermekkorunkban kielĂ©gĂtetlenĂŒl maradt alapvetĆ Ă©rzelmi szĂŒksĂ©gleteinkben gyökerezik. Ăs ennek csillapĂtĂĄsĂĄra hasznĂĄljuk a drogokat vagy kĂŒlönfĂ©le gyönyörkeltĆ viselkedĂ©seket. Ăs ha a fĂŒggĆsĂ©get Ăgy fogjuk fel, az hozzĂĄsegĂt bennĂŒnket ahhoz, hogy az egyĂ©ni felelĆssĂ©g tĂșlhangsĂșlyozĂĄsĂĄtĂłl eljussunk a rosszul mƱködĆ közössĂ©gek, tĂĄrsadalmak problĂ©mĂĄihoz.
Vannak ugyanakkor kĂ©tsĂ©geim azzal kapcsolatban, hogy ez a trauma-fĂłkuszĂș megközelĂtĂ©s vajon kiterjeszthetĆ-e mindenre – Ă©s vajon nem vezet-e Ă©ppĂșgy egyfajta – ezĂșttal pszicholĂłgiai – redukcionizmushoz, mint a biolĂłgiai redukcionizmus. Vannak olyan terĂŒletek, ahol GĂĄbor szintĂ©n egyĂ©rtelmƱnek Ă©s meghatĂĄrozĂłnak lĂĄtja a traumĂĄk Ă©s a jelenkori betegsĂ©g közötti ok-okozati kapcsolat lĂ©tezĂ©sĂ©t – viszont az elĂ©rhetĆ tudomĂĄnyos bizonyĂtĂ©kok szerint ez a kapcsolat gyenge vagy kĂ©tsĂ©ges. Ilyen pĂ©ldĂĄul az ADHD. Vagy ilyen pĂ©ldĂĄul a rĂĄk.
Nincs itt persze szĂł egyfajta polarizĂĄlt kĂ©rdĂ©srĆl: vagy gĂ©nek, vagy traumĂĄk. Nature or nurture. Nem kell ahhoz termĂ©szettudĂłsnak lenni, hogy az ember tĂĄjĂ©kozĂłdjon arrĂłl, hogy a 21. szĂĄzadban mĂĄr mĂĄskĂ©nt gondolkodunk genetikĂĄrĂłl, mint rĂ©gen. A gĂ©nek mĂĄr nem jelentenek a sorsot kizĂĄrĂłlagosan meghatĂĄrozĂł, determinĂĄlĂł tĂ©nyezĆt. Tudjuk, hogy a gĂ©nek hatĂĄsa legtöbbször a környezeti tĂ©nyezĆk ĂĄltal befolyĂĄsoltan nyilvĂĄnul meg.
TalĂĄn Ăgy van ez traumĂĄkkal Ă©s gĂ©nekkel is: egyik sem egymĂĄstĂłl fĂŒggetlen Ă©s kĂŒlönĂĄllĂł jelensĂ©g, egyik sem az Ćsok, a „mozdulatlan mozgatĂł” (copyright ArisztotelĂ©sz), hanem sokkal inkĂĄbb egymĂĄssal ezer szĂĄlon összefĂŒggĆ, egymĂĄst kölcsönösen befolyĂĄsolĂł, egymĂĄsra visszahatĂł bonyolult rendszerekrĆl van szĂł. Ăn legalĂĄbbis jelenleg Ăgy fogom fel.
Ami nagyon fontos, hogy mikĂ©nt hatĂĄrozzuk meg magunkat mi, emberek. Többek vagyunk a testĂŒnknĂ©l – de többek vagyunk a gondolatainknĂĄl Ă©s az Ă©rzelmeinknĂ©l is. A kettĆ hermetikus elkĂŒlönĂtĂ©se a legnagyobb illĂșziĂł. Azt, hogy a sejtjeinkben milyen kĂ©miai folyamatok jĂĄtszĂłdnak le, nagyban befolyĂĄsolja, hogy milyen gondolatok Ă©s Ă©rzelmek uraljĂĄk a lelkĂŒnket. Ăs fordĂtva is.
