A gödöllői HÉV-en évek óta áldatlan állapotok uralkodnak – de ez nem csak és kizárólag rendészeti probléma kellene, hogy legyen.
Találatok erre: Features of Pdfvce NS0-521 PDF and Practice Exams 🎮 Simply search for ➠ NS0-521 🠰 for free download on ➥ www.pdfvce.com 🡄 😏NS0-521 Actual Dumps
Skócia: hallgattassanak meg a drogfogyasztók is
A skót kormány bejelentette, hogy meghallgatja a drogfogyasztók véleményét is azzal kapcsolatban, hogy milyen eszközökre lenne szükség a halálos drogtúladagolások visszaszorításához.
Drug Policy Gumbo
A Drogriporter tudósítása a new orleans-i nemzetközi drogpolitikai reform konferenciáról.
Széljegyzetek – 2023.06.04.
Néhány napja abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy meghívtak egy hozzátartozói önsegítő csoport online videós találkozójára.
Mélyen megérintett, hogy milyen kedvesen fogadtak és milyen őszintén tudtak beszélni ezek a sokat szenvedett emberek – főleg nők – a saját életútjukról. Sebezhetőnek mutatkozni, megnyílni, elég bátornak lenni a gyengeségeinket felvállalni: ez bizony nem könnyű.
És nem véletlen, hogy főleg anyák és feleségek képesek rá: ironikus, hogy „gyengébb nemnek” nevezik őket, pedig nagyon is erőssé teszi őket az érzelmek kifejezésének képessége.
Mi, férfiak, ehhez nem vagyunk hozzászokva. Különösen egy olyan kultúrában, mint a miénk. Az elhallgatások, a tabuk és a nem szól szám nem fáj fejem kultúrájában. Ahol szégyenében rághatja ökleit, aki kilóg a sorból. Az meg főleg, aki szülő, és a gyermeke az, aki valamilyen szempontból kilóg a sorból.
És, mint a beszámolókból kiderült, bizony a legtöbb esetben nem csak a függőség van ott, hanem a magány, a félrekezelt pszichiátriai betegségek, a feldolgozatlan traumák.
Többen elmondták, hogy a Drogriporter posztjai is segítettek nekik a nehéz pillanatokban – ami megerősített abban, hogy érdemes tovább csinálni!
Visszatérő elem volt ezeknek a nőknek a beszámolóiban a tanácstalanság és tehetetlenség: nem tudják, kihez forduljanak. A magára hagyottság, a kirekesztettség, a megszégyenítés élménye. Már ami a „külső”, laikus társadalommal, illetve a hivatalos egészségügyi ellátórendszerrel való érintkezéseiket illeti. Ahol, úgy érzik, bélyeget sütnek rájuk („szar szülő”, „rossz feleség”) és nem értik meg őket.
De ugyanígy visszatérő elem volt az is, hogy micsoda mágikus hatással van rájuk ennek a közösségnek az össze- és megtartó ereje. Az, ami egy olyan biztonságos teret tud teremteni, amiben az ember kitárulkozhat. Ahol végre, mint mondják, nem ítélkezést kap, hanem támogatást.
„Nem szeretem, ha előírják nekem, hogyan érezzek és mit csináljak,” mondta az egyikük. „És ez az első közösség, amiben jártam, ahol inkább meghallgatnak és elfogadnak, nem ítélkeznek.”
Ezt adta, adja meg nekik a csoport – és annak alapítója és motorja, Pusztaházi Istvánné. Akit mindenki csak Iliként ismer a szakmában. Fáradhatatlan munkáját már évtizedek óta csodálattal figyelem. Ili maga is saját megélt élményeiből táplálkozik: 1996-ban 23 éves fiát holtan találták egy gyorsétterem mosdójában. A halál oka: heroin-túladagolás.
A sorstársaival összefogva kezdte meg a társadalom figyelmét felhívni a drogfügőséggel élők és hozzátartozóik küzdelmére. Létrehozta az Önkontroll Egyesületet és közösséget épített maga köré.
Azok a hozzátartozók, akiknek a szerettei (gyermeke, partnere, házastársa stb.) valamilyen függőséggel küzdenek, és szeretnének tapasztalatot cserélni, támogatást kapni a sorstársaik közösségétől, jelentkezhetnek ebbe a zárt Facebook-csoportba:
https://www.facebook.com/groups/1039813716035393
Macedónia: háború a fogyasztók ellen
A Helsinki Bizottság jelentése szerint a macedón drogpolitika elhibázott, mivel elsősorban a fogyasztók üldözésére koncentrál.
