A maoista lázadók reneszánszukat élik a fellendülő kokain-kereskedelemnek köszönhetően
Río Seco egy kis falu a perui hegyvidéki dzsungelben, lakói indiánok, akik évezredek óta koka-levelet termesztenek. A The New York Times megdöbbentő beszámolója szerint a település kétszeresen is megszenvedte a maoista gerillák és a kormánycsapatok között dúló háborút: először a hadsereg vonult be a településre, hogy megfenyítse a koka-leveleket árusító őslakosokat. A lövöldözésben 4 ember meghalt, köztük egy öthónapos terhes asszony, két gyermek (egyikük 1, másikuk 6 éves) eltűnt, őket azóta sem találnak: valószínűleg azóta már ők is halottak. Alig ocsúdhattak fel a támadásból a helyiek, négy hónap múlva újabb csapás zúdult rájuk. Ezúttal a gerillák rohanták le a falut, akik a kormánnyal való lepaktálással vádolták meg az indiánokat. Elhurcolták magukkal a falu vezetőjét, akit azóta sem látott senki. A gerillákról az indiánok félelemmel vegyes tisztelettel beszélnek: los tíos-nak, azaz nagybácsiknak nevezik őket.
A Fényes Ösvény nevű maoista gerillaszervezetet egy volt filozófiaprofesszor, Abimael Guzmán alapította a 80-as években. A szervezet taktikáját eleinte a civil célpontok elleni öngyilkos merényletek jellemezték, manapság már inkább a katonaság előretolt bázisain ütnek rajta és embereket rabolnak el. 20 év alatt a háború áldozatainak száma elérte a 70 ezret. Úgy tűnt, a 90-es években sikerült tartósan visszaszorítani a Fényes Ösvény tevékenységét azzal, hogy elfogták karizmatikus vezetőjüket. A kormány tervei szerint a gerillákat 2000-ig kellett volna teljesen kisöpörni az országból – erre azonban nem került sor. Mint korábban beszámoltunk róla, a mexikói kartellek megerősödésében is ugyanaz a folyamat játszott szerepet, ami a perui gerillák kezére is játszott: ezt a szakemberek léggömb-effektusnak nevezik. Amennyiben egy országban visszaszorítjuk a drogtermelést, az átterjed egy másik országba, a kereslet ugyanis állandó, a totális globális kontroll pedig nem lehetséges. A Fényes Ösvény és a hasonló csoportok valójában a globális drogtilalom elsőszámú haszonélvezői, hiszen az illegalitás teszi számukra lehetővé, hogy óriási adómentes haszonra tegyenek szert. Ha a koka-termesztés nem lenne illegális, a gerillák képtelenek lennének más forrásból előteremteni a pénzt a modern fegyverekre és lőszerekre, és nem válhattak volna amatőr parasztharcosokból professzionálisan felszerelt kommandókká. 2008-ban a gerillák 28 embert gyilkoltak meg, köztük 22 rendőrt és katonát – 10 éve ez volt a legvéresebb év.
Emberi jogi szervezetek szerint a háború igazi áldozatai a konfliktus sújtotta hegyvidéki régió őslakosai, akik a terror- és drogellenes háború nevében fellépő, az USA által felfegyverzett kormánycsapatok brutalitásától is szenvednek. A katonai parancsnokok szerint azonban a falusiak nem ártatlanok, mert maguk is kokát termesztenek. A perui védelmi miniszter például kijelentette, hogy a Río Secoban meggyilkolt terhes nő megérdemelte a sorsát, mert biztosan ő is kokát adott el a gerilláknak. Nyilvánvaló, hogy ha a falusiaknak lenne is más választásuk a túlélésre, akkor sem lenne igazolható a katonaság kegyetlenkedése.
Sárosi Péter