A döntĂ©seink, a viselkedĂ©sĂŒnk nagyban meghatĂĄrozzĂĄk az egĂ©szsĂ©gĂŒnket Ă©s a betegsĂ©geinket. A viselkedĂ©sĂŒnket pedig nagyban meghatĂĄrozza az, hogy mi törtĂ©nt, vagy mi nem törtĂ©nt velĂŒnk a szĂŒletĂ©sĂŒnk Ăłta. Hogy hovĂĄ szĂŒlettĂŒnk, mi az irĂĄnyĂtĂłszĂĄmunk. Genetikailag örökölt tulajdonsĂĄgaink kibontakozĂĄsĂĄt, megnyilvĂĄnulĂĄsĂĄt meghatĂĄrozza, mennyire elfogadĂł vagy kirekesztĆ környezetben, közössĂ©gben Ă©lĂŒnk. MeghatĂĄrozza az, hogy mennyire vagyunk kĂ©pesek mĂĄs emberi lĂ©nyekhez biztonsĂĄgosan kapcsolĂłdni.
Valahol ez a holisztikus megközelĂtĂ©s az, ami legjobban hiĂĄnyzik.
SzerzĆ: PĂ©ter SĂĄrosi |
Tegnap este a KlubrĂĄdiĂłban megkĂ©rdeztek arrĂłl, hogy mit gondolok az Ășj „heroin elleni vakcinĂĄrĂłl”, amit Ă©ppen most kĂÂsĂ©rleteznek ki az USA-ban. Egy olyan oltĂĄsrĂłl van szĂł, ami aktivĂĄlja az immunrendszert, Ă©s megakadĂĄlyozza, hogy a vĂ©rbĆl a heroin (Ă©s az annĂĄl ötvenszer potensebb fentanil) az agyba jusson, ergo meggĂĄtolja a tĂșladagolĂĄst is. Vajon megoldĂĄst jelenthet ez a vakcina a heroin Ă©s fentanil elleni harcban?
ElĆször is, a problĂ©ma valĂłs. Az EgyesĂŒlt Ăllamokban a tĂșladagolĂĄsos halĂĄlesetek szĂĄma olyan hihetetlenĂŒl magasra kĂșszott az elmĂșlt Ă©vekben, ami sokkolja a tĂĄrsadalmat. Gondoljunk bele: az egĂ©sz vietnĂĄmi hĂĄborĂșban 58 ezer ember halt meg összesen, most pedig egyetlen Ă©vben meghal 100 ezer ember drogtĂșladagolĂĄsban! EbbĆl mintegy 70 ezren a fentanil nevƱ szupererĆs opoiod tĂșladagolĂĄsĂĄba.
Egy ilyen vakcina akĂĄr segĂÂthet azoknak, akik mĂĄr felĂ©pĂŒlĂ©sben vannak, Ă©s önkĂ©nt adatjĂĄk be maguknak, a visszaesĂ©st megelĆzendĆ. A helyettesĂÂtĆ gyĂłgyszerek, pĂ©ldĂĄul a metadon hatĂĄsĂĄt a vakcina nem gĂĄtolja meg. Ugyanakkor szĂĄmos etikai kĂ©rdĂ©st is felvet a hasznĂĄlata. Vajon nem fogjĂĄk-e pĂ©ldĂĄul rĂĄkĂ©nyszerĂÂteni az embereket a hasznĂĄlatĂĄra? Egy hasonlĂł elven mƱködĆ kokain-vakcina kĂÂsĂ©rletben elĆfordult, hogy a sĂłvĂĄrgĂĄs hatĂĄsĂĄra a fĂŒggĆk extrĂ©m mennyisĂ©gƱ drog hasznĂĄlatĂĄval prĂłbĂĄltĂĄk ellensĂșlyozni annak hatĂĄsait.
AmiĂłta ezzel a tĂ©mĂĄval foglalkozom, Ășjra Ă©s Ășjra felbukkan valamifĂ©le „csodafegyver” ĂÂgĂ©rete, amitĆl az emberek azt remĂ©lik, hogy ezzel majd meg lehet nyerni a drogellenes hĂĄborĂșt. Ezek a remĂ©nyek rendre illĂșziĂłnak bizonyultak. Mert ez a „jĂĄrvĂĄny” – nem olyan, mint egy influenza-jĂĄrvĂĄny. Egy vĂÂrussal szemben lehet immunissĂĄ tenni az embereket, de a fĂŒggĆsĂ©g olyan Ă©rtelemben nem betegsĂ©g, mint egy vĂÂrusfertĆzĂ©s.
A fĂŒggĆsĂ©g egy bio-pszicho-szociĂĄlis zavar: nem csupĂĄn fiziolĂłgiai oka van, Ă©s nem lehet pusztĂĄn a test szintjĂ©n megelĆzni vagy kezelni. Nem tudod az embereket immunissĂĄ tenni egy vakcinĂĄval a sĂłvĂĄrgĂĄs ellen, ami a szenvedĂ©sbĆl ered. Mert a fĂŒggĆsĂ©g mindig sikertelen vĂĄlasz a szenvedĂ©s csillapĂÂtĂĄsĂĄra. Ăs ez a szenvedĂ©s, aminek a gyökerei többnyire mĂ©lyen visszanyĂșlnak a gyermekkorunkba, megtalĂĄlja magĂĄnak az utat, mĂłdot arra, hogy rövid tĂĄvon enyhĂŒlĂ©st ĂÂgĂ©rĆ, de hosszĂș tĂĄvon kĂ©nyszeres Ă©s önpusztĂÂtĂł tevĂ©kenysĂ©gekbe hajszoljon minket.
A törtĂ©nelembĆl tudjuk, hogy amikor a drogfĂŒggĆk nem fĂ©rtek hozzĂĄ egy bizonyos szerhez, hĂĄt akkor kerestek helyette mĂĄst. Amikor 2001-ben hiĂĄny volt heroinbĂłl, a heroinfĂŒggĆk jelentĆs rĂ©sze ĂĄtnyergelt a kokain injektĂĄlĂĄsĂĄra. Amikor 2010-ben MagyarorszĂĄgon megdrĂĄgult a heroin Ă©s speed, a fogyasztĂłk egy jelentĆs rĂ©sze ĂĄtnyergelt a dizĂĄjner drogok hasznĂĄlatĂĄra. Az illegĂĄlis drogpiac rendkĂÂvĂŒl rugalmas: mert nem a kĂÂnĂĄlat, hanem a kereslet az, ami fenntartja Ă©s hizlalja.
A nagy helyzet az, hogy a csodavĂĄrĂĄs Ă©s a pofonegyszerƱ megoldĂĄsok keresĂ©se helyett szembe kellene nĂ©zni azzal az ezernyi kĂÂnzĂł problĂ©mĂĄval, ami a fĂŒggĆsĂ©gek elharapĂłzĂĄsa mögött ĂĄll. Nem vĂ©letlen, hogy a fĂŒggĆsĂ©g Ă©ppen azok körĂ©ben terjed a leggyorsabban, akik a legjobban szenvednek. Szenvednek azĂ©rt, mert szegĂ©nysĂ©gĂŒk, szĂĄrmazĂĄsuk vagy valami mĂĄs okbĂłl a tĂĄrsadalom margĂłjĂĄra szorultak. Mert gyermekkorukbĂłl olyan sebeket cipelnek a lelkĂŒkben, amelyek megbĂ©nĂÂtjĂĄk Ćket. Vagy mert egyszerƱen nem talĂĄlnak Ă©rtelmes cĂ©lt Ă©s jelentĂ©st egy lĂĄtszĂłlag teljesen kaotikus Ă©s könyörtelen vilĂĄgban.
Tudjuk, mit kellene tenni, Ă©s mĂ©gsem tesszĂŒk. TĂĄmogatĂł közössĂ©geket Ă©s szakszerƱ ellĂĄtĂĄst biztosĂÂtani azoknak, akik le akarnak ĂĄllni. Ăletben tartani ĂĄrtalomcsökkentĆ programokkal, akik nem kĂ©pesek vagy akarnak leĂĄllni. Otthont, egzisztenciĂĄt teremteni azoknak, akik cĂ©ltalanul Ă©s kilĂĄtĂĄstalanul tengetik az Ă©letĂŒket egyik naprĂłl a mĂĄsikra. Ezernyi kutatĂĄs bizonyĂÂtja, hogy ez mƱködik. Nem kellene csodĂĄra vĂĄrni.
SzerzĆ: PĂ©ter SĂĄrosi |
Az ember Ă©letĂ©ben eljön a pont, amikor komolyan szembesĂŒl a sajĂĄt mĂșlandĂłsĂĄgĂĄval. Kinek hamarabb, kinek kĂ©sĆbb – kinek egyszer, kinek többször is. Ahhoz viszont kellĆ bölcsessĂ©gre Ă©s kegyelmi ĂĄllapotra van szĂŒksĂ©g, hogy a kezdeti pĂĄnikon Ă©s tagadĂĄson tĂșl szĂ©tnĂ©zzĂŒnk merengve Ă©s okos fejĂŒnkkel biccentsĂŒnk. Minden fellengzĆssĂ©g Ă©s tudĂĄlĂ©kossĂĄg nĂ©lkĂŒl, szelĂÂden. HĂĄt ĂÂgy.