Interjú egy ketamin-vegyésszel
Interjú egy underground vegyésszel, aki számos tudatmódosító szert fejlesztett ki és kísérletezett saját magán
Széljegyzetek – 2023.11.06.
„El akarok mondani neked valamit a függőségről,” írja Patti Davis színésznő. „Nem számít, hogy milyen szerre van valaki rákattanva, a függőség gyökerénél mindig a magány áll.”
Mindezt Matthew Perry halála alkalmából írta a New York Times-ban pár napja, „A függőség magányossága” címmel. Nem véletlen, hogy én a saját, Perry-ről szóló megemlékező cikkemnek is azt a címet adtam, hogy „A magányos jóbarát”.
Mert bár sokan attól tartanak, hogy a gyerekük attól lesz függő, hogy „rossz társaságba keveredik” – ez a képlet önmagában soha nem ilyen egyszerű. Igen, a rossz társaság lehet rossz hatással. Viszont nem véletlen, hogy azok a gyerekek, fiatalok keresik egymás társaságát, akik belül nagyon nincsenek jól. Akik, a gyakran éppenhogy túlzsúfoltnak tűnő szociális életük ellenére is, magányosak.
Patti saját tapasztalatból ír: hosszú évtizedek óta küzd a stimuláns függőségével. Ez a függőség 16 évesen kezdődött, amikor megismerkedett az amfetaminnal. „Úgy éreztem, találkoztam a legjobb barátommal,” írja. „Hirtelen élénkebbnek, szórakoztatóbbnak éreztem magam, nem annak a félénk, rövidlátó kislánynak, aki kényelmetlenül érezte magát emberek társaságában. Hogy megértsd a függőt, meg kell értened ezt a társaság iránti sóvárgást, ezt a szükségletet az iránt, ami nem ítél meg téged, viszont átformál azzá, aki lenni vágyakozol.”
Amikor ismerőseim azt mondják, hogy a tizenéves gyerekük kipróbált valamilyen szert, de rosszul lett tőle – akkor mindig megnyugtatom őket, hogy ez nem a legrosszabb lehetőség. Az sokkal rosszabb lehetőség, amikor valaki kipróbál egy szert, és úgy érzi: végre úgy érzi magát, ahogyan szeretné érezni magát úgy általában. A hétköznapokban is. A függőség kockázata ez utóbbi élményben van meg: a szorongásban, a meg nem értettségben, a magányban, amit mintha varázsütésre eloszlatna ez a drog.
„[Perry] lemeztelenítette a sebeit, a küzdelmeit, a drogokhoz és alkoholhoz fűződő komplikált kapcsolatát,” írja Davis. „Ez a legjobb, amit tehetünk az életben – őszintének lenni és remélni, hogy az őszinteségünk lámpásként szolgálhat másoknak, akik a sötétben kóborolnak. A legnagyobb reményem, hogy tudta, sikerült megvalósítania ezt az álmát.”
Szép megfogalmazás. Nem a didaktikus elrettentés és démonizálás, hanem az őszinteség és hitelesség a kulcs a drogokról való kommunikációban. Az előbbit a fiatalok messziről kiszagolják. Az utóbbi viszont, egy tanításra alkalmas pillanatban, ajtókat nyithat.
Tetszenek neked a Drogriporter írásai? Adnak valamit? Ha igen, kérlek, Te is adj és támogasd a munkám: https://drogriporter.hu/tamogass/
A cikk: https://www.nytimes.com/2023/10/31/opinion/matthew-perry-loneliness-addiction.html
Pszichedelikus aranyláz: versenyfutás a legális varázsgombáért
A pszichedelikus szerek megnyíló legális piaca számos élelmes vállalkozó fantáziáját mozgatja meg. Sok kutató aggódik, hogy túl gyors a tempó és a gyakorlat a tudomány elé szalad.
„Elűzi az álmot a fű”
A fűszívás munkahelyi teljesítményre gyakorolt hatásáról a Cégegészség oldalról.
Mennyire rákkeltő a marihuána?
A marihuána és dohány összehasonlításával, illetve a marihuána egészségkárosító hatásaival kapcsolatos főbb tények: