A cseh törvénymódosítás egy megkésett félreértelmezése
A cseh dekriminalizáció kiváltotta hisztéria hullámai lassan elcsitulnak és a média figyelmét már a mefedron népszerűsítése köti le. Egyesek viszont még mindig a drogturizmus Mekkájával riogatnak. Az Azta! mindent bevetett, hogy elrettentő példaként jelenítse meg a cseh szabályozást, csak egyvalamit hagyott figyelmen kívül: a tényeket.
Először is az „Európa legliberálisabb kábítószeres törvénye” vád félrevezető, hiszen a cseh szabályozás átgondolatlanságára enged következtetni, valamint arra, hogy Európa más országában még nem volt példa dekriminalizációra. Egyik állítás sem igaz. A portugáloknál lassan 10 éve megtörtént az a dekriminalizációs fordulat, amely a cseh szabályozásnak is mintául szolgált, és amelyet a rendőrségi gyakorlat már évek óta alkalmazott. A független és non-profit Cato Intézet elemzése szerint Portugáliában nemhogy nem szabadult el a drogpokol, de jelentősen csökkent a 2000-es években a halálos túladagolások száma és a HIV terjedése az intravénás használók körében csakúgy, mint az iskoláskorúak kábítószer fogyasztásának mértéke. És akkor a "liberális kábítószeres törvények" közül még meg sem említettük a holland coffeeshop rendszert, amelynek gondolata a jelenlegi cseh szabályozás mellett fel sem merülhet!
És mégis, az Azta! szerint már most könnyűszerrel lehet kábítószert vásárolni a cseheknél, hiszen az új törvény „kis mennyiségben mindenféle kábítószer birtoklását engedélyezi, még a legkeményebbekét is”. Ismét a közkeletű tévedéssel kell szembesülnünk, miszerint a csehek legalizáltak. Márpedig a dekriminalizáció annyit jelent, hogy bűncselekményből szabálysértéssé enyhült a csekély mennyiség birtoklása személyes használatra (és hogy az így felszabadult források jelentős része a szociális ellátórendszer fejlesztésébe folyik). Valószínűtlen, hogy ennek hatására kezdjenek el a gyorséttermekben kábítószereket osztani a sült krumpli mellé – ahogyan ezt az Azta! tudni véli – hiszen a jelentős mennyiség birtoklására és továbbadására irányuló törvények mit sem változtak. Az olyan nyilvánvalóan téves híresztelések terjesztése, mely szerint „Prága belvárosában a kristályokat értékesítő ajándékboltból kezdve, a trafikokon át, az éttermekig, szinte mindenütt hozzá lehet jutni bármilyen kábítószerhez” maximum arra jók, hogy elhitessék a fiatalokkal, hogy Prágában már bárhol, bármi beszerezhető. Vajon milyen hírértékkel bírna a sajtóban, ha hazánkfiai az Azta! cikkén felbuzdulva amfetamint próbálnának vásárolni egy prágai trafikban vagy kokaint az ajándékboltban? Egy ilyen esetben vajon kinek a felelőssége merülne fel?
További tipikus tévedés a „kábítószeres lobbi” szájába adni az olyan megállapításokat, melyek szerint „a marihuána szívása kevésbé árt az egészségnek, mint a sima dohányzás, vagy a sör, bor és a pálinka”. Egyrészt a fenti állítást már számos neves kutató mellett maga a brit kormány kábítószerügyi tudományos tanácsadó testülete is megfogalmazta, másrészt ha cseh dekriminalizáció a „keményebb” kábítószereket is érinti, akkor ezek ártalmatlanságát ugyan miért ne hirdetné a „kábítószeres lobbi”?
A cseh szabályozást és általában a dekriminalizációt lehet szeretni vagy utálni (a leghasznosabb persze a személyes érzelmeket félretéve megítélni), de a demagógia és a hisztériakeltés elkerülése végett erősen ajánlott mindkét álláspontot érvekkel és hiteles információkkal alátámasztani.
Kardos Tamás
Drogriporter
2010.02.15.