A lĂ©lek sötĂ©t Ă©jszakĂĄja, ahogy Keresztes Szent JĂĄnos, a sokat szenvedett misztikus megĂÂrta. A sötĂ©tsĂ©g, ami lemeztelenĂÂti a lelket Ă©s kĂ©pessĂ© teszi az igazsĂĄg befogadĂĄsĂĄra.
Nekem kĂłrhĂĄzban fekve, mƱtĂ©tre vĂĄrva jött el ez az Ă©jszaka. Ne kĂ©rdezzĂ©tek, pontosan miĂ©rt mentem be. Nem azĂ©rt ĂÂrom, hogy okoskodĂł vagy sajnĂĄlkozĂł kommenteket vĂĄltsak ki. Hanem mert az ĂÂrĂĄs nĂĄlam a feldolgozĂĄs egyik mĂłdja – Ă©s talĂĄn sokakban rezonĂĄl, amirĆl ĂÂrok.
Hajnalban arra Ă©bredtem a kĂłrteremben, hogy odakint egy nyolcvan körĂŒli, meztelen idĆs nĂ©ni bolyong a folyosĂłn. LĂĄthatĂłlag nem tudta, hol van, a mosdĂłt kereste. Az összefĂŒggĆ beszĂ©d Ă©s navigĂĄciĂł kĂ©pessĂ©gĂ©t elveszĂÂtette, de gyanĂÂtom, hogy önĂ©rzetĂ©nek annyi szikrĂĄja mĂ©g megmaradt, hogy tudatĂĄban legyen szĂĄnalomramĂ©ltĂł helyzetĂ©nek. Elszorult a szĂÂvem, ahogy nĂ©ztem, amint a nĆvĂ©r karon fogja Ă©s prĂłbĂĄlja a helyes irĂĄnyba terelni. Ăgy beszĂ©lt hozzĂĄ, mint a gyerekekhez szokĂĄs.
Ăs valĂłban: a kör bezĂĄrul. Az ember Ă©letĂ©ben, ha kellĆen sokĂĄig tart, eljön egy pont, ahol visszatĂ©r a csecsemĆkor magatehetetlensĂ©gĂ©hez. PrĂłbĂĄltam elkĂ©pzelni a nĂ©nit, mint csecsemĆt, mint kislĂĄnyt, mint felnĆtt nĆt: tele ambĂÂciĂłkkal, vĂĄgyakkal, cĂ©lokkal. Valamikor volt Valaki. Az a valaki mĂ©g most is ott lehetett benne, megalĂĄzva, kĂ©tsĂ©gbeesve.
Vajon ĂÂgy vĂ©gzem Ă©n is? Lemeztelenedve, megfosztva minden mĂ©ltĂłsĂĄgtĂłl? KĂ©tsĂ©gbeesetten bolyongva? Mi a bĂŒdös franc Ă©rtelme van ĂÂgy az egĂ©sz Ă©letnek, a sok tĂŒlekedĂ©snek Ă©s szorgoskodĂĄsnak?
A kĂłrhĂĄzban fekve, mƱtĂ©t elĆtt az ember Ăłhatatlanul elgondolkodik az ilyen dolgokon. Az egĂ©sz kĂłrhĂĄzi lĂ©tben van valami kĂÂnos: mintha szĂ©gyelned kellene, hogy foglalod itt az ĂĄgyat, szĂÂvod a levegĆt Ă©s munkaidĆt kell rĂĄd pazarolni. Ne tessĂ©k haragudni, hogy alkalmatlankodom itt ezzel a kis betegsĂ©ggel, amibe nem szeretnĂ©k mĂ©g belehalni, ha lehet.
Tested egy feldolgozandĂł termĂ©k a gyĂĄrban, karszalagot kapsz Ă©s azonosĂÂtĂłt. „Ketteske a 311-esben”. Idetolnak, odatolnak. SzurkĂĄlnak, mĂ©rnek, gyĂłgyszereznek. NĂ©ha mĂĄr nem is tudod, hol kezdĆdik a te tested Ă©s hol vĂ©gzĆdik a kĂŒlvilĂĄg. Minden olyan bizonytalan, a rendszer alkatrĂ©szei hol olajozottan, hol rozsdĂĄsan csikorogva mƱködnek, bedarĂĄlĂĄssal fenyegetve. Nem egyes emberek gonoszsĂĄga miatt – hanem mert ilyen a rendszer. BedarĂĄl nĆvĂ©rt, orvost, beteget.
