Az Open Society Alapítvány (OSF) Global Drug Policy Programjával együttműködésben a CEU School of Public Policy drogpolitikai vitasorozatot indít – az első alkalom november 22-én lesz.
Találatok erre: HPE2-T38 Latest Torrent 🧬 HPE2-T38 Reliable Exam Tips 🐡 HPE2-T38 Certification Book Torrent 👵 Open website 【 www.pdfvce.com 】 and search for ☀ HPE2-T38 ️☀️ for free download ⏮HPE2-T38 Certification Book Torrent
HIV/AIDS megelőzés és tűcsere – nemzetközi helyzetkép
A Szerzett Immunhiányos Szindróma (AIDS) terjedésének egyik fő útja az injekciós felszerelések megosztása. A tűcsereprogramok a világ számos országában egyértelműen hatékonynak bizonyultak a járvány megfékezésében.
Marihuána és iskolai teljesítmény
A közhiedelemmel szemben több mint fél tucat vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuána-fogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán (1).
A marihuána-használók és nem használók egyenlő mértékben vesznek részt sport- és más iskolán kívüli tevékenységekben (2), és ugyanolyan hangsúlyt fektetnek a teljesítményre és sikerre (3). Néhány kutató a marihuána-használók esetében éppenséggel jobb jegyeket talált (4).
A marihuána-fogyasztás az egyetemeken és a főiskolákon nem befolyásolja a teljesítményt, a középiskolás diákok körében végzett vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy az erős marihuána-használat összefügg a tanulmányok sikertelenségével. Az erős marihuána-használóknak rosszabb jegyei vannak és kevésbé érdeklődnek a karrierjük iránt, mint az alkalmi használók vagy nem használók, gyakrabban hagyják ott az iskolát, kevesebb időt fordítanak a házi feladatokra és többet lógnak a suliból (5).
A legtöbb erős fogyasztónak már rossz jegyei voltak a marihuána fogyasztása előtt, tehát nem ez a szer okozta a rossz teljesítményt (6). Ráadásul az erős marihuána-használók hajlamosabbak más illegális drogok és alkohol gyakori fogyasztására, mint az alkalmi használók vagy a nem használók (7).
Mikor a tanulmányok ezeket a tényezőket is kiszűrték, akkor a marihuána-használat nem járult hozzá jelentős módon a középiskolás diákok tanulmányi teljesítményének alakulásához (8). A marihuána-használat minden valószínűség szerint nem okoz gyenge iskolai teljesítményt, a marihuána rendszeres használata a középiskolában inkább egy általános devianciamintába illeszkedik (1). Depressziós, motiválatlan, a konvenciókhoz nem alkalmazkodó középiskolások választhatják a marihuánát, de valószínűleg nem a marihuána okozza a devianciájukat. (1)
(Folytatás következik…)
Források:
(1) Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004.
(2) Walters, P.A., “Drug Use and Life-Style Among 500 College Undergraduates,” Archives of General Psychiatry 26: 92-96 (1972); Pope, H.H. et al., “Drug Use and Life-Style among College Undergraduates: Nine Years Later,” Archives of Genera
(3) Hogan, R. et al., “Personality Correlates of Undergraduate Marijuana Use,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 35: 58/63 (1970); Brill, N.Q. et al., “Personality Factors in Marijuana Use: A Preliminary Report,” Archives of General Psychiatry 24: 163-65 (1971); Miranne, A.C., “Marijuana Use and Achivement Orientations of College Students,” Journal of Health and Social Behavior 20: 194-99 (1979); Hochman, J.S. and Brill, N.Q., „Chronic Marihuana Use and Psychosocial Adaptation,” American Journal of Psychiatry 130: 132 – 40 (1973).
(4) Goode, E., “Drug Use and Grades in College,” Nature 234: 225-27 (1971); Gergen, M.K. et al., “Correlates of Marijuana Use Among College Students,” Journal of Applied Social Psychology 2: 1-16 (1972); Blum, R., Students and Drugs, San Fransisco: Jossey-Bass (1969); Mellinfer et al. (1978).
(5) Jessor, R. et al., “Psychosocial Correalates of Marihuana Use and Problem Drinking in a National Sample of Adolescence,” American Journal of Public Health 70: 604-13 (1980); Brook, J.S. et al., “Stability of Personality During Adolescence and its Relationship to Stage of Drug Use,” Genetic, Social,and General Psychology 111: 317-30 (1985); Block, J. et al., Longitudinally foretelling Drug Usage in Adolescence: Early Childhood Personality and Environment Precursors,” Child Development 59: 336-55 (1988); Kandel, D.B. and Davies, M., “High School Students Who Use Crack and Other Drugs,” General Archives of Psychiatry 53: 71-80 (1996); Kandel, D.B. and Logan, J.A., “Patterns of Drug Use from Adolescence to Young Adulthood: I. Periods of Risk for Initiation, Contunued Use and Discontinuation,” American Journal of Public Health 74: 660-66 (1984); Hawkins, J.D. et al., “Risk and Protective Factors for Alohol and Other Drug Problems in Adolescence and Early Adulthood: Implications for Substance Abuse Prevention,” Psychological Bulletin 112: 64-105 (1992).
(6) Shedler, J. and Block, J., “Adolescent Drug Use and Psychosocial Health,” American Psychologist 45: 612-30 (1990); Block et al (1988).
(7) Johnson, V., “A Longitudinal Assessment of Predominant Patterns of Drug Use Among Adolescence and Young Adults,” pp. 173-82 in Chesher, G. et al. (eds), Marijuana: An International Research Report, Canberra: Australian Government Publishing Service (1988); Yamaguchi, K. and Kandel, D.P., “Patterns of Drug Use from Adolescence to Young Adulthood III: Predictors of Progression,” American Journal of Public Health 74: 673-81 (1974); Jessor, R., “Roblems Drinking and the Dimensions of Involvement with Drugs,” American Journal of Public Health 73: 543-52 (1983); Kandel, D.P. and Yamaguchi, K., “From Beer to Crack: Developmental Patterns of Drug Involvement,” American Journal of Public Health 83: 851-55 (1993); Kandel, D.P. and Davies, M., “High School Students Who Use Crack and Other Drugs,” Archives of General Psychiatry 53: 71-80 (1996).
(8) Hall. W., et al., The Health and Psychological Consequence of Cannabis Use, Canberra: Australian Government Publishing Service (1994).
A 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 forrás a következő összefoglalóból származik:
Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997
Marinol
Kollégáink lefordították és feltöltötték a magyar nyelvű Wikipediára a Marinol (Dronabinol) nevű szintetikus gyógyászati THC leírását. A CND 50. ülésén a gyógyszer enyhébb kategóriába sorolása ellen Magyarország delegációja tiltakozott.
Nap-kelte 2005. április 11. Büntetné a marihuána szívást Interjú Dr. Csernus Imrével (kritika)
A műsor előfeltevéseinek problémái
A műsorban nem különült el két terület melyeket pedig igen fontos lenne megkülönböztetni. Az egyik a kábítószerek potenciális veszélyességének kérdése, a másik pedig az hogy a kábítószer-problémát milyen módon lehet kezelni.
A leggyakoribb érvrendszer úgy hangzik, hogy mivel az adott kábítószer „nagyon veszélyes”, indokolt, sőt szükségszerű fogyasztásának büntetése (kriminalizálása) azért hogy „visszaszorítsuk a fogyasztását”, megelőzzük a kipróbálásukat. A büntetés hatékonysága a megelőzésben és a „kábítószer-probléma visszaszorításában” tehát egy olyan előfeltevés amit mindenki elfogad, holott a rendőrség és az igazságszolgáltatás a statisztikai adatok és a tudományos igényű kutatások alapján nem alkalmas erre a feladatra. Nem tudja megelőzni a kábítószerek fogyasztását, elrettentő hatása nincs, de rendkívüli költséges és a drogfogyasztó üldözésével több kárt teremt mint amit megoldani szándékozott, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A Kendermag Egyesület Polgári Engedelmességi Mozgalma erről szól. A Kendermag Egyesület kétségtelenül a marihuána legalizációját tűzte ki hosszú távú céljának, de a jelen mozgalom nem a legalizálásról szól. A jelen mozgalom a dekriminalizálásról szól, ezért is fejezte ki szolidaritását az önmaguk feljelentésével tiltakozókkal és a dekriminalizációval 53 szakértő 2005 áprilisának elején (köztük olyanok is akik egyébként a legalizációval nem értenek egyet). A dekriminalizáció nem azt jelenti, hogy egy szert "rászabadítanak" a társadalomra, hanem azt hogy nem büntetőjogi eszközökkel kezeli a társadalom a kérdést, mert felismeri hogy eredménytelen, költséges és káros.
A másik téma pedig az hogy a különböző kábítószerek mennyire károsak a testi, lelki és társas egészségre nézve. A műsorban ezzel kapcsolatban több téves információ és hamis állítás is elhangzott. Ezeket vesszük sorra a következőkben.
1. A fiatalok marihuána fogyasztása torzítja a személyiséget, aszociálissá tesz, depressziót, magatartászavart okoz, a társkapcsolatok leépülnek.
Nincsen meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a marihuána akár a tinédzsereknél, akár a felnőtteknél pszichológiai károkat vagy mentális betegséget okozna. (1)
Akut hatások: Néhány marihuána-használó pszichológiai zavarokat tapasztal a marihuána orális fogyasztása után (pánik, szorongásérzés vagy paranoia). A szorongásérzés és pánikreakció ritka, a tapasztalatlanabb fogyasztókkal gyakrabban eshet meg, főleg ha túl sokat szívtak. A kellemetlen hatás általában csak rövid ideig tart A tapasztaltabb fogyasztók inkább úgy találják hogy a szer megnyugtatja őket. (2) Nagyon magas dózis esetén a marihuána ideiglenes toxikus pszichózist okozhat. Ez ritkán jelentkezik, és szinte mindig akkor, mikor a marihuánát megeszik és nem elszívják. (1)
Krónikus hatások: A marihuána nem okoz jelentős változásokat az emberek viselkedésében. Ugyanakkor létezik a marihuánának is problémás használata. A kutatások alapján úgy tűnik, a problémás marihuána-használat sokkal inkább tünete, mint oka a lelki és társas problémáknak. (1)
2. A marihuána használata amotivációs szindrómát okoz
Immár huszonöt éve vizsgálják a kutatók azt a kérdést hogy vajon a marihuána amotivációs szindrómát okoz-e. Mára meggyőző bizonyítékok gyűltek fel amellett, hogy a marihuána farmakológiai hatásai nem okoznak amotivációs szindrómát (1).
Az embereken és főemlősökön végzett laboratóriumi kísérletek eredményei nem támasztják alá az amotivációs szindróma létezését (2). Azok az emberek, akik rendszeresen intoxikált állapotban vannak, a drog fajtájától függetlenül nem lehetnek a társadalom hasznos tagjai, de a kutatási eredmények fényében a marihuánának semmiféle olyan egyedi hatása nincs, ami az energia és ambíció elvesztéséhez vezetne. (1)
3. A marihuána használata miatt tanulási nehézségek jelentkeznek, a főiskolás hallgatók emiatt nem tudják befejezni a tanulmányaikat.
A közhiedelemmel és a műsorban elhangzott állításokkal szemben több mint fél tucat vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuána-fogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán (2). A marihuána-használók és nem-használók egyenlő mértékben vesznek részt sport- és más iskolán kívüli tevékenységekben,(3) s ugyanolyan hangsúlyt fektetnek a teljesítményre és sikerre. (4) Néhány kutató a marihuána-használók esetében éppenséggel jobb jegyeket talált (5).
A középiskolás diákok esetében az erős marihuána-használat összefügg a rossz teljesítménnyel, de ez a probléma már a fogyasztás előtt is fellépett náluk. A rossztanulók, vagy a beilleszkedési zavarral küzdők többet használnak marihuánát, de nem a marihuána szívásától válnak rossz tanulóvá vagy deviánssá.
4. A marihuána használata agresszívvá tesz.
A legtöbb ember- és állatkísérlet azt mutatja, hogy a marihuána csökkenti és nem növeli az agressziót (1). Bizonyára vannak olyan erőszakos emberek, akik marihuánát szívnak, de nem a marihuána az ami erőszakossá teszi őket.
5. A marihuána a rövid távú és hosszú távú memóriát is károsítja. A tanulás és megjegyzés képessége jelentősen csökken. A rendszeres fogyasztók nem képesek kreatív feladatokat ellátni, csak rutinszerűeket
A hosszú távú erős kannabisz-használat nem jár olyan súlyos memória, figyelmi és gondolkodási károsodással mint a krónikus erős alkoholhasználat (6). A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszú távú erős marihuána-használat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív (gondolkodási) funkciókat. Az elmúlt harminc évben a kutatók többnyire kisebb kognitív eltéréseket találtak a krónikus marihuána-használók és nem használók között, s az eredmények tanulmányonként is különböznek. Ezen eredmények alapján nem tűnik úgy, hogy a marihuána-használat bármilyen jelentős tartós károsodást okozna az intellektuális képességekben. Azok az állatkísérletek sem voltak képesek tartós károsodásra utaló bizonyítékot felmutatni, melyek magas dózisú THC alkalmazása esetén rövid távú tanulási és memóriazavarokat mutattak ki.(7)
A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció (a marihuána agyi hatásának) időtartamának végéig tart. (1)
6. A marihuána THC tartalma az utóbbi években „ugrásszerűen fokozódott”, ez pedig megnöveli a hozzászokás veszélyét.
A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (EMCDDA) 2004-es jelentésében a kannabisz potenciájával kapcsolatban megállapítja, hogy a rendelkezésre álló (limitált) adatok alapján az Európában kapható marihuána THC tartalmában enyhe növekedés mutatható ki.
Ez a növekedés az európai házilag (speciális eszközökkel) termesztett kannabisz THC tartalmában történt (körülbelül két-háromszoros THC tartalommal bír), az importált marihuánában nem mutatható ki emelkedett THC tartalom. Hollandia kivételével az európai országokban továbbra is az importált kannabisz a piacvezető.
A feketepiacon kapható marihuána minősége rendkívül ingadozó, figyelembe véve a különbségeket, Európában az átlagos THC tartalom továbbra is 6-8% közötti, egyetlen kivételt ez alól Hollandia képez, ahol 16%-os a marihuána THC tartalma. A tanulmány megjegyzi még, hogy a helyzet helyes értelmezéséhez szükség van olyan tanulmányokra a jövőben, melyek a megnövekedett THC tartalom és a fogyasztói szokások, vagy a lehetséges egészségügyi hatások kapcsolatát feltárja. (8)
A megnövekedett THC tartalom következményei egyelőre nem tisztázottak. Egyes szerzők szerint a marihuána potenciájának megkétszereződése, vagy megháromszorozódása nem feltétlenül vezet nagyobb károkhoz is, sőt. Gyakorlatilag lehetetlen a kannabiszt halálosan túladagolni, még háromszoros THC tartalom esetén is. A megnövekedett potencia lehetőséget ad arra, hogy a kívánt hatást kevesebb mennyiséggel érjék el, ezzel pedig kevesebb egészségi kár is keletkezne (mivel kevesebb kátrány és más égéstermék kerülne a tüdőbe)(2).
A tanulmányok azt jelzik, hogy a marihuánát szívók általában nem változtatják meg a fogyasztási mennyiséget a csupán csekély mértékben eltérő potenciájú marihuána-minták szerint.(9) Ugyanakkor ha a különbség jelentősebb – nagyobb mint 100 százalék – rendszerint kevesebbet szívnak a magas hatóanyag tartalmú marihuánából.(10)
7. Függőség és elvonási tünetek. A marihuána használatnak súlyos megvonási tünetei vannak (verejtékezés, alvászavar, egy heti rendszeres használat után a fogyasztónak „úgy remeg a keze, mint egy alkoholistának”).
A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi (1). A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával (6). Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy része válik valóban függővé a szertől.
Egyes emberek rendszeresen és hosszú évekig szívnak marihuánát anélkül, hogy annak bármilyen negatív fizikai, pszichikai vagy társadalmi következményét megtapasztalnák.(11)
A marihuána függőséget kiváltó potenciálja kisebb mint a legtöbb illegális szeré, de kisebb dohányénál és az alkoholénál is (12).
Rendszeres erős használók egy részénél ugyanakkor valóban kialakulhat „függőségnek” diagnosztizálható állapot (nem akkora hogy az bármiféle bűncselekmény elkövetéséhez vezetne, a marihuána birtoklásán kívül (12). Számos, az elmúlt évtizedekben változatos körülmények között elvégzett tudományos kutatás szerint ritkán jelentkeznek elvonási tünetek akkor, amikor a nagy mennyiséget fogyasztó marihuána-használók hirtelen felhagynak a fogyasztással (13). A kutatások valóban leírnak marihuána és THC elvonási tüneteket, de ezek jóval enyhébbek és rövidebb ideig tartanak mint alkohol vagy a heroin elvonásának tünetei. (1,2)
Források:
(1) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 ( a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3, 4, 5, 7, 9, 10,
(2) Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004.
(3) Walters, P.A., “Drug Use and Life-Style Among 500 College Undergraduates,” Archives of General Psychiatry 26: 92-96 (1972); Pope, H.H. et al., “Drug Use and Life-Style among College Undergraduates: Nine Years Later,” Archives of Genera
(4) Hogan, R. et al., “Personality Correlates of Undergraduate Marijuana Use,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 35: 58/63 (1970); Brill, N.Q. et al., “Personality Factors in Marijuana Use: A Preliminary Report,” Archives of General Psychiatry 24: 163-65 (1971); Miranne, A.C., “Marijuana Use and Achivement Orientations of College Students,” Journal of Health and Social Behavior 20: 194-99 (1979); Hochman, J.S. and Brill, N.Q.,
(5) Goode, E., “Drug Use and Grades in College,” Nature 234: 225-27 (1971); Gergen, M.K. et al., “Correlates of Marijuana Use Among College Students,” Journal of Applied Social Psychology 2: 1-16 (1972); Blum, R., Students and Drugs, San Fransisco: Jossey-Bass (1969); Mellinfer et al. (1978).
(6) Hall W. and Solowij N. (1998) Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
(7) Deadwyler, S.A. et al., „The Effects of Delta-9-THC on Mechanism of Learning and Memory,” pp. 79-83 in Erinoff, L. (ed), Neurobiology of Drug Abuse: Learning and Memory, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990); Lichtman, A.H. et al., „Systematic or Inrahippocampal Cannabinoid Administration Impairs Spatial Memory in Rats,” Psychopharmacology 119: 282-90 (1995).
(9) Perez-Reyes, M. et al., “Comparison of Effects of Marijuana Cigarettes of Three Different Potencies,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 31: 617-24 (1982); Cappell, H. et al., “Alcohol and Marihuana: A Comparison of Effects on a Temporally Controlled Operant in Humans,” Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics 182: 195-202 (1972); Chait, L.D., “Delta-9-Tetrahydrocannabinol Content and Human Marijuana Self-Administration,” Psychopharmacology 98: 51-55 (1989).
(10) Heishman, S.J. et al., “Effects of Tetrahydrocannabinol Content on Marijuana Smoking Behavior, Subjective Reports, and Performance,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 34: 173-79 (1989); Perez-Reyes, M., “Pharmacodynamics of Certain Drugs of Abuse,” pp. 287-311 in Barnett, G. and Chiang, C.N. (eds), Pharmacokinetics and Pharmacodynamics of Psychoactive Drugs, Foster City, CA: Biomedical Publications (1985); Perez-Reyes, M., “Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioaviablity of Tetrahydrocannabinol,” pp. 42-62 in Chiang, N.C. and Hawks, R.L. (eds), Research Findings in Smoking of Abused Substances, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990).
(11) Heishman, S.J. et al., “Effects of Tetrahydrocannabinol Content on Marijuana Smoking Behavior, Subjective Reports, and Performance,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 34: 173-79 (1989); Perez-Reyes, M., “Pharmacodynamics of Certain Drugs of Abuse,” pp. 287-311 in Barnett, G. and Chiang, C.N. (eds), Pharmacokinetics and Pharmacodynamics of Psychoactive Drugs, Foster City, CA: Biomedical Publications (1985); Perez-Reyes, M., “Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioaviablity of Tetrahydrocannabinol,” pp. 42-62 in Chiang, N.C. and Hawks, R.L. (eds), Research Findings in Smoking of Abused Substances, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990).
(13) Stefanis, C. et al., “Experimental Observations of a 3-Day Hashish Abstinence Period and Reintroduction of Use,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 113-20 (1976); Mendelson, J.H. et al., “Marijuana Withdrawal Syndrome in a Woman,” American Journal of Psychiatry 141: 1289-90 (1984); Williams, E.G. et al., “Studies on Marihuana and Pyrahexl Compound,” Public Health Reports 61: 1059-83 (1946); Greenberg, I. Et al., “Psychiatric and Behavioral Observations of Causal and Heavy Marijuana Users,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 72-84 (1976); Soueif. M.I., “Hashish Consumption in Egypt, With Special Reference to Psychosocial Aspects,” Bulletin on Narcotics 19: 1-12 (1967); Bensusan, A.D., “Marihuana Withdrawal Symptoms,” British Journal of Medicine 3: 112 (1971); Solowij, N. et al., “Biopsychosocial Changes with Cessation of Cannabis Use: A Single Case Study of Acute and Chronic Effects, Withdrawal and Treatment,” Life Sciences 56: 2127-35 (1995); Miles, C.G. et al., An Experimental Study of the Effects of Daily Cannabis Smoking on Behavioral Patterns, Toronto, Canada: Addiction Research Foundation (1974); Mendelson, J.H. et al., “The Effects of Marihuana Use on Human Operant Behavior: Individual Data,” pp. 643-53 in Braude, M.C. and Szara, S. (eds), The Pharmacology of Marihuana. New York: Raven Press (1976).
Peer2Peer – A sorstárs segítés fontossága
Kik a sorstársak (peer-ek)? Miért fontos a sorstás segítők bevonása a droghasználóknak létrehozott szolgáltatásokba? Ez a kisfilmünk amszterdami és antwerpeni példákkal mutatja be a sorstárs segítés fontosságát.
Családi lap 2006. április 2. Kábuló tizenévesek (A Drogriporter levele)
Tisztelt Szerkesztőség,
A „Kábuló tizenévesek” című cikk (Családi lap 2006. április 2.) bár vitathatatlanul jó szándékú és sok hasznos információt tartalmaz, néhány állítása pontosításra szorul. A legfrissebb, 2003-mas felmérések szerint országosan a 16 évesek 16,2%-a próbált életében valaha kábítószert, a gyakorisági adatok arra utalnak, hogy a fogyasztás csupán néhány alkalomra korlátozódik, hat vagy több alkalommal próbált valamilyen tiltott szert a fiatalok 6,3%-a. Budapesten a számok jóval magasabbak, (a 11-12. évfolyamos középiskolások 47,5%-a fogyasztott már életében valamilyen tiltott szert, a vizsgálatot megelőző évben 33,1%, hónapban pedig 18,4%)[1] de nem 80% az életprevalencia, mint ahogy a cikk írja.
Hogy a dealerek iskolák körül ólálkodva „etetnék be” a gyermekeket kábítószerrel, egy olyan mítosz, amelyre a mai napig nincs bizonyíték. A Budapesti Közgazdasági és Államigazgatási Egyetem Viselkedéskutató Központja által 2001-ben – Elekes Zsuzsanna és Paksi Borbála vezetésével – lefolytatott vizsgálat tanúsága szerint a fiatalok döntő többsége az első adagot a barátjától, ismerősétől kapja.
A kábítószer, gyógyszer, alkohol, dohány fogyasztásával járó kockázatokról ugyanakkor valóban nagyon fontos beszélni. A károk szelektív és túlzó bemutatása viszont nem hogy nem hatásos, de a megelőzés céljával ellentétes eredményre vezet. Önmagában a pszichoaktív szerekkel való kísérletezés jelenleg bűncselekmény, de nem kóros viselkedés. Nagyon fontos megkülönböztetni a pszichoaktív szerek alkalmi, rekreációs, bizonyos eseményekhez kötött fogyasztását a kényszeres, „függő” használattól. A drogokat kipróbálók döntő többsége nem válik függővé, még rendszeres használóvá se. A rendszeres fogyasztóknak is csak kis hányada tekinthető "problémás" (tehát saját maga, környezete és/vagy a társadalom számára problémákat okozó) használónak.
A cikkben azt írják, hogy „a túladagolás következtében egyre többen fejezik be életüket fiatalon, anélkül, hogy megismerték volna az élet valódi szépségét”. A kábítószer túladagolásban elhunytak száma évek óta stabilan alacsony, tavaly 34-en vesztették életüket illegális szer túladagolása miatt. [2]
Az LSD-vel kapcsolatban olvasható a cikkben, hogy „a szer használója ön- és közveszélyes lehet. Nagyobb adagban halálhoz vezet.” Az LSD nagyon kis mennyiségben hat, egyszeri adagja általában 50-150 mikrogramm. A laboratóriumi állatok felét 12000 mikrogramm LSD öli meg, tehát még az embereknél erős hatást kiváltó 400 mikrogramm is nagyon nagyon messze van a halálos dózistól. [3] Az LSD megfelelő környezetet biztosító orvosi, pszichiátriai alkalmazása biztonságos, ezért is használták betiltásáig sikerrel pszichoterápiában.