AztĂĄn a mƱtĂ©t utĂĄn magadhoz tĂ©rve nĂ©zed, ahogy csöpög le az infĂșziĂł a karodba, hallgatod a kĂłrhĂĄzi neszeket. Valahol a nĆvĂ©rek gondtalan csevelye – mintha fĂ©nyĂ©vnyi tĂĄvolsĂĄgbĂłl hallatszana. Fekszel, kiszolgĂĄltatottan, vĂ©dtelenĂŒl. Milyen törĂ©keny lĂ©ny is az ember! Egy halom csillagpor Ă©s vĂÂz. Ami vĂ©gĂŒl semmivĂ© enyĂ©szik, bĂĄrhogyan is igyekezĂŒnk egyben tartani. Ăs mĂ©gis: mennyire tudunk ragaszkodni ahhoz, hogy mĂ©g egy ideig egyben tartsĂĄk.
Miutån annyit szurkåltak, vågtak és méricskéltek, mint valami objektumot, a kórhåzban néha råcsodålkozol magadra: jé, ez a rozoga test még az enyém?
A fĂĄjdalom persze emlĂ©keztet, hogy igen. PrĂłbĂĄlsz ellazulni a fĂĄjdalomban, nem kirekeszteni, hanem engedni, hogy megtörtĂ©njen. „A fĂĄjdalom nem Ă©n vagyok.” De van az a fĂĄjdalom, amikor mĂĄr cserben hagy minden, amit mindfulnessrĆl meg meditĂĄciĂłrĂłl tanultĂĄl: csak könyörögsz, hogy vĂ©get Ă©rjen. Pedig a kĂłrhĂĄzban lĂĄtod, hogy vannak, akik mĂ©g nagyobb fĂĄjdalmat Ă©lnek ĂĄt: hogyan kĂ©pes az ember ennyi fĂĄjdalmat befogadni? A fenĂ©be a mĂ©ltĂłsĂĄggal: nyĂŒszĂÂtesz Ă©s remegsz valami narkĂł utĂĄn, Ă©s ĂĄldod a modern orvostudomĂĄnyt, amiĂ©rt a fĂĄjdalomcsillapĂÂtĂłk jĂłtĂ©kony mĂĄmorĂĄba szenderĂÂt.
De van valami mĂĄs is a fĂĄjdalom mögött, amire a kĂłzhĂĄzban rĂĄdöbbenhet az ember. Ăs ez nem valami new ages bullshit.
„Az imĂĄt Ă©s a szeretetet abban az ĂłrĂĄban tanulod meg, amikor az ima lehetetlennĂ© vĂĄlt Ă©s a szĂÂved kĆvĂ© dermedt,” ĂÂrja Thomas Merton.
Ha figyelsz, akkor rĂĄtalĂĄlhatsz a csodĂĄra. No nem arra gondolok, hogy angyalok jelennek meg lĂĄtomĂĄsaidban. A csoda egĂ©szen köznapi jelensĂ©gekben mutatkozik meg. Egy emberi szĂł. Egy egyĂŒttĂ©rzĆ tekintet. MĂĄs emberek figyelme. SorsszövetsĂ©g fonĂłdik betegek között, akik korĂĄbban soha nem lĂĄttĂĄk egymĂĄst – ĆszintĂ©bb Ă©s hitelesebb emberi kapcsolatok, mint a legtöbb felszĂÂnes kapcsolat, amit a mindennapokban oly nagyra becsĂŒlĂŒnk. KapcsolĂłdĂĄsok, amelyek az egyĂŒtt elviselt egyetemes szenvedĂ©s kohĂłjĂĄban fogannak.
MegmĂ©rettetik a sok cĂ©l, ambĂÂciĂł Ă©s vĂĄgy, aminek bƱvkörĂ©ben Ă©ljĂŒk az Ă©letet. A legtöbb könnyƱnek talĂĄltatik – de milyen hatalmas sĂșllyal esik latba az Ćszinte emberi figyelem! Milyen könnyen figyelmen kĂÂvĂŒl hagyjuk, milyen kevĂ©sre becsĂŒljĂŒk ebben a mi fogyasztĂłi tĂĄrsadalmunkban – pedig milyen nagy erĆ ez.
„A kĂ©pessĂ©g hogy teljes figyelmĂŒnket adjuk a szenvedĆnek, nagyon ritka Ă©s nehĂ©z dolog; szinte mĂĄr csoda,” ĂÂrta Simone Weil, akinĂ©l kevesebben tudtak többet figyelemrĆl Ă©s szenvedĂ©srĆl. „Szinte mindenki tĂ©ved, aki azt hiszi, hogy birtokĂĄban van e kĂ©pessĂ©gnek. A szĂÂv melegsĂ©ge, az impulzivitĂĄs Ă©s sajnĂĄlat nem elĂ©g.”
A mĂĄsik ember figyelmĂ©n Ă©s egyĂŒttĂ©rzĂ©sĂ©n keresztĂŒl tapasztaljuk igazĂĄn meg, hogy van valami mĂĄs – hogy nem elszigetelt, elkĂŒlönĂŒlt egĂłk vagyunk koponyĂĄk cellĂĄjĂĄban raboskodva. RĂ©szei vagyunk valami nagyobbnak. A kĂłrterem klausztrofĂłbiĂĄjĂĄn tĂșl mindig ott egy tĂĄgas, vĂ©gtelen kĂ©k Ă©g.
„Miközben minden ĂĄll Ă©s hallgat, egyedĂŒl az öröklĂ©t mƱködik,” ĂÂrja Pilinszky.
(jegyzetek a kĂłrhĂĄzbĂłl)
SzerzĆ: PĂ©ter SĂĄrosi |
Az ember azt hiheti, hogy amikor elĂ©ri a fiatal felnĆttkort, akkor mĂĄr kĂ©sz ember. LezĂĄrul a fejlĆdĂ©se. Onnan mĂĄr legfeljebb visszafejlĆdik, ha elĂ©ri az idĆskort. Mindenhonnan a fiatalsĂĄg kultusza köszön vissza rĂĄnk: a reklĂĄmokbĂłl, a filmekbĆl Ă©s a munkahirdetĂ©sekbĆl is. Ăgy hĂĄt ha 25 vagy, az sokkal jobbnak szĂĄmĂÂt, mintha 35 lennĂ©l. Ăs ha 35 vagy, az sokkal jobb, mintha 45 vagy 55 lennĂ©l. Szinte divat azon keseregni, hogy az ember mĂĄr nem huszonĂ©ves – Ă©s mindent elkövetni, hogy Ășgy nĂ©zzĂŒnk ki, mintha mĂ©g huszonĂ©vesek lennĂ©nk.
Pedig 45 Ă©vesen az Ă©n Ă©lettapasztalatom az, hogy a „felnĆtt Ă©letben”, mĂ©g ha a testmagassĂĄgunk vagy az agytĂ©rfogatunk mĂĄr nem is nĆ tovĂĄbb, de lelkileg, intellektuĂĄlisan folyamatosan fejlĆdĂŒnk. Ăs nem is feltĂ©tlenĂŒl rossz irĂĄnyban. Persze, a test szintjĂ©n az ember megĂ©rzi, hogy mĂĄr nem 20 Ă©ves. KĂŒlönösen, ha nem vigyĂĄzott az egĂ©szsĂ©gĂ©re.
De a lĂ©lek Ă©s a szellem szintjĂ©n folyamatosan Ășj fĂĄzisokba lĂ©p az Ă©letĂŒnk. Bizonyos szempontbĂłl sokkal jobban Ă©rzem magamat most, mint 20 Ă©ve. Sokkal inkĂĄbb egyben vagyok – sokkal teljesebbnek Ă©rzem az Ă©letemet.
Persze ez nem szĂŒksĂ©gszerƱ, de optimĂĄlis esetben a korral jĂĄr nĂ©mi Ă©letbölcsessĂ©g is. Olyan kĂ©pessĂ©gekre tehetĂŒnk szert, amikre korĂĄbban nem. MegvĂĄltozik a lĂĄtĂłszöge bizonyos dolgoknak. PĂ©ldĂĄul nem aggĂłdunk mĂĄr annyira olyan dolgokon, mint amik korĂĄbban ĂĄlmatlan Ă©jszakĂĄkat okoztak nekĂŒnk. PerspektĂÂvĂĄt vĂĄltunk. PĂ©ldĂĄul meg tudjuk kĂŒlönböztetni a hamisat a valĂłditĂłl, az Ă©rtĂ©kest a Ă©rtĂ©ktelentĆl. Az emberi kapcsolataink elmĂ©lyĂŒlhetnek: a kevesebb, de jobb minĆsĂ©gƱ kapcsolatok irĂĄnyĂĄba.