A marihuánával kapcsolatban: a hosszútávú erős kannabiszhasználat nem jár olyan súlyos memória, figyelmi és gondolkodási károsodással, mint a krónikus erős alkoholhasználat. [4] A marihuánának valóban van akut rövidtávú memóriát károsító hatása, mely az intoxikáció néhány órájáig tart. A kutatások szerint a tartós marihuána-használat gyengítheti a teljesítményt bonyolult feladatok megoldásában. [5] A marihuána tüdőkárosító hatásának mértéke mind a mai napig viták tárgyát képezi, az amotivációs szindróma létezését pedig az évtizedek alatt elvégzett számos kutatás ellenére sem sikerült igazolni. [6]
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információrét keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
Üdvözlettel,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1054, Víg utca 28,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu
takacsistvan@tasz.hu
[1] Drog Fókuszpont (2005) 2005-ös ÉVES JELENTÉS az EMCDDA számára „MAGYARORSZÁG” Új fejlemények, trendek és részletes információk a kiemelt témákról, Drog Fókuszpont 2005 Budapest 23-26. oldal URL: http://www.drogfokuszpont.hu/dfp.web
[2] Drog Fókuszpont (2005) 2005-ös ÉVES JELENTÉS az EMCDDA számára „MAGYARORSZÁG” Új fejlemények, trendek és részletes információk a kiemelt témákról, Drog Fókuszpont 2005 Budapest 54. oldal URL: http://www.drogfokuszpont.hu/dfp.web
[3] LSD Dosage by Erowid URL: http://www.erowid.org/chemicals/lsd/lsd_dose.shtml
[4] Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16 URL: http://www.ukcia.org/research/AdverseEffectsOfCannabis.pdf
[5] Earleywine (2002): Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004 URL: http://www.szakkonyv.hu/konyv.php?i=7424&k=
[6] uo.
Marihuána és kiürülés
A Daath.hu THC és kiürülés topicja itt található.
A marihuána fogyasztása után két órán belül a THC szint rendszerint a pszichoaktív hatáshoz szükséges szint alá csökken az agyban (1). A THC nagyjából ugyanannyi idő alatt hatol be és lép ki a test legtöbb sejtjéből, mint más pszichoaktív szerek, egyes tulajdonságai viszont – leginkább magas zsíroldékonysága – késleltetik kilépését a zsírsejtekből (2). Egyes vizsgálatok még huszonnégy óra múltán is kimutattak enyhe utóhatásokat marihuánától (3), ugyanakkor a mozgáskoordinációt és szellemi teljesítőképességet mérő tucatnyi teszten a kutatók azt találták, hogy a marihuána hatásai egy-két órával a használat után teljesen megszűntek (4).
A zsírsejtekből felszabaduló mennyiség azonban túl csekély ahhoz, hogy pszichoaktív hatást fejtsen ki, tehát mind az alkalmi, mind a gyakori marihuánahasználóknál alig pár óráig tart a pszichoaktív hatás. Ha az emberek gyakrabban fogyasztanak marihuánát, a vérben és az agyban magasabb lesz a THC szint. A korábban fogyasztott, a zsírsejtek által a véráramba kibocsátott kis mennyiségű THC azonban még akkor sem járul hozzá eredményesen az intoxikáció szintjének emelkedéséhez (5).
A THC-t tároló zsírsejteket nem károsítja a drog jelenléte, sem az agyat vagy más szervet.
Az agy nem különösebben zsíros szerv (6), és a THC nem tárolódik ott (7). Az a kis mennyiség, amely esetleg mégis az agyban marad, nem okoz strukturális változást, és nem változtatja meg a sejtműködést sem (5). A THC végül inaktív bomlástermékekké alakul át. A marihuána lassú kiürülésének legfontosabb következménye az, hogy még hosszú idővel a fogyasztás után is ki lehet mutatni a vérből, vizeletből és szövetekből, jóval azután is, hogy a pszichoaktív hatás elmúlt. Következésképpen a munkahelyi vagy másutt végzett drogtesztek még hosszú idővel azután is azonosítják a marihuánahasználókat, miután a pszichoaktív hatásoknak vége (8).