Ăj kihĂÂvĂĄsokkal szembesĂŒlhetĂŒnk: Ășj dilemmĂĄk, Ășj kĂŒldetĂ©sek foglaljĂĄk el a figyelmĂŒnk horizontjĂĄt. Erik Erikson pszicholĂłgus szerint az Ă©let 8 szakaszbĂłl ĂĄll. EbbĆl a fiatal felnĆttkor (18-40) az intimitĂĄs Ă©s izolĂĄciĂł fĂĄzisa: az embert az foglalkoztatja, hogy kĂ©pes-e meghitt, elmĂ©lyĂŒlt emberi kapcsolatokat kiĂ©pĂÂteni, vagy pedig magĂĄnyos marad. Hogy ebben mennyire lesz sikeres, persze abban jelentĆs szerepet jĂĄtszik az, hogy vajon mit hoz magĂĄval a gyermekkorĂĄbĂłl. Milyen mintĂĄkat, szerepeket, traumĂĄkat. Van, aki egĂ©sz Ă©letĂ©re beleragad ebbe a dilemmĂĄba.
Erikson szerint a következĆ fĂĄzis (40-65) dilemmĂĄja: generativitĂĄs vagy stagnĂĄlĂĄs. Magyarul vajon hagyunk-e maradandĂł nyomot magunk utĂĄn? Vajon sikerĂŒl-e ĂĄtadnunk azt, amit szereztĂŒnk, a következĆ generĂĄciĂłknak? Hogyan tudunk hasznos tagjai lenni ennek a tĂĄrsadalomnak? Azt hiszem, Ă©n is ebben a fĂĄzisban vagyok jelenleg. Ăs csak remĂ©lni tudom, hogy amikor majd eljutok a következĆ eriksoni fĂĄzisba, amit az integritĂĄs vs kĂ©tsĂ©gbeesĂ©s ellentĂ©tpĂĄr hatĂĄroz meg, akkor majd elmondhatom: elĂ©g jĂł Ă©letem volt. Mert tökĂ©letessĂ©gre nem, viszont arra törekedhetĂŒnk, hogy elĂ©gedetten, efogadĂĄssal Ă©s hĂĄlĂĄval, ne pedig tele keserƱsĂ©ggel Ă©s sĂ©rtettsĂ©ggel tekintsĂŒnk vissza mindarra, amit kaptunk az Ă©lettĆl.
(notes to myself)
SzerzĆ: PĂ©ter SĂĄrosi |
A reziliencia kĂ©pessĂ©g arra, hogy az Ă©let nehĂ©z helyzeteiben is helytĂĄlljunk. A trauma ezt a kĂ©pessĂ©get korlĂĄtozhatja. De vannak mĂłdszerek, amelyekkel ez fejleszthetĆ.
SzerzĆ: admin |
A kanadai egĂ©szsĂ©gĂŒgyi minisztĂ©rium kedden a vilĂĄgon elsĆkĂ©nt hagyta jĂłvĂĄ a GW Pharmaceutical gyĂłgyszercĂ©g Ășj, kannabisz növĂ©nybĆl nyert kivonatot tartalmazĂł termĂ©kĂ©t, amelyet szĂĄjspray formĂĄtumban hoznak forgalomba. A gyĂłgyszer elsĆsorban a sclerosis multiplexben szenvedĆ betegek fĂĄjdalmainak Ă©s izomgörcseinek csillapĂtĂĄsĂĄra alkalmas.
SzerzĆ: Kardos TamĂĄs |
Az Addiction Inbox tematikus blog szerzĆje korĂĄbban hĂ©t pontban foglalta össze az alkoholipar ĂĄltal terjesztett mĂtoszokat. Ezek cĂĄfolatĂĄhoz most Nutt professzor is csatlakozott
Jogriporter AlapĂtvĂĄny
1032 Budapest
San Marco utca 70.
PostafiĂłk:Â 1428 Budapest, pf. 420
Email: rightsreporter@rightsreporter.net