Források:
(A források a következő könyvből származnak: Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997)
(1) Argurell, S. et al., „Pharmacokinetics and Metabolism of Delta-9-Tetrahydrocannabinol and Other Cannabinoids with Emphasis on Man,” Pharmacological Reviews 38: 21-43 (1986); Cone, E.J. et al., „Acute Effects of Smoking Marijuana on Hormones, Subjective Effects and Performance in Male Human Subjects,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 24: 1749-54 (1986).
(2) Garrett, E.R., „Pharmacokinetics and Disposition of Delta-9-Tetrahydrocannbinol and its Metabolites,” Advances in Bioscience 22-23: 105-21 (1978).
(3) Moscowitz, H. et al., „Duration of Skills Performance Impairment Under Marijuana,” American Association for Automotive Medicine Proceedings 181: 87-96 (1979); Chait, L.D. et al., „’Hangover’ Effects The Morning After Marijuana Smoking,” Drug and Alcohol Dependence 15: 229-38 (1985); Yesavage, J.A. et al., „Carry-Over Effects of Marijuana Intoxication on Aircraft Pilot Performance: A Preliminary Report,” American Journal of Psychiatry 142: 1325-29 (1985); Leirer, V.O. et al., „Marijuana Carry-Over Effects on Aircraft Pilot Performance,” Aviation, Space, and Environmental Medicine 62: 221-27 (1991).
(4) Chait, L.D., „Subjective and Behavioral Effects of Marijuana the Morning After,” Psychopharmacology 100: 328-33 (1990); Cocchetto, D.M. et al., „ Relationship Between Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentration and Pharmacologic Effects in Man,” Psychopharmacology 75: 158-64 (1981); Hollister, L.E. et al., „Do Plasma Concentrations of Delta-9-Tetrahydrocannabinol Reflect the Degree of Intoxication?,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 171-77S (1981); Lindgren, J.C. et al., „Clinical Effects and Plasma Levels of Delta-9-Tetrahydrocannabinol (Delta-9-THC) in Heavy and Light Users of Cannabis,” Psychopharmacology 74: 802-12 (1981); Perez-Reyes, M. et al., „The Clinical Pharmacology and Dynamics of Marijuana Cigarette Smoking,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 201-07S (1981); Perez-Reyes, M. et al., „Comparison of Effects of Marijuana Cigarettes of Three Different Potencies,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 31: 617-24 (1982); Ohlsson, A. et al., „ Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentrations and Clinical Effects After Oral and Intravenous Administratiion and Smoking,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 28: 409-16 (1980); Leirer, V.O. et al., „Marijuanan, Aging, and Task Difficult Effects on Pilot Performance,” Avitation, Space, and Environmental Medicine 60: 1145-52 (1989); Janowsky, D.S. et al., „Marijuana Effects on Stimulated Flying Ability,” American Journal of Psychiatry 133: 384-88 (1976); Cone et al. (1986).
(5) Hollister (1986).
(6) Siegel, G.J. et al., Basic Neurochemistry, New York: Raven Press (1989).
(7) Ryrfeldt, A., „Whole Body Autodiography of Delta-1-Tetrahydrocannabinol and Delta-6-Tetrahydrocannabinol in Mouse,” Acta Pharmaceutica Suecica 10: 13-28 (1973); Nahas, G. et al., „ The Kinetics of Cannabinoid Distribution and Storage with Special Reference to the Brain and Testes,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 208-14S (1981); Bronson, M. et al., „Distribution and Disposition of Delta-9-Tetrahydrocannabinol (THC) in Different Tissues of the Rat,” pp. 309-17 in Agurell, S. et al. (eds), The Cannabinoids: Chemical, Pharmacologic, and Therapeutic Aspects, Orlando: Academic Press (1984); Kreuz and Axelrod (1973).
(8) Morgan, J.P., „Urine Testing for Cannabinoid Metabolite; Technical and Practical Problems,” pp. 333-44 in Chesher, G. et al. (eds), Marijuana: An International Report, Canberra: Australian Government Publsihing Service (1988).
Egy nemes kísérlet kudarca
A TASZ munkatársának a Beszélőben megjelent cikke az amerikai alkoholtilalomról.
Globális civil fórum a drogokról
Beszámoló + videók a civil szervezetek globális drogkonferenciájáról